Film ... 2000
Mintha az ember fogát húznák, olyan ez a film. Persze a foghúzás sem egészen ilyen dolog, mert azzal jár valami jó is. Ha már itt vagyunk, érdemes lenne belegondolni, hogy mit nyerhetünk, ha végigszenvedünk egy filmet.

Vannak például történelmi filmek, vagy ismeretterjesztő adások, ha végignézzük őket, olyan dolgokat tudunk meg, amikre szükségünk van, tehát megéri végigszenvedni őket, ami persze egyáltalán nem jelenti, hogy szükségszerűen szenvedés egy ilyet nézni.

Aztán vannak olyan filmek, amik nem kellemesek, mert például a történelem nagyon súlyos periódusairól szólnak, például a Holocaustról. Forgách Péter például "remek" ilyen filmet készített, egykori privát, szuper-8-as felvételek összevágásából. Nagyon nehéz volt nézni, de megérte, mert olyan dolgot tettünk magunkévá, amit másképpen nem lehet, ja, és szükségünk is van rá.

Vannak olyan filmek is, mint például a Stalker. Iszonyat hosszú, még csak nem is mozgalmas, sőt, pontosan az ellenkezője. Percekig figyeljük, ahogy valaki fekszik a fűben, és örülünk, ha fekete-fehérből átmegy néha színesbe, vagy bejön valami zene. Konkrétan meg kell dolgozni azért a filmért. Mégis megéri, mert egy trip. Egy olyanutazás, amit másképp nem lehet megkapni, és a végén valami nagyon jó kis tisztaságérzés tölti el az embereket.

Érdemes megnézni, fáradság árán is például régi filmeket. Tök nehéz végigszenvedni olyan filmeket, amik egykor nagyon is híresek és szórakoztatóak voltak, például egy James Dean filmet, de hülyeség is példát mondani, mert szinte minden 10 évnél öregebb film ebbe a kategóriába tartozik. Abszolúte érdemes őket megnézni, mert időutazás, és emiatt olyat kapunk, ami nem a mi szemeinknek volt szánva, és ez extra profitként jelentkezik.

A fenti példákon kívül van még egy eset, amikor megéri végigszenvedni egy filmet. Amikor tudni szeretnénk, hogy mi a vége. Amikor nem szeretnénk elveszíteni azt a pozíciónkat, hogy véleményt alkothassunk az adott filmről. Ebbe a kategóriába esnek bele a csapnivaló írói, akiket utólag kikérdeznek, hogy kiderüljön, tényleg végignézték-e az adott filmet. Ugyanígy érdeke lehet valakinek végigszenvedni egy filmet, ha tudja, hogy a haverjai a következő pár héten keresztül erről fognak csevegni, minden lépten-nyomon. Például a passzívabb csajok szoktak ilyen előrelátóak lenni pasijuk és a baráti kör kultuszfilmjeivel szemben.

A "Film .." című filmre azonban egyszerűen nincs ok, semmilyen érvet nem tudnánk felhozni, ami miatt érdemes lenne végigszenvedni. De, hogy ne áruljunk zsákbamacskát, érdekes lehet megvizsgálni, hogy mi okozza a szenvedést. Első látásra azt gondolnánk, a film lassúsága. Pedig ez abszolút nem igaz. A Twin Peaks is egy lassú film volt például, vagy a Straight Story, szóval, elég annyi, hogy itt nem erről van szó. A problémát, a szenvedést az idős emberek életének ábrázolása jelenti.

A film elején még ki van írva, hogy "nagyszüleink emlékének", de aztán elszabadul a pokol. Kerek 20 másodperc múlva már nagyban folyik az emberi méltóság élveboncolása.

Temessy Hédinek azt kell eljátszania, hogy nyugdíjas. Ez a nyugdíjas dolog eléggé érzékeny pontja fejlődő-országunknak. Annak idején, még az idióta Família kft-vel kezdődött, ott sikerült a nyugdíjasokat egy remek kis szerepbe belepakolni. A nyugdíjas az az az embertípus, akinek nincs pénze, és nincs jövője, de próbálja magát hasznossá tenni. Mint valami bevándorló, vagy menekült. Ezzel párhuzamosan láthattunk olyan reklámot is a tévében, amiben egy kötögető nagymama volt látható egy hintaszékben, és teljesen úgy működött, mint egy bútordarab. Fel volt gyorsítva ugyanis az idő, és tavasszal, a festéskor újsággal borították be, majd festés után levették róla, tényleg, mint egy bútorról. Egyszóval húzós kis nyugdíjas kép, illetve szerep alakult ki hazánkban. Ezt növelte mg az egykori Szomszédok című borzadály, ami időközben szerencsésen kihalt.

Ezekhez képest, ebben a filmben mit látunk: Temessy Hédi teát visz be Darvas Ivánnak a szobába. Ehhez teasütit rak a tányérra, és persze kiszámolja darabra, hogy mennyit lehet, mennyit nem, és ha nem lenne világos, mindezt nem a kalóriák miatt, hanem a szegénység okából kifolyólag teszi. Felháborító. Aztán lemennek sétálni, és szó, ami szó, alig állnak a lábukon, legalább is Darvas Iván már nagyon kivan. De könyörgünk, az, hogy valaki nyugdíjas, még nem jelenti, hogy nem tud járni. Szóval, itt úgy néznek ki a nyugdíjasok, hogy nem tudnak járni, percenként kell wc-re menniük, a teasütivel spórolnak, és ... valamit még esetleg? Ja, nincs gyerekük! Ez az!

