|
|
A
Csontember
The
Bone Collector (1999)
A horrorfilmek
mindig mások, mint az összes többi film, másképpen vannak kialakítva, és
másképpen is működnek, nézzük meg hát közelebbről, milyen „lényre” bukkantunk
a Csontember személyében.
Denzel
Washington és Angelina Jolie, na és egy sorozatgyilkos, aki csontokat gyűjt,
ezek az alapparaméterek. Ezen elemek valamelyike fog ránk hatni, amikor
rendes esti szórakozásunk kellékeként szerződtetjük ezt a filmet.
A
remek színésznőt most nem egy igazi filmben láthatjuk, hanem egy horrorban,
és talán érdekel minket, hogy hogyan állja meg a helyét. Denzel Washington,
(Rhyme)
a film elején lebénul, (ez már a trailer-ből kiderül) így teljesen tiszta
sor, ki lőheti le a gyilkost a film végén. A horrorfilmeknek mindig van
egy speckó vonzereje, cápa, kampó, krokodil, satöbbi, a Bone Collector
a csontot dobta be, tehát statisztikailag vagy a csontok, vagy Jolie vagy
esetleg Washington vonzhat minket a nézőtérre.
A
film egyetlen jó jelenete az, amikor Angelina Jolie és a pasija felébrednek,
a földön levetett pisztolytáska, itt azt gondoljuk, hogy egy gengszterrel
feküdt le. Pár másodperc, és megnyugszunk, hogy egy rendőr, aztán Angelina
Jolie felöltözik, és kiderül, hogy ő a rendőr.
Az események innentől eléggé vegyes érzelmeket váltanak ki belőlünk, de
ott van Angelina Jolie, hogy helyettünk is, és a nevünkben is irtózzon
a látványtól. A látvány nem más, mint brutálisan, illetve bestiálisan meggyilkolt
emberek maradványai, ami persze kiegészül azzal, hogy látjuk magát a gyilkosságot
is. Szerencsére összesen csak 2-3 ilyen történik az egész film alatt, sőt,
inkább csak kettő. A taxisként működő sorozatgyilkos fel-felvesz valakit,
majd rémálomszerűen meggyilkolja. Forró gőz lemarja egy üzletasszony húsát,
patkányok megesznek egy félholt diákfiút, lényegében ezeket kínálja nekünk
ez a film.
Amúgy,
mint a legtöbb átlag-horrorfilm, ez is csupa átlagos, szinte tévéjáték
szerű jelenettel van kitöltve. Az ilyen lazító
részeket is teljes érdeklődéssel nézzük, hiszen a film már bizonyított,
hogy mire képes, így türelmesen várunk félórát a következő áldozatra, és
nem panaszkodunk a silány minőségre.
A
minőség kényes kérdés horrorfilmek
esetén, a Még mindig Tudom, mit tettél például egész jó tűrhető, mert arról
az egyetemes érzésről van szó, hogy egy diáklánynak rossz napja van, sőt,
egy egész sorozat rossz napot kapott ki, ezért szomorú, és legszívesebben
valahol máshol lenne, vagy valaki más bőrében, hajójában evezne. A Blair
Witch Project filmművészeti teljesítmény, a Szörny pedig egyszerűen egy
humoros darab.
A
tavalyi Mira Sorvino-s, csótányos film, a Mimic, a Júdás Faj már nem illik
ebbe a sorba igazán, mert "csak" egy sima nagyvárosi félelmet nagyít fel,
a csótány-fóbiát. Persze egy horror lehet ilyen egyszerű is, a 70-es évek
Posszeidon Katasztrófája is csak úgy jött létre, hogy a forgatókönyvíró
hajóutazáson vett részt, és volt egy kisebb vihar, és elképzelte, mi lenne,
ha. Ilyen tekintetben a Csontember is egy "mi lenne, ha" katasztrófafilm,
mi lenne, ha NY utcáin egy őrült taxis ilyet csinálna, és nem tudnád kinyitni
a taxi ajtaját, és nem lenne nálad egy pisztoly, hogy megvédd magad.
