Reklámok

A Vodafon Vitamax kampánya mindenképp megérdemli az elismerést, ezen belül is a kedvencünk maga a reklámfilm. Tavaly novemberben, a Vodafon indulásakor kicsit furán vette ki magát a reklámszakmában, ahogy a Republic of Art az utolsó utáni percekben, (egy csomó előkészítési munka után) elcsaklizta a McCann Ericsson-tól az egész kampánymegbízást. Ennek megfelelően ez a kampány a sajtó által legrészletesebben taglalt kampány címét tudhatta magáénak, és ugyancsak ennek megfelelően szinte minden elemző talált benne valami hibát, vagy konkrétan a reklám anyagokban, vagy magában a kampányban, melyet nem pontosan célzott, hanem szőnyegbombázás-szerű médiavásárlással gyanúsítottak, vagy a magát filmet dejavu-nek titulálták. Így, az idő távolából már látszik, hogy a MacCann Ericsson elegáns nyilatkozata, miszerint ezt a kampányt nem ő tervezte, hozta létre, illetve bonyolította, egyetlen mozdulattal nemcsak a rázós kinézetű ügyet simította el, hanem az új ügynökséget, a Republic of Art-ot is a nagy klub tagjává fogadta.

A bizalmat a Republik of Art most a Vitamax kampánnyal utólag derekasan meg is szolgálta, mert sikerült valami teljesen eredetit létrehoznia a filmecske személyében, ahelyett, hogy nagyipari, jól bevált kliséket alkalmazott volna.

A Petőfi Sándor utcai posta-épület furcsa, 70-es éveket visszatükröző fala előtt készült film teljesen lenyúl a minimál eszközökhöz. Ezt a falat először az Ex Kódex c. filmben, majd nyilván sok-sok amatőr vagy félprofi videóban láthattuk. Mintha csak néhány képzős, vagy iparos fiatal valami gyerekes reklámfilmet készítene egy helyszínen, pár kellékkel a belvárosban, az egyik iskolai házi feladat ürügyén, külön ügyelve arra, hogy úgy nézzen ki, mintha videóval lett volna forgatva. Egyszerűen nagyszerű. Remek szereplő választás, különösen, ami a srác szemüvegét illeti, amely segítségével a stílust jobban be lehetett lőni, és ami a kép megjegyezhetőségét helyből a többszörösére növeli. Erre jön rá a szintén remek stílust képviselő utómunka, amely a képet a zöld és a kék árnyalataiba tonizálja, és amitől tényleg olyan lett az egész filmecske, hogy a megcélzott közönségre nemcsak vásárlói döntést kiváltó hatással bír, hanem az esztétikai elégedettség érzésével is megajándékozza őket. Ugyanakkor a helyzet sosem ilyen egyszerű, a megrendelő és az ügynökség, illetve a kreatív csoport folyamatos szellemi kötélhúzást végez annak mentén, hogy egyszerű és magától értetődő legyen a reklám, de ugyanakkor látsszon a végeredményen, hogy sokat dolgoztak rajta, és hogy nem "csak úgy" jutott valakinek eszébe az ötlet, kvázi, hogy a kreatívok megdolgoztak a pénzükért. Ezért különösen ritka egy ilyen egyszerű film, mert ezt már szinte "vállalni kell". Mégis megérte, mert úttörő produkció született az egyszerű és cool kategóriájában.

"Get upppp-on!"
A 17. Számunkban már beharangoztuk a Renault Clio remekbeszabott reklámfilmjét, amely csodás módon immár hazánkat is elérte, és itt hódít, illetve szedi áldozatait a magyar csatornákon is. Örülünk neki, hiszen valószínűleg az év egyik legkreatívabb reklámfilm alkotása.

