Videók

Kicsit még mindig a Red Hot Chili és az Aaliyah videók uralják a terepet a fejünkben, azon a részen, ahol az emlékezetes alkotásokat tartjuk számon, úgy látszik, vannak videók, amik egy egész nyáron át kitartanak. De lássuk, mik jellemzik még 2000 nyarát. Nők és gyerekek előre.

No Doubt: Simple Kind of Life (The Return of Saturn)

Gwen Stefani barátnőnk a Don't Speak című számmal nagyon gyorsan megkedveltette magát velünk anno, aztán rögtön utána jött a Just a Girl című szám, amiben Gwen ott toporzékol a női mosdóban, karate rúgásokat végez, satöbbi, meg volt a Sunday Morning is, a spagetti evős klip. Azóta, (a Tragic Kingdom albumuk óta) gyakorlatilag nem is láttunk ezekhez foghatót az együttestől. Mintha Egyfajta szerepzavarról lett volna szó. A nyűgös szex-szimbólum és a punk beütésű lány nem mindig jön össze egy alakban, Gwen-nek viszont erre van szüksége, hogy megtalálja az utat hozzánk, ill. a közönségéhez. Remek apropó tehát a Simple Kind of Life, hogy egy esküvős klipet hozzanak létre Gwen-nel. Maga a szám kicsit elgondolkozós, olyan, mint egy film álom-jelenete, "Gwen eltöpreng azon, hogy jó lenne neki egy egyszerű élet". Értsd: az élete nem egyszerű, ott ül a csapattársaival, lila hajjal, és ezeken elmélkedik. Aztán leperegnek a fejében az egyszerű élete képei, esküvő, szigorúan egy elbénázott göndör (szintén lila) parókában, torta-szétverés base-ball ütővel, majd Gwen belekóstol az egyikbe, és az édességtől egy álomkép támadja meg, ismét egyenes a haja, de jó hosszú, és ott mozog a fényben. Aztán az esküvői menet valahogy egy temetőbe érkezik, ahol végül találnak egy gyereket, akit Gwen felemel, és az apja is nyújtja a karját, hogy ő is az ölébe akarja venni a kicsit, aki természetszerűen egy fekete csöppség. De álljon meg a menet, egyre többen, az együttes összes tagja jelentkezik a gyerekért, és nehéz dönteni. Gwen inkább visszaadja a gyerkőcöt az igazi anyukájának, maga pedig kisétál a díszletből, és átvonul az öltözőbe, és levedli magáról az egészet. Nagyon egyszerű klip, és a szónak nem is a legjobb értelmében, az egészet a zene menti meg, és az a pár sztereotip beállítás az énekesnőről, ami olyan, mint Madonna a Vogue-ban.

