Kellemes Karácsonyt (2)
Ne hagyd, hogy megtörjenek!
A reklámokon kívül pedig az utcai, és méginkább a bevásárló centrumokban lévő dekorációk lendítenek sokat a helyzetünkön. A kereskedők és méginkább a nagyvállalatok pontosan tudják, hogy az emberek mitől kerülnek intenzív vásárló hangulatba, így a plázák gyakorlatilag már november végétől teljes karácsonyi díszben pompáznak. Ezzel együtt belvárosban külön bevásárló sorokat hoznak létre, plusz "happy-shopping" fényekkel díszítik fel az ilyen utcákat. A karácsonyfa árusok is már jó korán elkezdik az árulást, így a cégek, boltok, irodák, kávéházak, de még a benzinkutak és vasútállomások is beszerezhetik a dekoratív fát. Ezzel bezárul a kör, ami azt jelenti, hogy egy teljes hónapon keresztül, egyre fokozódó tempóban és intenzitással mindenütt karácsony veszi körül minket. Ettől karácsonyi hangulat kezd kialakulni bennük, aminek hatására direkt igyekezünk még több karácsonyi hangulatot árasztó dologgal találkozni, például olyan helyekre menni, ahol van karácsonyfa, amitől méginkább hangulatba jövünk és így tovább.
Világos, hogy egyfajta kemény drogról van szó, illetve egy központi műsorról, ami elől nem igazán lehet kitérni. Nem csak az emberek kerülnek a zsibbadtság állapotába, (amitől vidámabbak, és többet költenek), de a közlekedés is, 24-én a vasút és a BKV egyaránt bemondja az unalmast, mintha a Támadás a Marsról 2 játszódna, élőben. A szórakozóhelyek, nyilvános találkozási pontok le vannak zárva ilyenkor, kijárási tilalom van. Ilyenkor tiltott dolognak számít haverokkal összefutni, kemény vagy akár csak nagyon cool zenéket hallgatni, cigizni, vagy videón véres filmeket nézni. Tiltott dolog tehát a barátkozás és a szórakozás kettőse, mégis arra buzdítunk mindenkit, hogy ne hagyja, hogy megtörjék. Nem azért építetted egész évben a függetlenségedet, hogy most szobafogságra ítéljenek. Másrészt a családod és a barátaid nem két külön dolog, hiszen a barátaid a te saját, új családod, elviekben pedig a szüleid is a barátaid. Ezzel együtt persze előfordulhat, hogy a karácsony nem éppen kellemes ünnep valaki számára. Lehet, hogy csak uncsi, de az is lehet, hogy direkt fárasztó. Totál meg lehet érteni, hiszen azért jókora adag képmutatás is benne tud lenni a pakliban, és az is lehet, hogy valakinek a szervezete erre heves gyomorrángatózással reagál. Tegyük fel, hogy egész évben (ahogy ez gyakorlatilag normális) a saját csatornádban utaztál, a saját világodban, saját haverjaiddal, saját zenéiddel, saját pécéddel, és sikerült a legminimálisabbra redukálnod kívülről beszivárgó "zajokat", mint a televízió, meg ilyenek. Erre most azt látod, hogy mindenki teljesen meghülyült, furán vigyorogva mászkálnak a városban, és arra gondolsz, hogy lehet, hogy le kellene venned a fülest, vagy le kellene tekerned az ablakot, hogy megértsd, mit tátognak. A poén viszont az, hogy nem kell ezt tenned, mert szabad vagy. Akkor ünnepelsz, és azt, amikor akarsz, úgy, ahogy te akarod. És ha úgy döntesz, hogy mégiscsak van valami jó ebben a kariban, és lehet, hogy idővel, fokozatosan rá fogsz szokni, akkor sem érdemes ész nélkül átvenni, illetve felvenni az összes szokást. Kezdve rögtön a pulykasütéssel, amire idén már egész Magyarország rá van kattanva. A szokások, ne feledjük, úgy jönnek létre, hogy valami bejön valakinek, és ezért úgy dönt, hogy jövőre megismétli, ez minden, és tényleg csak erre érdemes koncentrálni. Meg egyébként is, miért törekednél arra, hogy dec 23-án, munkaruhában beugorj egy shopping centerbe és 120-150 rongyot legyalulj a kártyádról, záróra előtt 15 perccel? Ez azért nem annyira vonzó. Ha nem szükséges, ne másolj másokat, és ha ajándékot akarsz venni valakinek, azt december elején csináld.
Amit érdemes felvenni a karácsonyból, az nem a shoppingolással kapcsolatos. A karácsony lényege az eufória. Egyfajta béke, tágra nyitott pupillákkal, egy trip, egy finom sétarepülés, amely során a megszokott környezetet, a világot, a gyárat, ahol élünk, egészen más színben látjuk, és ugyanígy saját magunkat, illetve másokat, beleértve azokat, akiket szeretünk, meg minden. Egész évben egy alagútban száguldozunk, most viszont úgy repülünk, mint a csávó a Fatboy Slim klipben, a Bird of Prey-ben, és mindent látunk, látjuk magunkat, másokat, meg azt ahol, meg azt, ahogyan élünk, és ez tök jó. Egy nehezen megszerzett enzim hatására gépből átmegyünk emberbe, a gépezet egy részecskéjéből a tápláléklánc csúcsába, a vidám és barátságos csúcsragadozóba.
A másik jó dolog, amit érdemes felvenni a kariból, az a melegség érzése barátaink iránt, a hétköznapi ember (és előbb utóbb mindenki azzá válik) maga körül nem embereket, hanem gépeket lát, mint Kilgore Trout regényében a Bajnokok Reggelijében. A karácsonyi hangulat című enzim hatására azonban elkezdjük látni azokat a részleteket is, amik konkrétan nem hasznosak, és amiket emiatt évközben egyáltalán nem veszünk észre. A kétdimenziós figurák most megtelnek tartalommal, és rájövünk, hogy örülünk ezeknek az embereknek, akik a barátaink, örülünk, hogy vannak. És persze, ha elindul valaki a lejtőn, akkor nincs megállás, és az egész világot elkezdjük két lábon járó három dimenziós emberek hatalmas családjaként látni, shiny happy people. Mindez a karácsonyi hangulat fura mellékhatása, és úgy hívják, hogy szeretet-roham. A szeretet eleve nem egy rossz dolog, és amúgy sem árt gyakorolni ezt az érzést, vagy legalább is ráedzeni, hogy szükség esetén pöccre induljon.

folyt