Idióták 2. Idioterne 1998 (a film)

Tehát van egy kis csapat, akik elég furán élnek... Úgy kapcsolódunk be a filmbe, hogy egy étteremben figyeljük, hogy hogyan ebédelnek az emberek, köztük egy értelmi fogyatékos, kit a film szelemében tulajdonképpen "idiótának" kellene nevezni. Eléggé kínos, amit művel ez a szőke hajú idióta srác. A gondozója alig bírja csillapítani, mindenkihez odamegy az étteremben, és kötekszik. Születésnapja van, az ápolója, gondozója, egy nő, mindenkire igyekszik derűsen nézni, de az éterem összes vendége kezd már nagyon pipa lenni (mint Cartmen a South Parkban, amikor deportálták Jetiópiába).

Zavarbaejtően megindító jelenet, az van ugyanis, hogy teljesen zavar minket a fogyatékos ember, de tudjuk, hogy ezt abszolúte illik tolerálni. Mi több, kötelező. Mi több, Dániában ez külön kényes kérdés, mert ott nagyon jók a szociális körülmények a fogyatékosok számára, gyakorlatilag mindenben támogatja őket a rendszer, és ha valamilyen fesztivál van, kábé ugyanannyi gyalogos lesz látható, mint tolószékes ember. Szóval, zavar minket ez a fogyatékos, de tudjuk, hogy tolerálnunk kell, és emiatt zavarban vagyunk.

Ugyanitt, eben az étteremben ül egy nő is, igyekszik rendelni, de látszik, hogy nagyon nincs neki pénze. A pincér tök bunkó vele, iszonyatosakat beszól neki azzal kapcsolatban, hogy mit tud magának megengedni és mit nem. Valójában teljesen földig alázza a nőt. Ezalatt azonban az idiótával már teljesen pattanásig feszül a helyzet, és távozniuk kell az étteremből. A megalázott nő kihasználja a kavarodást, és velük együtt lekopik ,és mi örülünk, hogy nem fizette ki a méregdrága ásványvizet, különösen, mert látszott rajta, hogy nem szomjas, nem éhes, csak szeretne valami civilizált helyen valamit fogyasztani, emberek közt.
Ezután a lekopás után azonban megolvad az emberek ereiben a vér, és mindenki előkapja a legfelszabadultabb formáját, és elkezd nevetni. Az van ugyanis, hogy a mikrobuszban kiderül, hogy tökre teljesen normális ember volt az "idióta", és hogy ez az egész egy megrendezett akció volt, bementek egyet szórakozni, és ingyen kajálni. Egyszerűen hihetetlen, megdöbbentő fordulat.

Különösen ahhoz képest megdöbbentő, hogy mindez hogyan van felvéve, és a színészek részéről eljátszva. Ez ugyanis az első (és legjobb) dogma film. Ez azt jelenti, hogy videó kamerával vették fel, és teljesen olyan, mintha egy dokumentum felvételt szemlélnénk. És ez még mind semmi, mert a színészek ezen is túltesznek, ők ugyanis az abszolút Sztanyiszlavszkíj módszer követői és játékos alkalmazói. Annyira megtévesztőek, hogy az már tényleg sok. Amikor a szőke férfiról kiderül, hogy nem is idióta, (illetve, hogy nem is fogyatékos, hanem mondjuk így: "idióta"), hosszú másodpercekbe kerül elhinnünk, hogy ennek a személynek az arcán valóban értelem tükröződik, mivel az előbb már 100%-ig meg voltunk győzve az ellenkezőjéről. És más, ha Harison Ford, vagy Robert De Niro játszik fogyatékosat, és más, ha egy fiatal, és számunkra ismeretlen Dán srác. És más, ha Hollywood-i, bevilágított stílusban , és más, ha dogma-stílusban van mindez felvéve.