Moby: Porcelain (Play)
Igazi csemegét jelent viszont Moby újabb klipje is, a Porcelain c. klipje a Play című albumáról. A fő szöveg szekvencia: "in my dreams". És ennek megfelelően az egész szám ezt hangulatot tükrözi, ha egyszer végignézed, utána még 15 klipet kibír az agyad, és még mindig erre fog emlékezni, mind képekben, mind zenében. Vizuálisan egy tök bevett, (régi) pszichedelikus motívumra épül, a szemre. Egy egész masszívan kisminkelt női szemet látunk, ami pislog. A pupilláján belül pedig sima áttűnéssel fel-felbukkannak képek. Ilyen egyszerű klip is létezik? Igen, csak ne feledjük, kell hozzá zene is, mégpedig megfelelő zene. A zene mint olyan eredetileg pont arról híres, hogy hallgatása közben az emberben képek képződnek, (lásd Friedrich Nietzsche: A Tragédia Születése), csak persze a videóklipek pont ezt a kenyeret veszik el a zenéktől, illetve adják meg a képzet létrehozásának a képességét olyan zenéknek is, amik maguktól nem volnának képesek erre a műveletre. Moby zenéje viszont éppen ez a kategória, ami persze az ütemének is köszönhető, mindenesetre a klipnek sikerült remekül kiaknázni a szám adottságait, ami abszolút benne van a pakliban. Moby nagyon egyszerű srác, a 2000-res évtized új életstílusának legélenjáróbb képviselője, mert nagyon tudatosan él. Soha nem drogozik, pedig színpadon játszik, ezreknek, alkoholt sem fogyaszt, és nem is cigizik. Nemcsak húst nem eszik, de még állati eredetű cuccokat sem, és erre is olyan egyszerű érve van, mint hogy "ha választhatok két út közül, és az egyik semmilyen szenvedést nem zúdít pl. állatok nyakába, amíg a másik igen, akkor az egyiket fogom választani." (Tehát nem a saját egészsége érdekében.) Moby igazi együtt-élőlény, zenében pedig leginkább William Orbit-hoz fogható. Mellesleg őt is megkereste Madonna, hogy csináljanak együtt egy kis zenét, de ő azt mondta, hogy ő nem producer, csak zenész, és mint olyannak turnéznia kell, és nincs is másra ideje. Ha van még valami, amitől Moby különleges, az az, hogy zenéinek felhasználtsága világrekord szintjén mozog, vagyis rádió, tévéműsor szignálok, műsor-aláfestés zenék, (mondjuk, ezekért hazánkban még nem igen fizetnek), filmzenék, melyek között a Moby számok kimagaslóan sokat szerepelnek. Mellesleg, reméljük, hogy pl. a Natural Blues c. száma nyer valamit az MTV Video Awards-on, szeptember 7.-én.

Moby: Natural Blues (Play)
A Natural Blues című szám, illetve klip szintén a Play című albumáról származik. Egy nyilván több órai sminkelés után Moby feje olyan 80 évesre van kimaszkírozva, és egy szanatóriumban jelenik meg, betolják tolószéken. Az élet utolsó állomása, végigtolják a hosszú folyosón, amiket szintén tévék öveznek, be a tévészobába, a társalgóba, mármint ha valakinek még van kedve és ereje társalogni, itt a természetes alvilágban. És akkor a tévében egy filmet vetítenek, az ő életének látjuk a különböző momentumait, amit most a jelenlévő magányos és öreg emberekkel együtt végignéz. Közben még egy album is előkerül, és szinte hitetlenkedve tekint mindarra, ami ő volt. A tévében ugrál, örül, élvezi a napsütést, zenél, egy lánnyal barátkozik, szüleivel együtt áll a kerítés előtt, stb. Az emlékek visszapergetése közben kicsit felélénkül, de utoljára, és a tévékészülék tetején ácsorgó műanyag angyal megelevenedik, (Chistina Ricci, az Álmosvölgy alacsonynövésű sztárja), és ölében végighurcolja Moby-t, a fény felé. Simán van olyan jó, sőt, sokkal jobb is, mint a Johnnie Walker egykori "Életed Filmje" c. reklámfilmje. Maga a zene pedig olyan, hogy először idegenkedsz, hogy vajon nem valami civilizáció ellenes csávó csinálta-e, világfájdalomból kifolyólag, de aztán meggyőz, és már meg is vagy győzve.

Darude: Sandstorm (Ignition)

Darude klipje tipikus DJ klip, leginkább Sash tavalyelőtti párizsi rohangálós klipjére emlékeztet. Egyetlen érdekessége, hogy itt (mintha a Run Lola, Run hatására tenné mindezt) egy csaj futja végig azt a pár percet. Egy táskával menekül, ketten üldözik, egy fiú és egy lány, amolyan biztonsági emberek. Durva módon még egy kézifegyvert is mutatnak, amit pl. az MTV-n gyakran ki szoktak maszkolni, és amit egyáltalán nem szabad reklámokban mutogatni, noha a Pestiest hetente alkalmaz pisztolyos csajt a moziposztereken). Lényeg, hogy izgulunk a csajért, aki nagyon jól van fényképezve, szinte arra gondolunk, hogy korunk fiatal lánya, leginkább futás közben mutatja igazi formáját. A klip vége persze egy happy end, amit nem is bánunk, nem kívánnánk, hogy ott a sínek közt érjen véget az üldözés. Aztán a két csajról kiderül, hogy barátnők, és az is, hogy mindketten Darude barátai, és végül hármasban elhajóznak. Tök jó, ahogy Phoebe mondaná a Jó Barátokban.