Vagyis a filmben szereplő nyugdíjas házaspár nemhogy nem átlagos, hanem kifejezetten szomorú sorsú. Rajtuk alapul ez a bús magyar "Rövidre Vágva", mert bizony több mellékszereplő is van a filmben. Van például egy csávó, aki valami 18 év után (na, jó, 17) felhívja a tudakozót, és egy nő telefonszáma iránt érdeklődik. Ez a nő egyébként pont maga a tudakozóban dolgozó nő, a véletlen folytán. Amindenit! Aztán látjuk ezt a nőt (Básti Juli), amint a fiával társalog otthon, a fiú arra akarja rávenni, hogy maradjon otthon vele, egész délután, és ne rohanjon egyből a pasijához, vagyis a családi széthullásnak próbálta egy erőtlen próbálkozással az elejét venni. Ugyanez a srác valamit még csajozott is, és nem is az övé az egyetlen szexuális jelenet a filmben, mert van egy nő, akinek van egy gyereke, de persze nem dolgozik, és felszed egy kiscsávót az utcán, majd miután a gyerek sírni kezd, anyui abbahagyja a szexet, és tök ciki. Szóval nagyon remek kis "Rövidre Vágva" ez. Olyan pozitív!

Darvas Iván persze meghal a végén, és itt az író (Mészöly Miklós) odáig ragadtatja magát, hogy beleírt a filmbe egy mózeskosárban otthagyott bébi-csecsemőt, akit három arab csávó behoz Temessy Hédi-hez, amíg mentőkért telcsiznek. Vagyis itt van egy erőltetett "három királyok" szerepeltetése a filmben, de hogy mire fel, vagy hogy mit lendít, vagy ront ez a sorsán egy néninek, akinek a lakásából telefonálnak, szóval kész gáz az egész. Úgy értjük, már az eredeti írásmű is eléggé gyérnek tűnik az alapján, amit most látunk. Egy felületes és erőltetett írásnak tűnik, amit áthat, hogy egy író eljátszadozik a gondolattal, hogy milyen lehet (súlyos) nyugdíjasnak lenni, meg eljátszadozik azzal, hogy arról beszél, hogy film, hogy képkockák, közelik, emberek, szóval a hetvenes évek amatőr-filmes szlengje, meg minden. De ez a csecsemő dolog a három királyokkal végképp lerántja a leplet: az egész abszolút nincs átgondolva, tinédzserek szoktak ilyen novellákat írni.

Az írónál is sokkal komolyabb hibát követett el a film rendezője, és létrehozója, Surányi András, aki egy (bizonyára) régi íráshoz visszament az időben, és felélesztette azt, mint valami Jurassic Parkban. Igen, a szocializmusban eléggé befőtt jellegű életet éltek az emberek, és depresszióért nem kellet a szomszédba menni, vagy sorban állni, és bérmelyik író remekül megélhetett ezen a terepen, mert téma volt bőven: vegyünk például egy nyugdíjas házaspárt, és írjuk le, mekkora horror lehet az életük! Na, ez az, amit bárki meg tud csinálni. Ahogy Steven Seagal mondja, ölni meg csontokat törni könnyű, gyógyítani nehéz!

Mit mondunk ezzel? Hogy nem ér így ábrázolni nyugdíjasokat. Ez olyan, mintha egy amcsi filmben magyarokat ábrázolnának, és mindenki 140 centis lenne. Azt mondanánk, kikérjük magunknak. Ha ebben a filmben lettek volna más nyugdíjasok is, akiknek jobban megy a soruk, akkor azt mondjuk, oké, látszik, hogy Darvas Ivánék különösen szerencsétlenek. Így azonban csak az látszik hogy valakik valami olcsó horrort akartak összedobni, és összejött nekik, mert tényleg olcsó. Az olcsóságát legkonkrétabban az a rövid jelenet leplezi le, amelyben Madaras József támaszkodó-kerettel közlekedik, és a fimben bennehagyták a rendező hangját, hogy "tessék, Józsikám". Mint ismeretes, Madaras József nagyon hosszú ideig (kb. 10 év) teljesen le volt épülve, és ahogy meghalljuk, hogy "tessék, Józsikám", megérezzük, hogy a rendező, illetve a Film azzal akar kérkedni, hogy leépült állapotában mutat be egy színészt. Külön szerencsés iróniája a sorsnak, hogy Madaras József, dacolva a Filmmel, immmár felépült, és él és virul és filmet rendez. Ajánlanánk, mind a rendezőnek, mind az írónak, hogy vegye ki a tékából Robert Altman Rövidre Vágva c. filmjét, abból például kiderül, hogy a horrorral átitatott, közhelyes zsánerképeken kívül mi kell még egy filmbe, egy történetbe, hogy "film" legyen belőle. Mindezeken kívül a film persze még kínzóan lassú is volt.

-floyd-