Újabb keletű kedvencünk a Kodak filmje, amelyben a fiatal házaspár a nyári fotóit nézegeti - melyeken egytől egyig esik az eső. Az emlékeik sora meg is elevenednek, ahogy például egy Beach-szerű helyen, vízeséssel ácsorognak a szakadó esőben, majd egyet gondolnak, és úgy döntenek, mégis inkább jól érzik magukat, és belevetik magukat a vízbe. A film (Kodak hagyomány) nagyon szépen van fényképezve, és tényleg nemcsak a házaspár élményeiről derül ki, hogy nem is voltak rosszak, csak az idő volt rossz, hanem a felvételekről is, hogy ugye Kodakkal jó időben , rossz időben egyaránt profi képek születnek. Azon felül, hogy jól néz ki a film, abszolút humoros is, plusz kreatívan él a jelentéstulajdonítás eszközével, hiszen a nyarat mint esős valamit ábrázolja, így a jó fotókat nem a jó élményekhez kapcsolja, melyeket egyszerűen megörökít, hanem magához a termékhez. Ráadásul, a terméknek köszönhető remek felvételek, (amiknek még a rossz idő sem kavart be), utólag meggyőzik az utazókat, hogy tök jó volt nekik. Vagyis egy nyári utazásnál nem az számít, hogy milyen az idő, hanem, hogy milyen filmet töltesz a gépedbe, és ez egy jó kis gondolat.

Ezzel ellentétes módon operál a Danon kefíres filmje, Jakupcsek Gabriellával, ugyanis a fogalmat helyezi a vizuális benyomások felé. A fogalmat a népszerű televíziós személyiség jelenti, aki be is jelenti a nézőknek, hogy nincs ideje, és nem táplálkozik egészségesen. Csak egy dologra ügyel, hogy a termékből mindig fogyasszon, mintegy ezzel kompenzálva az egészségtelen életmódját. Ránézésre gondolhatnánk, hogy ez hasonló módszer, mint a Kodak film esetében, hogy a különleges képességű termék jóváteszi a hiányosságokat. Csakhogy itt nem támasztja alá semmi, hogy a filmben szereplő tévésztár tényleg jól jár, hiszen egyáltalán nem tűnik egészségtől kicsattanónak. A mérlegnek a pozitív serpenyőjében itt csak az van, hogy leutánozhatjuk a híres nőszemély életmódját, ami csak egy fogalom, és semmi nem kecsegtet minket azzal, hogy tényleg jól is járunk, ha ezt tesszük, hacsak az nem, hogy a film végén megcsörren a telcsije, (biztosan az orvosa hívta, hogy jó a koleszterin szintje).

Ücsik....

