Idióták 1 Idioterne 1998 (kultúr szemmel)

A Titanic Fesztivál óta várjuk, hogy mikor jelenik meg végre az Idióták. Mint ismeretes, ez egy Dogma-film, és hozzátenném, nem vagyunk direkt a barátai ennek a mozgalomnak, legalábbis kicsit erőltetettnek tűnik, és az első dogma-film, a Születésnap sem volt egy kellemes élmény. Ehhez képest az Idióták jött, láttuk és győzött.
Ott kuporogtunk a Kossuth moziban, a Titanic Fesztiválon, és körülbelül arra lehetett számítani, hogy megint jól kiakaszt valami nehezen nézhető film. Ehelyett, mintha valami nevetőgázt pumpáltak volna a terembe, egyszercsak (körülbelül a 3. percnél) feloldódtak a nézők, és az, hogy nevetni lehetett, csak egy volt a film számos, igencsak kiemelkedő tulajdonsága közül.

És most itt vágás, és ugorjunk időben (vissza) oda, amikor még nem láttuk ezt a filmet, és a Titanic szervezőitől kérdezgettük, hogy "és az Idióták milyen?". Azért kellett ilyeneket kérdezni, mert az Idióták egy nagyon is híres film, és még a Dogma-filmek között is külön híres. Szóval azt a választ kaptuk, hogy "durva". E azért volt aggasztó előjel, mert például a "Születésnap"-ra tökéletesen illik, hogy "durva", és véletlenül sem nevezhető jó filmnek.

A dánok furcsa fejek, valójában tök kellemes lehet ott élni, de mégis, van valami, ami miatt például nagyon furcsa filmeket gyártanak. Modern polgárpukkasztók, modern fegyverekkel. Képesek elérni, hogy a sznobságunk ezerrel odabetonozzon minket a székhez, és közben minden részünk az kívánja, hogy bárcsak kint lehetnénk már a friss levegőn.

Másrészt azért is furcsák a dánok, mert mintha egy furcsa harmadik Európát jelentenének, amely nem kelet és nem igazán nyugat, hanem észak, illetve Skandinávia. Nemcsak az éghajlati viszonyok ütnek el például a miénktől, hanem a kultúra is kicsit más, kezdve rögtön az amerikai kultúrához való hozzáállással, amely egészen egyedülálló.

Dánia mintha egy nevető harmadik lenne a keleti és a nyugati kultúra között, de nem is ez a lényeg, hanem hogy -talán a hideg hatására- itt konzerválódott legjobban az "ősi" európai kultúra, illetve viselkedés, és gondolkodás. Tíz évvel ezelőtt például, mint kelet-európai filmessel, e sorok írójával interjút készített egy dán újság. Érdeklődtek, hogy és Magyarországon is vannak-e már reklámok a tévében (most, hogy a vasfüggöny leomlott). És akkor erre azt lehetett válaszolni, hogy "persze, miért?", mindig is voltak reklámok a magyar tévében. Erre kiderült, hogy náluk akkor a két csatorna közül csak az egyiken voltak reklámok, és a másikon pedig arról beszéltek, hogy a reklámok károsak. Ekkor persze a kelet-európai csávó elcsodálkozott, hogy "károsak? , vajon miért?", amire azt a választ kapta, hogy mert olyan dolgok megvásárlására buzdítanak, amikre nincs is szükségük az embereknek. A megragadóan naiv álláspontot úgy próbáltam korrigálni, (mert támadni nem illik ilyesmit), hogy mi van akkor, ha az embereknek arra van szükségük, hogy szükségük lehessen valamire. Mi van, ha a vásárlás, meg a birtoklás, meg az egész ezzel kapcsolatos viselkedéskomplexum nem egy felesleges rossz, hanem egy elemi ösztön, mint a szex? Vagyis mi van, a az embereket boldoggá teszi, ha vásárolhatnak?

Szóval fura hely lehet Dánia. Ott még olyan dolgokról beszélnek az emberek, amikről itt már vagy 10 éve (amióta a "californication" beindult nálunk, illetve bárcsak az indult volna be, és nem az osztrák, meg a német, meg a svájci minta átörökítése) elhalt a csevely. Valóság, boldogság, igazság, társadalom, emberek, bla-bla-bla, tehát a jó öreg posztmodern előtti gondolatmenetek, ahol még utáljuk az akkor még kezdetleges amerikai filmeket, azokon belül is leginkább a happy endeket, szeretjük a filozófiát, és nem gondoljuk, hogy a pénz boldogít. Tényleg, mintha egyfajta Liliput bontakozna ki előttünk, ahol megőrizték azt, amit mi direkt elfelejtettünk. És persze nem feltétlenül butaság, amit csinálnak, sőt, ha megnézünk egy Jean Luc Godard-filmet, például a Hímnem Nőnem-et, vagy egy Bódy Gábor-filmet, egy másfél órára beugrik nekünk is, hogy azért volt valami, ami nagyon-nagyon tökéletes volt, és ami most már egyáltalán nem is létezik. A szorgalmas és melegszívű dánok azonban továbbra is igyekeznek a régi (modern, pre-post modern) stílusban filmeket készíteni, és hatást gyakorolni a közönségre.

Ez a törekvés eléggé naivnak tűnik, sőt, esetleg viccesnek, vagy nevetségesnek is tűnhet, különösen, ha egy olyan Dogma filmet nézünk meg, mint amilyen a Születésnap. De a poén most következik: az Idióták tényleg megcsinálta!! Az Idiótáknak sikerült egy olyan filmként megjelenni a nemzetközi piacon, amely az USA-ban is 100% -ig ismert a komoly mozibajárók körében. Lars Von Trier-nek sikerült egy olyan filmet csinálnia, amely 100% cotton! 100%-ig eredeti "modern" film, olyan, amely Jean Luc Godard és Tarkovszkij és Bódy Gábor és Bunuel filmjeinek a tőszomszédja, és mégis teljesen a 90-es évek szülöttje. Vagyis, ahogy az Időzsaru c. filmben mondanák, létrejött egy idő-paradoxon, vissza a jövőbe. Azzal együtt, hogy mintha ezt az egész "nyugat-europanizálódást" kihagyta ez a film, mintha még mindig a 80-as éveket írnánk, amikor művész-mozikba tódulnak a tudásra vágyó fejek, közben egy jókora nagyot is ugrott: teljesen abból a világból kapunk üzenetet, amely valószínűleg valamikor a 2000-es évek közepén (2005-2006) környékén lesz egyáltalán aktuális. Amikor az emberek egyszerűen megokosodnak, és sokkal természetesebben fognak élni, és sokkal tudatosabban is, ahogyan például most Björk, vagy Moby élhetnek. Ez meg aztán már tényleg maga a totális időparadoxon.

Az idióták tehát egy hatalmas csúcspontja a legújabb filmtörténelemnek, amely csúcspontot esetleg csak valamikor később fogjuk tudni rendesen elhelyezni a kultúra szövetében.

De ne értsük félre, az Idióták nemcsak "önmagában" csúcspont, tehát művészettörténelmileg, (ha még valaki egyáltalán jegyzi, hogy mi történik ..), hanem a legközvetlenebb formában is az: egyszerűen egy remek film, amit öröm megnézni popcornnal, cappy-vel, barátnővel, vagy anélkül, egy remek mozifilm. Nem is említve, hogy az Idióták az egész Dogma mozgalom első és egyben alapító filmje volt, és például a Születésnap már csak olyan ehhez képest, mint egy Truffaut Godard-hoz képest.

Az Idióták arról szól, hogy van egy kis csapat, akik elég furán élnek ... folyt ..