Innentől kezdve az idiótákat kísérjük nyomon. Egy akciócsoport, akik minden napra kitalálnak maguknak egy mesét, amit valóra is váltanak. Ez a szerepjáték még a nézőtéren is iszonyatosan felszabadító. Elmennek egy gyárlátogatásra (mindenki kdvenc jelenete), máskor pedig uszodába, és ott játsszák az idiótát.. Az egyik nő például majdnem habzó szájjal (ez persze túlzás, és elnézést a durva fogalmazásért, valójában arról van szó, hogy szeretik folyatni a nyálukat) kibontja a fürdőruháját is, és ezzel ijeszti el a vele szóba elegyedő pasikat. Nagyon fura az egész, mert van benne rendszer. Valami miatt iszonyatosan leleplez valamit, lerántja a leplet az egész társadalomról, és a társadalmin viselkedési szabályokról, és legfőbbképpen arról, hogy mindenki irtózik a fogyatékos emberektől, illetve, hogy mindenki nagyon toleráns, ahhoz, hogy egyszerűen túlélje a hétköznapokat.
Mindehhez még két dolog jön hozzá:
-nemcsak a fogyatékosoktól irtóznak az emberek, hanem bárki mástól is, mindenkivel toleranciát gyakorolnak, akit bírnak,

-plusz, kiderül, hogy az idióták és a normálisak között tényleg nincs akkora baromi nagy szakadék, és az is világossá válik, hogy ez a szakadék is leginkább a társadalmi viselkedései normák, és nem elsősorban a teljesítőképesség különbözőségében nyilvánul meg.

Vagyis, hiába eszméletlenül durva és kegyetlen a film a fogyatékosokkal szemben, mindez csak ránézésre igaz, mert ez a film leleplezi, hogy hogyan működik az a kiközösítés, amit toleranciával leplezünk, és ez egy nagyon rendes dolog egy ilyen remek filmtől. Valójában ez az a film, amely méltósággal kezeli a fogyatékosokat, és ilyenformán nem is meglepő, hogy Dán film.

Képzeljük el, hogy az egyik csávó hobbiból idióta, de közben egy reklámügynökségnél dogozik. És akkor, amikor kampányelfogadásra megjelenik az ügyfél, az ügyfél képviselője személyében kit lát? Egy idióta társát, egy nőt, akivel épen szakítani akart, és akivel addig idiótaként jókat szerelmeskedett. Ez a nő persze porig alázza, és közben folyik a nyál a szájából, de életünk legviccesebb jelenetei közepette. Szem nem marad szárazon. Hónapokkal később is bárki elnevezi magát, ha ere a kampányelfogadó jelenetre gondol. Máskor egy srác, mint idióta ott reked egy kocsmában három kemény fickó között. Mindig az van ugyanis, hogy van egy gondozó, és van egy, vagy több idióta. Itt most egy gondozó volt, aki egy idiótát otthagyott pár órára ezek közt a nagyon kedves kemény fickók között. Kapott tőlük söröket, beszélgetést, mindent. Azt viszont elképzelni is szörnyű, hogy mit tettek volna vele, ha kiderül, hogy egészséges. Ez egyébként a film egyik fő mondanivalója, vagy átélhető motívuma, hogy ha idióta vagy, könnyebben boldogulsz, kevesebb pénzből kijössz, stb. Plusz, pszichodramatikus formában terapeutikus hatást is kifejt rád. Lényeg, hogy az otthagyott srác nem menekülhet el, mert akkor a rendes emberek visszahoznák, mivel megígérték, hogy vigyáznak rá. Ott ül köztük, és azzal próbálkozik, hogy kimegy pisilni. Azt hitte, megmenekülhet, de nem. A rendes emberek kikísérik, sőt, segítenek is neki, mivel látják, hogy nem sikerül elsőre. Egyszerűen hátborzongató jelenet. És ez persze nem minden, de nem ez a lényeg.

A lényeg ott van, hogy hogyan jut el konfliktusokon keresztül akár a felbomláshoz is a vidám kis idióta csoport. Meg az, hogy "ne hülyéskedj, mert úgy maradsz!". Annyira beleélik magukat, hogy elmosódnak a határok. A film mégsem durva, sokkal inkább felszabadító, és kegyetlen, mint valami fekete humor.

Ez a film valahol ott van a Ryan Közlegény szomszédságában, egy igazi unikum, amit a többi dogma filmek sosem sikerült utánoznia. Egy kivételesen szép pillanat a filmtörténelemben. Művészfilmek, elitfilmek, speckó filmek, sznob filmek, híres filmek, jó filmek rajongóinak egyaránt táplálék.