Ha már nyár, akkor legyen nagy ... üdítőital fogyasztás! Lássuk, mivel lepnek meg minket az üdítőital reklámok, a kulcsszó, mint mindig, a "cool". A 7UP filmje, a "Cool Watch" egészen egyszerű, egészen fantáziadús, és egészen jól kivitelezett kis darab. A Baywatch piros, a Cool Watch zöld színű bikinibe öltözteti az életmentő srácokat és csajokat, akik arra ügyelnek, hogy valaki nehogy túlságosan felmelegedjen. Ha pedig ez bekövetkezik, odarohannak, és 7UP-pal kezelik a "hot" csajokat.
A Sprite a Bom Funk MC's videóra reagálva rukkolt elő rasztás kisrác-filmjével, aki felbukik a mozgólépcsőn, mert egy számmal nagyobb nadrágot visel. Nagyon cool ötlet, ráadásul egy jó kis videót juttat az eszükbe, így a Sprite megmutatja, hogy igen, ő is be van indulva erre a számra, vagyis közös kedvencünk van kedvencünkkel - a termékkel. A Fantás filmsorozat új fordulójához érkezett el, immár feladva nemzetközi stílusát a szereplő fiataloknak, direkt magyar alkatú, stílusú és öltözetű fiatalokat kezdett el alkalmazni. A "bemagyarítás"-t megtámogatta még egy "szókimondó" magyar reklámdalszöveggel, ami kicsit mintha elvenné az erejét a hazai reklámozás történelmének egyik legjobb szlogenjétől, hogy "haverok, buli, fanta", amelynek az ízét a felbukkanó sműanyagpalackok szokták volt megadni a filmek végén. Az új, vakációs Fanta film előzménye egy buszon senyvedő fiatalokat ábrázoló outdoor kampány volt, ami a maga nemében kitűnő volt. Arról szólt, hogy ott nyomorog egy pl. 7-es buszon a sok ember, és a fiatalok sanyarú sorsa, hogy rendes évközi életüket éljék - még egy pár napig, amikor beköszönt a vakáció. A filmben, ennek megfelelően már saját kisbusszal közlekednek, (a Kalózok mintájára), és benne vannak a tutiban, csak az a magyar dalszöveg ne társulna hozzá. Meg kell jegyezni persze, hogy a Fanta eleve teljesen hazai stílusban kezdte pár éve, amikor "ott buliztak a Jenőéknél". Aztán jött csak a nemzetközi "hip-hop" stílus, de most sem szomorkodnánk, ha a vakációt kevésbé túlidillizált formában láthatnánk, és a coolsághoz, (ami pl. a foteles Fanta film esetében olyan kedvezően vette ki magát) most is lenne valami köze.
Coca-Cola - Nyugodtan ess kísértésbe! A legújabb Coca-Cola tv-reklám arra a vágyra épít, amit a legnagyobb nyári melegben érez az ember, ha meglát egy gyöngyözően hideg Coca-Colát. A filmben egy tengerparti football-meccset látunk, ahol egy olaszos kinézetű srác áll a kapuban, és nagyon szenved a forróságtól. Megpróbál koncentrálni a meccsre, de mivel egy kapusnak nem minden percben adódik feladata, ezért kitekinget balra, ahol egy mozgóárus jéghideg Coca-Colákat ad el bikinis lányoknak. Dupla csábítás: a kapusunk kétszer is elindul a kólás felé, de mindkétszer vissza kell ugrania a kapuba, hogy kivédje az ellenfél lövését, sikerül is, de utána még mindig vágyakozik az ital (és a nők) után. Egyre kétségbeesettebb arcot vág, aztán harmadszor már azt látjuk, hogy sorban áll a kólaárusnál, elégedett az arca, a kapura pedig épp most lőnek, a labda berepül, mivel egy ügyetlen kólaárust állított be maga helyett, akinek a válláról szabadon pattanhat be a labda...Vicces és könnyed hangulatú a reklám, nagyon átélhető a kapus folyamatos vágyakozása, és azt is előre lehet tudni, hogy végül nem áll ellen a Coca-Cola csábításának. Ha a nézők valóban nyári melegben látnak egy üdítőital-reklámot, akkor már maga a jég, illetve a jeges ital látványa is fogyasztásra csábít, ehhez viszont még a Coca-Cola üvege is hozzátesz egy adag vonzást, és az a két véglet, amik közül a kapusunk választhat, is nagyszerűen van bemutatva, a focista-csapatszellem áll szemben az ellenállhatatlan szomjúsággal, nem kérdés, hogy mi, nézők is valahogy hasonlóan oldanánk meg a problémát, tehát győz a Coca-Cola.

Sörök

Természetesen sörreklámokban sem szenvedünk hiányt, és a nagy versengésnek az utóbbi években az lett az eredménye, hogy a magyarok elég rendesen leszoktak a borról. Persze a sörök mellett ott van a nagy pozitív érv, hogy bármikor megkapod a márka által garantált sztenderd minőséget, csak a hőmérsékletet kell ellenőrizned, amíg a borok, akár üveges, akár folyó, a legkülönfélébb meglepetéseket tudják produkálni neked, mind árban, mind minőségben, a különböző szórakozóhelyeken. A borok tehát az éttermek menüibe szorultak vissza, amíg a sörök, mint egy dzsin, kiszabadultak a 90-es évek elején még szűkre zárt palackjukból, és vad terjeszkedésbe kezdtek.

