|
|
Sivatagi
Cápák
Three
Kings (1999)
A Warner
Bros. úgy gondolta, hogy ideje korrigálni
a filmipar azon hiányosságát, hogy ezidáig egyetlen film sem készült az
1991-es Öböl-háborúról, úgyhogy belevágtak, és elkészítették a Three
Kings (Három király) c. filmet, ami a magyar
forgalmazásban a sokkal hangzatosabb "Sivatagi cápák" címet kapta.
A
három király elnevezés egy erőltetett bibliai utalás a Jézus születését
hírülvivő három királyra, akik közül az egyik egy "szerecsen"
(sötétbőrű) király volt, nos, ezért a film reklámjaiban is csak három főszereplőt
mutatnak, bár négyen vannak, és az egyik szereplő biztos, ami biztos alapon
egy fekete színész, Ice Cube.
1990-ben
Irak elfoglalta Kuvaitot, miután megvádolta Kuvaitot és az Egyesült Arab
Emirátusokat,
hogy a világ olajpiacain túlságosan vezető szerepet töltenek be, és Kuvaitról
azt állította, hogy ellopta a Rumaila-i olajmezőket. George Bush amerikai
elnök először gazdasági szankciókat vezetett be Irak ellen, majd a "Sivatagi
Vihar" hadművelet keretében bevetette az amerikai
hadsereg tengerészgyalogosait Irak ellen, és bombázni kezdte az országot,
a hivatalos politikai verzió szerint így próbálta megmenteni Kuvait lakosságát,
gazdagságát, olajforrásait. Az Öböl-háború eseményei a médiák nyilvánossága
előtt zajlottak nagyrészt, viszont ez is egy olyan háború lett, aminek
okait csak a legfelsőbb politikai és katonai vezetők ismerték, a benne
szereplő amerikai katonák "csak tették a dolgukat", és a többezer civil
lakos elpusztításával pedig nem számolt el egyik oldal sem.
Ennek
a háborúnak a végnapjaiban játszódik a Sivatagi cápák, négy amerikai katona
talál egy titkos térképet egy iraki katonánál, ami a Kuvaitból elrabolt
aranyrudak
rejtekhelyét jelöli meg, amit Saddam Husszein lopott el, és most az amerikai
katonák kísérlik meg ezeket feltűnés nélkül hazavinni. Vicces filmalaptörténet,
csak az a kérdés, vajon hogy lesznek hősök a tolvajokból, merthogy a végén
azzá kell válniuk, ez nem is lehet kérdés egy rendes katonai filmben, főképp
amerikai kiszerelésben.
A
négy katona: Archie Gates
kapitány, George Clooney szereplésében, aki a rangidős tiszt a tolvajcsapatban,
a karaktert mintha direkt Clooney-ra írták volna, Gates a személyiséggel
telített katona, aki nem szeret engedelmeskedni, jól reagál váratlan helyzetekben,
laza, de erős erkölcsi tartással rendelkezik. Clooney ebben a filmben kicsit
pihenteti a fő erősségét, a kölykös, alulról indított, kicsit félszeg pillantást,
amit a Mint a kámforban és a Szép kis napban is gyakorolt, de úgy vette,
hogy egy katonai filmben inkább az erőteljesebb férfias színészi elemeit
hangsúlyozza, úgyhogy inkább cinikusan vigyorog, összeszorítja a száját,
és alapvetően nagyon cool
és belevaló amerikai katonát alakít, ahogyan kell.
Mark
Wahlberg játssza Troy Barlow
őrmestert, aki nem hivatásos katona, és nagyon rohanna már haza a Detroit-i
feleségéhez, és a nemrég született kislányához, de előtte még bevállalja
ezt az utolsó magánakciót, hátha a dicsőségen kívül valamit még haza is
tud majd vinni Irakból.
A
film készítőire nagy hatást gyakorolhatott a Ryan Közlegény Megmentése,
néhány jelenetnél megpróbáltak hasonló látvány-és hanghatást imitálni,
mint ahogy az a Ryan első húsz percében láthattuk ( "fehérítő
szűrés"-technika, amikor előhíváskor egy ezüstös
réteg marad a negatívon, és ettől archív felvételnek tűnik az anyag, a
golyók becsapódásainak követése a hang által is, ami igen hatásos megoldás),
és valószínűleg Mark Wahlberg
kiválasztása is valahonnan innen eredhet, mivel igen nagyon hasonlít a
Ryan-ben szereplő Matt Damonra.
