Jellemző, hogy amikor egy férfi szakít egy nővel, utána egy szép napon meglátja, és rájön, hogy ki veszített el : a világ legbombázóbb nőjét. Körülbelül ilyen érzés lehet most Hugh Grant-nek, Liz Hurley-t látva. Elizabeth az Austin Powers-ben lényegében már egy életre lefoglalta magának a tuti bombázó címet, ez a mostani szerepe viszont nem éri be pozíció megerősítéssel, sőt egyenesen az év egyik legszexibb női alakítását mondhatja magáénak.
A Bájkeverő egy Faust-történet akar lenni. Mint ismeretes, egyik este a rendszeres életet élő Goethe szokásaival szöges ellentétben kiugrott az ágyából, pedig már aludni akart. Mindezt azért tette, hogy lejegyezze a Faust első vázlatát, amit hamarosan meg is írt. A "folytatást", a második részt viszont már gyakorlatilag (hosszú) élete végéig írta, vagyis jókora kis project lett az egyéjszakás kalandból.
2000 egészen jó év, legalább is ez a karácsonyi szezon tényleg eléggé pozitívan alakul, a Bájkeverő már a második film, ami sokkal jobban sül el, mint amire számítottunk, (az első a remek Temetetlen Múlt volt). A Bájkeverő furcsa film, és leginkább azért furcsa, mert nem furcsa.
Azonos címen (Bedazzled)1967-ben volt egy film, a kicsit sem rokonszenves Dudley Moore-ral, ami elvileg nem egy jó előjel, mégis, ez a film semmi nyomát nem mutatja akármiféle örökségnek a 70-es évekből, amit nem is bánunk. Furcsa, és gyakorlatilag indokolatlan párhuzam, hogy eközben a Keresztapus pont úgy tűnik, mintha egy 70-es évekbeli film remake-je lenne. A Keresztapus igen, de a Bájkeverő nem.
A második szembeötlő furcsaság az, hogy a történet, amire elviekben azt kellene mondanunk, hogy "a célnak megfelelő buta és vicces történet", az gyakorlatilag egészen jól ki van találva. Olyannyira jól, hogy szinte az a gyanúnk, hogy ez a film eredetileg egy nagyon átgondolt, profi művészfilm akart lenni, csak a befektetők és a filmben lévő humor gyalulták le a közönségsikerhez szükséges versenysúlyra. Az van ugyanis, hogy barátunk, Elliot (Brendan Fraser) be akar csajozni egy lánnyal, aki annál a vállalatnál dolgozik, ahol ő. Ez nagyon nem jön neki össze, és ekkor jön be a képbe az ördög, aki nőnemű, és felajánl neki 7 darab kívánságot, cserébe a lelkéért.
Elliot nagyon megörül ennek, és elkezdi a kívánság-sorozatát, és nem is gondolná, hogy többre is szüksége lesz, mint az első, elemi kívánságra, hogy "legyek nagyon gazdag, és Alison legyen az én csajom". Tiszta sor, gondolná a néző, mint ahogy ezt gondolta Elliot is, de a gyakorlat egészen más eredményt hoz.
Elliot columbiai drogbáróként ébred, oldalán Alison-nal, ami, ha azt vesszük az Ördög részéről a szerződésben foglaltak hiánytalan teljesítését jelenti, de Elliot mégsem örülhet annyira, mert perceken belül fellázadnak az emberei, és Alison-ról is kiderül, hogy megcsalja. Hoppá! Üdv a 20. században. A néző kezd jókedvre derülni. A történetről már az elején kiderül, hogy jobb, mint amilyen "kellene, hogy legyen", mert az első kívánság, amikor Elliot még hitetlenkedik az, hogy kapjon egy hamburgert és egy kólát. Az ördög maga pedig egyetlen csettintéssel mi is csinál? Vágás, ott állnak a pultnál egy gyorsétteremben, és a gyönyörű ördög kiböki a rendelést, "egy burgert és egy kólát kérünk". Majd odaszól Elliotnak, hogy reméli, van nála pénz.