A Heineken a tavalyi év végi globális kampányával lépett igaziból színre a magyar terepen, és idén nyáron már mindenki számára ismerős. A termékhez kapcsolódó szlogen és tartalom lényege, hogy "a minőségi sör", mivel egyszerű tartalomról van szó, egészen egyszerűen és változatosan kommunikálható a Heineken reklámfilmekben. A legújabb Heineken film például egy darab beállításból áll, egy srác tölti a terméket a poharába, és egyszerűen nem mozdul, amíg az utolsó csepp is a poharába nem kerül az üvegből. Remek ötlet, frappáns film, és ügyes társítás a megjelenő szövegel, hogy "ez csak Heineken lehet".

Új misztikus filmmel jelentkezett a Stella Artois, aminek érdekessége, hogy most már egyszerűbben fogja fel a keresést (a szent kehely keresését) a főhős, nyíltan a célra tör, (mert már ismeri, hogy mi a jel, hogy mit kell keresni), és amikor megkapja a terméket, még egy fura mosoly is megjelenik az arcán, mintha azt mondaná: "minek ez a nagy felhajtás, én csak a terméket akartam ..".

A Sorproni Ászok immár szerves részét képezi reklámkultúránknak, és időközben az is kiderült, hogy nem látja kárát a befogadás annak, hogy ugyanazok az arcok, ugyanolyan poénokat nyomnak el, szinte élvezzük is, hogy pont azt kapjuk, amihez hozzászoktunk, mintha egy tévésorozatot néznénk. A mostani, a sorozaton kívüleső film, amikor a srác leönti magát, talán emiatt tűnik szinten alulinak.

A Kaiser is sorozatban gondolkodott, amikor tavaly elkezdte az "A Ser" c. kampányát, amely idénre elérte a középkori K-betűs hordót alkalmazó filmjeit. A hangsúly a hagyományra van helyezve, na és a film elején látható indító-képre, (a középkori lány nagy melleire). Talán melléfogásnak tűnhet a filmek végén a hümmögő spirituális kórus hang, amely egyből az Uncle Ben's filmeket juttatja eszünkbe.

Direkt tetszik azonban a Tuborg "Önmagad Választása c. filmje", amely szintén sorozatot képez, és immár új epizóddal gyarapodott. A tetszés már akkor kezdődött, amikor a Tuborg film lány verzióját idén nyáron ismét gyakran láthattuk képernyőinken. A korábbi elég ,úgymond, egyszerűre sikeredett HB sörreklámfilm kivételével, (amelyben Anna lepasszolja a telcsiszámát egy feltehetően nős férfinak egy szórakozóhelyen), a "flashdance-es" Tuborg film az egyetlen, amely sört reklámoz lányok számára. Pedig a lányok is komoly piacot jelentenek, és nem lehet mindegy, hogy azt isszák, amit a társaság fiú tagjai, vagy esetleg "önmagukat választják". És most egy újabb jól sikerült Tuborg filmet láthatunk, szintén az "Önmagad Választása" keretein belül. Ennek a filmnek az a különlegessége, hogy tartalmaz egy zenei váltást. A film elején a különböző stílusok jelennek meg, persze csak alapszinten, mint pl. "diszkó". De mindezekhez gazdag és jól fényképezett vizuális illusztráció társul. És akkor nézed, nézed a filmet, és egy lány hirtelen bekapcsol egy walkman-t, és az éppen futó zene helyett bejön a Tuborg-fanfár. Nagyon jó megoldás. Zenei váltást általában csak akkor látunk, ha "előtte, utána" párosításokat látunk, és akkor is, az ilyen zenék leginkább háttérzeneként szerepelnek, nem úgy, mint ennél az újabb Tuborg produkciónál.

A Dréher sok-sok reklámfilmmel szórakoztatott már bennünket, a legújabb szaxofonos filmjében, az "egy nyelvet beszélünk"-ben arra kerül a hangsúly, hogy amikor új emberekkel ismerkedik meg valaki, még ha a szimpátia kölcsönös is, ott lebeg a fejek felett a para, hogy mi van, ha a másik, illetve a többiek egy másik márkához hűek? Így aztán nagy a happy-end, ha kiderül, hogy "egy nyelvet beszélnek". Semmilyen tekintetben nem nevezhető cool filmnek, de hát a Dréher tudja mit csinál, és ha azt vesszük, a filmjeik eléggé sikeresek szoktak lenni.

