|
|
Anna
és a Király
Anna
And The King (1999)
A Twenties
Century Fox Studió biztosra ment egy sikeres filmtörténet újra feldolgozásával:
az Anna és a Király 1999-es produkció egy 1946-os és egy 1956-os film remake-je,
az előbbi az "Anna és a Sziámi Király", az utóbbi "A Király és Én" címmel
futott, több Oscar-díjjal kisérve.
Anna
Leonowens, a film főszereplője (Jodie Foster) valóban
létezett személy, aki angol tanítónőként került 1862-ben a sziámi (ma Thaiföld)
udvarba, hogy Mongkut király gyerekeit angolra oktassa. A király ekkor
kereken 60 esztendős volt. Szinte ez az egyetlen biztos pont a film
történelmi hátterét tekintve, mivel ezentúl elég mély szakadék tátong a
hölgy visszaemlékezései, illetve a thai történészek megítélése között Anna
Leonowens személyét illetően. A Fox
eleinte "igaz történetként" reklámozta az Anna és Mongkut király
kapcsolatát bemutató filmet, de a thaiföldiek annyira felháborodtak
történelmük ilyenfajta eltorzított bemutatásán, hogy később megváltoztatták
"elképzelt történetre", ami "történelmi anyagok és Anna Leonowens kiadott
írásain alapul". Anna Leonowens kicsit fontosabbnak állította be magát
visszaemlékezéseiben, mint amilyen a valóságban volt, a király életében
egyszer tett említést a tanítónőről, és akkor is csak annyit, hogy túl
kíváncsi természetű volt. A thaiföldiek annyira haragszanak
erre a filmre ( már az '56-os verziót is üldözték), hogy nem engedélyezték
a forgatást Thaiföldön, a forgalmazását szintén tiltják az országban (
ha valakinél találnak egy Anna és a Király videokazettát, egy év börtönre,
pénzbüntetésre, vagy mindkettőre büntethetik az illetőt), és thaiföldi
egyetemisták tiltakozó levelekkel bombázzák a Fox-ot, hogy ne járassák
le a királyukat és a történelmüket egy hamis alapokon nyugvó Hollywood-i
produkcióval.
A
film története roppant egyszerű, és ha valami hatással tud lenni a nézőkre
az Anna és a Király-ban, az a csodaszép látványvilág, a gyönyörű ruhák,
az akkurátusan berendezett királyi palota,a feldiszitett elefántok, a keleti
világ egzotikus szépsége.
Az
Art Director Luciana
Arrighi volt, kapott
Golden Globe - és Oscar díj jelölést is, az Oscart még meg is nyerheti.
Anna
Leonowens egy 19. századbeli angol tanítónő, Jodie Foster előadásában minden
olyan motívum megjelenik, amit egy ilyen karakterről képzel a néző: hideg,
kimért, affektál a gyarmatosítók felsőbbrendűségének vélt tudatában, persze,
mivel egyedül neveli a fiát, ezért érezhető, hogy a sors tette ilyen keménnyé,
de belül érzékeny lélek lakozik,aki nyitott a világ ismeretlen dolgaira…Szóval
a Jodie Foster-Anna karakter egy igazi közhely-gyűjtemény,
akit nem tudunk igazán megkedvelni a film végéig, hiába változóképes és
szerelmes, mégis egy idegen és letűnt világ hűvös képviselője, akiben még
a jószándék is szánalomnak tűnik. Jodie Foster azért kedvelte meg a forgatókönyvet,
mert "szereti az olyan történeteket, melyek rendkivüli emberekről szólnak
– nem túl rendkivüli időkben". Mi inkább azt mondanánk, hogy a kor és a
helyszín, amit alapul választott a film, rendkivüli volt, de Mongkut
királyon kivül nem sok rendkivüli személy jelent meg a filmben.
|
|
Jodie
Fosternek bizonyára nem esett nehezére a sematikus karakter megformálása,
igazából csak végig keménykednie kellett, néhány perc megszakitással, ami
azt hivatott bemutatni, hogy Anna épp most próbál kicsit kapcsolatba lépni
a környezetével, és pillanatokra felvillantani személyiségének érzelemdúsabb
zugait.
Mongkut
király Chow Yun-Fat
előadásában igazi elegáns és erős uralkodó, Chow Yun-Fatben amúgy is van
valami uralkodói vonás a film producerei szerint, úgyhogy nem tűnt túl
elrugaszkodott ötletnek, hogy a keleti sztárszinész alakítsa Mongkut-ot.
A
film sztorija szerint Anna megérkezik a sziámi udvarba, hogy a király 58
gyerekét angolra és nyugati tudományokra oktassa, kezdetben a király és
Anna részéről is élénk ellenállás mutatkozik a másik kultúrája és elképzelései
irányában, de idővel lanyhulnak
az előítéletek, és egy reménytelen szerelem csírái bontakoznak ki a két
fél között, a történelem harcos eseményei közben.
Mongkut
király természetesen országa érdekeit preferálja elsődlegesen a döntéseiben,
eleinte Annát is ezügyben akarja felhasználni, később azonban a film szerint
az eredetileg is tanult és művelt uralkodóra külön hatással lesz az angol
tanítónő személye, ez az, ami ellen annyira tiltakoznak a thaiföldiek.
A
film az "egzotikus film"
kategóriába tartozhat, azt az egyszerű hatáskeltő effektust és dramaturgiát
követi, hogy milyen érdekes konfliktusok keletkezhetnek abból, ha összeengedsz
két kultúrát, annak két, ellentétes nemű képviselőjével egyetemben, akiknek
adott két óra, hogy összebarátkozzanak, illetve egymásba szeressenek.
Az
Anna és a Király már csak azért is okoz egy kisebbfajta csalódást, mert
az alkotók már közreműködtek egy-két jó filmben.
A
rendező, Andy Tennant
rendezte az Örökkön Örökké(Ever After) c. Hamupipőke mesefilmet, nagyon
jól, illetve a Kettőn áll a vásár(It Takes Two)-t, és a Bolond szél fúj(Fools
Rush In)-t. Lawrence Bender producer munkái közé tartozik a Good Will Haunting,
a Reservoir Dogs(Kutyaszorítóban), a Pulp Fiction (Ponyvaregény), és még
más jó filmek is.
Terence
Chang executive producer nevéhez fűződik a Tökéletes célpont c. John Woo
film(társproducerként), illetve az Ál/Arc, a Gyilkosok Gyilkosa, és más
további John Woo-filmek produceri munkája. Woo-val most csináltak egy közös
vállalatot, a Lion Rock Productions-t, amivel fogják elkészíteni a Mission
Inpossible 2.részét.
Az
Anna és a Király esetleg javasolható kellemes vasárnapi
mozidélutánra, mivel csak egy lefejezés van benne, ezért gyerekek is megnézhetik,
de ne várjunk tőle nagyon a filmen túlmutató hatást, inkább gyönyörködjünk
a szép ruhákban, az édes királyi csemetékben, illetve Chow Yun-Fat erőteljes
uralkodói megnyilvánulásaiban.
-lee-loo-
|