Remek, sőt, zseniális megoldás. Remek, mert azt kapja, amiért fizet, és zseniális, mert a vége felé, amikor már kezdenek a szerződött felek kicsit összevitatkozni a szerződés teljesítéséről, Liz Hurley közli, hogy igenis, már a hatodik kívánságnál tartanak, és mondanunk sem kell, ezt az első, burgeres kívánságot is egyként beleszámolta, és ez tényleg zseniális. Ehhez akkora humor és életismeret kell, amilyet egy Jó Barátok, vagy egy South Park megírása igényel, vagyis nagyon sok.
Ennél a kívánságnál egyszerűen figyelembe vette az energia megmaradás törvényét, vagyis mindenért fizet valaki, másrészt a szolgáltatók általában olyat adnak el, amit a fogyasztó korábban maga csinált. Ez az energia megmaradásos vonal persze nem merül ki ennyiben. Ugyanígy megnyilvánul Elliot élet-választásaiban is. Vagyis, ha gazdag és hatalmas akar lenni, akkor nem egy Warren Beatty-t csinálnak belőle, mert az már rendes csoda lenne, ehelyett drogbáró lesz belőle, mert így valósítható meg a legegyszerűbben ez a kívánság, mert így a gazdagságot nem ajándékba kapta, hanem megdolgozott érte. És másképp is érvényesül a racionális valamit-valamiért, mert körülbelül ezt érdemli az, akinek az életéről ennyi jut eszébe, hogy gazdag és hatalmas akar lenni, és hogy birtokolni akar egy nőt.
Lényeg a lényeg, ez a forgatókönyv, noha teljesen kommersz, mégis jobban van megírva a kelletténél.
Vajon miért van ez, mert ez egy művészfilmből lecsiszolt kommerszfilm? Nem érdemes tovább találgatni, a megoldás ott rejlik a film info-fájljában, a film rendezője és egyik írója is egyben ugyanis nem más, mint Harold Ramis.
Harold Ramis-nak már két darab jót köszönhetünk, az Idétlen Időkig-et, és a Csak Egy Kis Pánik-ot, amelyre fura módon a Liz Hurley által producelt Keresztapus akar hasonlítani. Vagyis egyszerűen arról van szó, hogy nagyon jó író(k) kezébe került egy történet. A nagyon jó írók tudják ugyanis megcsinálni, hogy minden benne legyen, ami egy művészfilmes verzióba kell, és mégis majdnem teljesen kommersz legyen. Egyébként tényleg nem teljesen kommersz, mert a ráfordított 48 millió dollárt nem nagyon fogja mind behozni, de ez minket már nem igazán érdekel, mert amit akartunk, azt már megkaptuk.
Nagyon jó a filmben Liz Hurley, akit most jeleneteken belül is akár több egészen más cuccban lehet látni, vagyis majdnem olyan gyakran cserél, mintha a kifutón lenne, és mi persze nem bánjuk, mert tényleg nagyon-nagyon jól néz ki. A film legigazibb fordulata egyébként pont az lehetett volna, ha Elliot az Ördögre hajtott volna rá, és ejti a fenébe azt a szürke kis csitrit. Vagyis a nézők gyakorlatilag whiskast vennének. Liz Hurley tényleg minden szinten elbűvölő megjelenése mellett méltó partner volt Brendan Fraser, aki szerintünk olyanokat körözött most hirtelen le, mint például Adam Sandler, és Jim Carrey-t megközelítő magasságokba hatolt fel tényleg színvonalas teljesítménye folytán, és most már egészen megkedveltük pedig a múmiát totál nem bírtuk. Elliotnak viszont mindössze hét kívánsága van, épen ezért nem fogunk belemenni a további, illetve fennmaradó öt kívánság részleteibe. Nem a legjobb film, és tényleg totál kommersz, de ha csak fele ennyire lenne kellemes, még akkor is megérné megnézni.

-inn-