Az Amstel-es srácok

Nagyon elégedettek vagyunk az Amstel reklámsorozatával, aminek a negyedik darabja megy most a televízió csatornákon. Úgy kezdődött, hogy három nagyon eltérő alkatú fiút látunk egy sorozáson, mindhárman megpróbálják elbliccelni a katonaságot. A következő pillanatokban már laktanyai életképek formájában láthatjuk őket, ahogy ugratják egymást és bolondoznak, az Amstel a klip végén jön be a képbe. Második rész: Már leszereltek a fiúk, a civil ruhájuk még jobban erősíti a különböző karaktereiket ( van egy értelmiségi és pajkos fiú, van egy pufókás és jólelkű, és van egy átlagos-kedves srác), de hiába léptek vissza az előző, katonaság előtti életükbe, azért hárman együtt buliznak egy sörözőben, mindhárman három sört rendelnek, és a végén a kép közepén összefutnak, összesen kilenc pohár sörrel, az értelmiségi-bohókás felkiált: "Nem kér valaki egy Amstelt?", ez a reklám már az előzőek fényében az igazi barátságról szól, és ezért nagyon hat. A reklám bizton építhet az előző film ismeretére, és ezért remekül kiaknázza a folytonosság erejét. Harmadik rész: Mivel éppen az Európa Bajnokság tartotta lázban a focirajongó férfiakat (tehát a férfinépesség kb.70°%-át), ezért a régi barátok most éppen ez ügyben hívják egymást: "Este foci?" A harmadik, eddig kicsit háttérben maradt srác komolyan is veszi a felhívást, és este megjelenik futballdresszben, focilabdával, készülve a játékra. A másik kettő srác már beette magát a fotelekbe, felszerelkeztek rágcsálnivalóval és Amstelekkel, úgyhogy jól kinevetik a belépő harmadikat, megdobják egy sörrel, a pajkos srác viccesen ütlegelni kezdi a pufókást, és ez annyira természetes mozdulatként van bemutatva, hogy megint úgy érezzük, ez tényleg így van egy férfitársaságban, és az Amstel mint szükséges kísérőital rögzül a tudatunkban. A film zenéje ugyanaz, mint az előzőekben, nagyon jó, dallamos és könnyen megjegyezhető zene. A negyedik rész megint csak a férfihumorra épít, illetve továbbra is a barátságra, ami az egész reklámsorozat gondolati alapja és ütőkártyája. Most a bohókás srácnak el van törve a lába, és a legnagyobb hőségben otthon kell ülnie a foteljában, amit már nagyon un. A klip finom eszközökkel érzékelteti a hőséget, ami az életben is gyötri a tv-nézőket, növényekkel, pálmafás inggel, ventillátorral, és nagyon át tudjuk érezni kedvenc hosszú hajú Amsteles srácunk gyötrelmét az otthoni semmittevés miatt. De ekkor megjelennek a haverok, a remek zene alatt megpróbálják kikoordinálni valahova a begipszelt lábú fiút, ez egy vicces jelenet, és akkor rájövünk, hogy hova is igyekeztek a fiúk: fel, a tetőteraszra, ahol egy berendezett tengerparti pihenőt látunk, persze víz nélkül. Napernyők, nyugágyak és Amstelek behűtve: a barátok segítségével az eltört lábú srác is részesül a nyár élvezeteiből, persze most sem marad el a fiús heccelés, mivel addig nem kaphat Amstelt, amíg fel nem pattan a napágyából, és el nem kezd bicegve ugrálni a sör után. Az Amstel és a fiúbarátság hosszú ideig összekapcsolódva fog megjelenni az emberek fejében, és ez valószínűleg jót fog tenni e sör eladási mutatóinak. Jó zene, jó arcú szereplők, humor, és jó történetek - minden megvan az Amstel reklámokban, ami sikerre vihet egy sörmárkát, alig várjuk az ötödik részt.