Az Oltári Vőlegény igazi “legény” film. Főleg azt tudjuk meg belőle, hogy mi jó a legénynek, aki nem akar vőlegény, vagyis oltári legény lenni, mert retteg szabadsága - a filmben képpel, hanggal alátámasztott szimbólumként nyargaló musztángok szerepelnek - elvesztésétől. Hogy mi jó a lánynak, azt csakis az előbbiek fényében tudhatjuk meg a filmből : természetesen az, amitől a vőlegényjelölt retteg. Hát igen, az esküvő...

Ami egyet jelent a “lasszó a musztáng nyakán”-nal. Vagyis: nem vágtatunk tovább a többi szabaddal, ezentúl egy lovas irányít, vagy egy istállóhoz tartozunk, aminek megvannak a saját szabályai...stb. Ez jelenti a mindennapok lelki gyötrelmét Jimmie Shannon, a film főszereplője számára, akit Chris O’Donnell (Men Don’t Leave, Sült Zöld Paradicsom, Egy Asszony Illata, Három Muskétás, Circle of Friends, Mindörökké Batman, Chamber, Szerelemben Háborúban, Batman és Robin...) alakít. Már majdnem érett férfi, némi kamaszos vonással, akinek egyre több barátja nősül meg, végül csak ő és gyönyörű barátnője- akivel több éve járnak - maradnak házasulatlanul. Anne-t, a barátnőt Renee Zellweger alakítja( Jerry Maguire, Egy igaz ügy), egyébként remekül. Szerintem a film végéig tudnak drukkolni neki a női nézők és a házasságpárti férfiak.

Szóval Jimmie már tényleg majdnem érett férfi, csak.... Csak van valami, amit nem tud elengedni... Jó-jó, a szabadságát, tudjuk, de van itt valami konkrétum is: a szekrényében őrizgeti egy dobozban régi barátnői fotóit. Amikor mindenfelől körülkerít mások elvárása, hogy megházasodj, és már-már teljesen lebénulsz, mi tehetne jobb szolgálatot egy doboznál, aminek tartalmába ha csak belelapozol, megint érzed az erőt magadban, már majdnem elkaptak, de mégsem, most megint nekiiramodsz, hajrá, vágtatsz, menekülsz! És tényleg, “szegény” Chris végigrohanja a filmet. Először a lánykérés, a házasság ötletének realizálása elől menekül, majd a házasság mielőbbi nyélbeütéséért fut versenyt az idővel. A hirtelen irányváltásnak persze oka van, nyomós oka. A történet ismeretében valószínűleg kevesen döntenének másként, mint Jimmie. Mármint, hogy mégiscsak házasság. És most már mindenáron. Meghal Jimmie nagyapja, akit a nagyszerű Peter Ustinov játszik, s vagyonát, ami nem kevesebb, 100 millió dollár, egyetlen unokájára, Jimmie-re hagyja azzal a feltétellel, hogy ....

A történet igazából itt kezdődik el, mert itt jelenik meg a tét. Eddig csak a “házasodjak? ne házasodjak?” kisfiús dilemmája nyomta a sztorit, meg a férfi főszereplő lelkét, de így, egy ekkora örökség reményében már hajlamos az ember felelősen elgondolkodni önmaga és az emberiség jövőjéről.

A romantikus vígjátékban Ustinov, a nagypapa képviseli a szigorú realitás vonalát, mindössze két jelenetbe sűrítve. Ami elég, mert nehezen feledhető két jelenetről beszélünk. Nagyjából minden fontos dolog kiderül erről a figuráról, aki szerintem a legerőteljesebb karakter a filmben. Valószínűleg nem véletlenül. Így akarhatta ezt Steve Cohen, a forgatókönyvíró, és Gary Sinyor, a rendező (Stiff, Upper Lips, Leon The Pig Farmer, Solitaire For Two) is, különben egy soha véget nem érő történettel kellett volna küzdeniük, ami sosem került volna a mozikba. Ha van valaki, aki nem tud dönteni- egyébként róla szól a történet- akkor kell valaki, aki dönt helyette, vagy valami, ami döntésre kényszerít. Ustinovnak minden mozdulata, megszólalása helyén van. Nem maradnak utána kérdések. Még az olyan közhelyek is, hogy “a szerelem nem létezik”, meg a sajátos cinizmusa, ami helyenként némi trágársággal vegyül, jól esnek tőle. Legalábbis nézőként. A film egyébként Buster Keaton 1925-ös Seven Chances-ének modern változata. Kellett is a jó sztori, meg a megfelelő méretű örökség, mert különben elég nehéz dolog manapság a házasság mellett a többség számára elfogadható érveket felsorakoztatni, netán erről filmet készíteni.

Nem szabad megfeledkeznünk a mellékszereplők hosszú soráról sem, akiknek nagy része Jimmie ex-barátnőit alakítja : Rebecca Cross ( a bróker), Sarah Silverman (az egyetemista), Stacy Edwards (a kirakatrendező), Jennifer Esposito (a zsaru), Katharine Towne (a szakács), Mariah Carey ( az operaénekesnő), Brook Shields ( a....) Na ő az, akit majdnem elvesz feleségül főhősünk - igazi szerelme helyett- és aki annyira jól csapong a hidegvérű, ámde laza nő szerepében a szorongás és az érinthetetlenség között, hogy csak nagynehezen jövünk rá, hogy mindezt Brook Shields csinálja.