DJ Jurgen: Higher & Higher

DJ klipekről beszélve, itt van DJ. Jurgen videója, amelyben jó sok liftet láthatunk, miközben a "gyere egy kicsit közelebb, rakd a kezed a testemre" mondatot halljuk leginkább. A liftek, szám szerint három darab, egy egészen jó kis páternoszter-i hangulatot varázsolnak, plusz, mivel le van szedve a hátlapjuk, és így, a műtermi akna felől látunk a belsejükbe, olyan, mintha jól átvilágítanánk az emberi kapcsolatok működését. Adva van ugyanis egy izgi kis csaj, aki leginkább Gryllus Dorkára hasonlít, és ott ácsorog a liftben, miközben az emberek ki és be szállnak. Ő megpróbál mindenféle kontaktokat teremteni, amiben az az érdekes, hogy akik zártabbak, azokat provokálja, akik jobban megvannak magukban, azokra csak barátságosan néz. El-elképzeli, milyen lenne, ha valaki a nyakába ugrana, vagy fordítva, de mindezt leginkább játékból, és talán ez a jó a klipben, a játékosság. És a zene sem rossz.

Limp Bizkit: Take a Look Around MI-2. Original Soundtrack

A Mission Impossible 2. Végén, a feliratok alatt feltűnik nekünk egy beindult kis zene, az eredeti Mission téma egy dinamikusabb, keményebb feldolgozása, de már a film trailere is ezt a zenét használta. A klip mint MI-2 promóció természetesen tele van pakolva Tom Cruise akcióival, és hogy mondjunk valamit, nem is árt a filmnek, hiszen sokkal keményebb, illetve korszerűbb hatást keltenek ezek az akcióbevillanások, mint amit maga a film produkál, szinte azt is hihetnénk, hogy egy új Bad Boys jelenik meg a mozikban. Mindezt a hatást a zene és a klip érte el, mint ahogy pont ebből a célból alkalmazták őket.
Maga a klip egy osztott képmezővel dolgozó kémtörténet. Egyrészt látjuk ahogy a Bizkit koncertezik, másrészt látjuk, amint ügynökösködnek, mint az Impossible Mission Force Bizkit team-je. Ellenséges ügynökök semlegesítése, valamint a célszemélynél lévő táska elkobzása a cél. A Bizkit fiúk egy diner-ben mint személyzet szorgoskodnak, ahol az ellenséges ügynökök várják, hogy kiszolgálják őket. A célszemély kajáját jól meg is küldik mindenféle csípős cuccokkal, majd a női ruhába öltözött Bizkit felszolgáló bon apetit-et kíván neki, és várják, hogy elkezdjen fuldokolni. Amikor ez bekövetkezik, a célszemély kirohan a mosdóba, ami a ravasz Bizkit srácok tervének a része volt, mert vitte magával a táskát is. Már csak be kell várni, amikor megkönnyebbülten kijön a mosdóból, és le kell ütni.
Világos, hogy a Beastie Boys klasszikussá vált Sabotage c. klipjére igyekszik hasonlítani ez a vidám kis promó anyag. Szinte csak egyetlen hibáját tudjuk felemlíteni: lehet, hogy ha valaha elkészül az MI 3.- akkor a közönség már valami ilyesmi hangulatú dolgot fog várni, illetve elvárni. Valami olyat, ami a 70-es évek techno-romantikus ügynökösdijét már ugyanúgy nem veszi komolyan, mint Will Smith az M.I.B. elején.