Ice
Cube-ot láthatjuk Elgin őrmester szerepében, aki a civil életben hordár,
most pedig fizetett katonai szabadságát tölti Irakban.
|
|
Nagyon
komoly fickó, fő erőssége, hogy néha keresztény kijelentésekkel szórakoztatja
társait, ő is feddhetetlen amerikai katona, aki most éppen rablóakcióra
készül.
Ők
a három királyok, de velük tart még egy ostoba kiskatona is, Conrad Vig
közlegény, aki érzékeny lelkű, de legtöbbször nem érti meg a feladatok
értelmét. Vig szerepében azt a Spike Jonze-t
láthatjuk, akinek rendezésében március végén láthatjuk a Being John Malkovich
c. filmet, ami Jonze első játékfilmje, és a tengerentúlon már nagyon kedvező
fogadtatásban részesült. Jonze egyébként leginkább videoclip-és reklámfilm
rendezőként ismert, számtalan MTV Movie Awards Díjat nyert klipjeivel,
mint például a Beastie Boys számára készített "Sabotage"
c. klippel.
Nos,
e fenti négy katona elszökik az egységétől az aranyrudak megszerzéséért,
és most az következne, hogy innen kezdődnek a bonyodalmak, de nem, mert
a film megtréfál minket, és semmiféle különösebb bonyodalmat nem tár elénk.
David Russel forgatókönyvíró-rendező beleásta magát az Öböl-háború dokumentumaiba,
és céljai szerint a film nézői kicsit árnyaltabb képet kapnak az ottani
eseményekről. Ezek a plusz árnyalatok nem jelennek meg egyértelműen,
igen, Bár Bush arra bíztatta az irakiakat, hogy lázadjanak fel Husszein
ellen, később nem támogatta őket, és így a saját katonaságuk mészárolta
le az iraki felkelőket, míg ebbe az amerikaiak már nem avatkozhattak bele,
igen, ezt megtudjuk a filmből, de itt kezd a film átmenni egy történelmi
képeskönyvbe észrevétlenül. Hosszú perceken keresztül figyeljük az iraki
civileket, akik a felettük zajló háború igazi vesztesei, a szimpatikus
felkelővezért,
Amirt, ahogy tört angolsággal próbálja tolmácsolni az amerikaiaknak a történéseket,
ezek nem izgalmas, de nem is igazán megrázó jelenetek, hanem inkább unalmasak,
és egzotikus töltelékként szerepelnek az amerikaiak akciójában.
A
Sivatagi cápák tízpercenként a nézők együttérzésére apellál, de hogy biztosra
menjen, megpróbál humoros képeket becsempészni a filmbe, ha már humoros
jeleneteket nem tud. Szívesen alkalmazza a feliratokat
a kimerevített képek felett, ahogy ezt a stílust már nagyon rég elindította
a Trainspotting, épít a Vig karakter által beépített béna figura komikusságára,
és így az egész filmből egy nagyon nevetséges katonai film-utánzat lett,
ami elkészültéig még nem tudta rendesen behatárolni saját stílusát.
A
producerek úgy találták, hogy a Russel történetében az az izgalmas, ahogy
a négy katona szembesül az inváziós helyszínen élő emberekkel, és ahogyan
rájönnek, hogy "a fegyvert mindig egy másik
ember tarja a kezében". Ennek a rádöbbenésnek
szántak egy jó tíz percet, amikor Troy hadifogságba esik, és az iraki katona
kínzás közben elmeséli neki családja kiírásának történetét, míg Toy mesél
a most született gyerekéről, és végül azért nem ölik meg egymást, mert
kiderül, hogy mindketten apák, csak most épp rossz körülmények között.
A film nem enged teret a nézők képzeletének, mivel a kérdés után: "mi lenne,
ha Arizónában lebombáznák a kislányodat?" a következő kép már be is mutatja,
hogyan is nézne ki ez valójában. Ilyenek miatt már meg lehet utálni egy
filmet, csak azért, mert látványos egy robbanási-kép egy filmben, amiben
amúgy nem történik semmi, azért nem szabadna ilyet csinálni a nézővel.
A
Sivatagi cápák 48 millió dolláros költségvetésből készült, és a negyedik
héten már 50 milliós bevételt könyvelhettek el a jegyeladásokból. Vajon
még mindig szeretik az amerikai nézők az amerikai katonák jófej hadviseléséről
szóló filmeket? Vagy csak Clooney?
A magyar nézők reakcióiról a jövő hét csütörtökétől tudunk beszámolni,
addig is megosztanám új filmes filozófiámat a film leendő nézőivel: sokkal
jobb három rossz romantikus vígjáték, mint egyetlen tehetségtelen katonai
film
-
lee-loo -
|