A házasság szentesítése James Cromwell-nek, mint az erre kiszemelt papnak a tiszte, akit Chris O’Donnell, és a barátját alakító Artie Lange (Dirty Work, Lost and Found, The Fourth Floor, Mystery Men) végigcipel a nem kevés kalanddal járó menyasszony vadászaton. Cromwell (Larry Flint a Provokátor, Star Trek, First Contact, Szigorúan Bizalmas, Hó Hull a Cédrusra, ...) remek pap és antipap egyszemélyben, aki a film és a kalandok vége felé egy a fekete papi öltönybe zárt szigorú szerep mögül emberi arccal mosolyog elő, megnyitva nem szokványos történetekkel teli papi szívét a már-már aggasztóan reménytelen Jimmie felé. A film csúcsjelenete kétségtelenül a menyasszonyok csatája. Bizony ilyen is van. Ebben a filmben mindenesetre. A jelmeztervező Terry Dresbach és a rendező Gary Sinyor leültek megbeszélni, hogyan fognak megjeleníteni 1000 ! menyasszonynak öltözött statisztát az Oltári Vőlegény zárójelenetében. Sinyor csendesen berakott egy kazettát a videómagnóba. A filmen a Rettenthetetlen egyik csatajelenete volt látható. “ Ezt akarom, “ mondta a rendező Dresbachnek. “Káoszt akarok, menyasszonyokkal.” Meg lehet nézni, sikerült-e.

Chris O'Donnell erre a karakterre - az éretlen, kamaszos, diákos, szelíd, de nagyon is férfias sármot sejtető amerikai ifjú szerepére - tökéletes választás, hiszen ebben a szerepkörben már bizonyított, lásd Egy Asszony Illata-ban Al Pacino oldalán. Ezért az alakításáért 1993-ban Golden Globe-ra jelölték, és elnyerte a Chicago Film Critics díját. Az Oltári Vőlegény-ben nyújtott alakítása is hasonló, ami annyit jelent, hogy Jimmie Shannon karaktere hasonlít Marty Brest (Egy Asszony Illata) karakterére, de az ott nyújtott színészi teljesítménye túlmutatott egy névtelen karakteren, volt egyénisége. Az Oltári Vőlegényben ez hiányzott, Jimmie Shannon nem volt igazán jelen, súlytalanra sikerült. Sajnos ugyanez elmondható Anne figurájáról (Renee Zellweger) is. Zellweger időnként megpróbált valami életszerűt vinni Anne karakterébe, kár hogy ez nem sikerült. Egy-két jelenetet túljátszott. Anne kiborul az általa oly nagyon várt és őszintén áhított lánykéréstől, ami tényleg nem szokványos: Jimmie rengeteg mellébeszélés után "Győztél" felkiáltással kívánja elintézni a dolgot. Anne-t ezután otthon látjuk, amint húga (Marley Shelton) társaságában épp ki van borulva. Előkerül valami müzliféle, egy salátástál, tojás, só-, vagy cukorszóró, stb., és mindezekből Renee hatalmas teátrális mozdulatokkal, és megállíthatatlanul üt össze valami ehetetlent, amiről már az alakítás elkezdése előtt is tudni lehet, hogy az lesz. Ha már a súlytalanságnál tartunk, ez a film, a csak a főszereplők nyújtotta teljesítménytől lufiként repült volna. Még szerencse, hogy voltak mellékszereplők. Itt van mindjárt Anne húga, Natalie, akit Marley Shelton alakít (őt korábban a Pleasantville-ben és a Bambanő-ben láthattuk). Feltételezésünk szerint Natalie alakja sem lehetett - mellékszereplő lévén- részletesebben kidolgozva a forgatókönyvíró által, mint főszereplő nővéréé, mégis a húg megjelenítése sokkal elevenebbre sikeredett. Marley 26 éves, eddig 17 filmben játszott, és az elkövetkezendő két évben még négy filmben láthatják a nézők.

Artie Lange, a filmben Marko, Jimmie barátja szimpatikus, mackós, igazi jóbarátos figurát alakít, akire mindig számíthat az ember, többek között akkor is, amikor 24 órán belül menyasszonyt kell találnia. Ő aztán tényleg mindent megtesz az ügy sikere érdekében, például felad egy hirdetést a következő szöveggel: "Lennél a feleségem 100 millióért?" Erre azért be lehet indulni, ha nem töprengi túl az ember ( a nő!). Artie humoros szereplőt alakít humorosan. Őt a Mad-TV tette ismertté, ezen kívül számos New York-i klubban lépett fel humoristaként, például a Duplexben és a West End Gate-ben. A filmjeit fentebb már említettük. Az Oltári Vőlegény egy kellemes vasárnap délutáni szórakozást ígér, de házasságfóbiások óvakodjanak, mert sok a menyasszony a filmben, és happy end-del zárul.

-Orca Sea-