|
|
Katasztrófafilm,
ami szintén egy nagyvárosi fóbián alapul. Persze, ez csak a váz, amire
a film épül. De ne képzeljünk el egy John Malkovich szerű (mint a Célkeresztben-ben)
őrültet, aki idejét nem kímélve taxizik a városban, és napi 4-5 embert
meggyilkol,
és közben vadul üldözik. És ne is olyat képzeljünk el, amit az Eltűntnek
Nyilvánítva
(The Vanishing)
c. filmben láttunk, amikor Sandra Bullock-ot fényes nappal elrabolták és
elásták. Borzasztó rossz film volt, pedig valahol minőséget képviselt,
csak az ember a moziba szórakozni jár, nem iszonyodni. A mi sorozatgyilkosunk
szerény, és jellegtelen. Ráadásul folyamatosan maszkot visel, annak ellenére,
hogy nem túszszedő.
Miért kell ez a maszk? Azért, hogy gyanakodjunk, ki a gyilkos. De ha gyanakodnunk
kell, akkor csak valaki olyan lehet, akit a filmben már bemutattak, de
Denzel Washingtonon és Angelina Jolie-n és a rosszfej főnökükön kívül alig
ismerünk valakit.
Az
ilyen filmek általában úgy jönnek létre, hogy kitalálnak valami nagyon
durvát, mondván, hogy "ha ez kel nektek, hát legyen!" , és a box-office
mutatók azt mutatják, hogy kell nekünk a horror. A Csontember csak az USA-ban
behozta a maga 66 millióját,
ami a költségvetéséhez képest plusz 18 millió. Szóval kitalálnak egy nagyon
durvát, és azt elkezdik finomítani, hogy eladható forgatókönyv legyen belőle.
És akkor agyon finomítják, bonyolítják, és az eredeti durva ötletből már
csak az alapok jelennek meg a vásznon, hálistennek. Kell, néhány húzójelenet,
de azt – ami a nézőket illeti – túl lehet élni, és van egy csomó töltelék.
A
jó horrorfilmeknél a töltelék az, ami élvezetes, és a horror csak a háttér,
ami ezt élvezetessé teszi. A Csontemberben ez a töltelék úgy néz ki, hogy
Angelina (Amelia)
nyomrögzítő, és annyira ügyes, hogy őt küldik be előre mindig a gyilkosságok
helyszínére, hogy izguljunk. Denzel annyira le van bénulva, hogy csak a
fejét és az egyik ujját tudja használni, így telefonon beszélget Angelinával
az egy-két akció során. Az idő fennmaradó többi részében pedig azt látjuk,
ahogy Denzel lázasan töri a fejét, hogy összerakja a nyomokat, amik szerencsére
direkt úgy vannak megkomponálva, mint egy rejtjeles üzenet. Vagyis Denzel
Washington asszociációs játékot űz, és öt percek alatt találja ki, hol
lesz a következő gyilkosság
helyszíne, Jolie pedig a helyszínen fotózza a nyomokat, amiket a gyilkos
direkt nekik készített oda, (szinte bárki képes lenne Angelina Jolie munkakörének
betöltésére). Már csak az a kérdés, hogy a gyilkos vajon Angelina-t akarja-e
a film végén megölni, vagy Denzel-t? És persze kérdés az is, hogy Angelina
Jolie és Denzel Washington összejönnek-e? Ha összejönnek, Angelina nemcsak
a nyomrögzítés
terén, hanem a (hendikepes) férfiak terén is specialista, lásd Szeress,
ha Tudsz !, ahol az AIDS-es fiúra indul be nagyon. Eléggé alacsony színvonalú
filmről van tehát szó, de van két jó tulajdonsága. Egyik, hogy az áldozatok
közt csak egy nő szerepel. A másik pedig az, hogy a gyilkos egyáltalán
nem is gyűjti a csontokat,
sőt, csontról, mint olyanról is csak futólag esik szó.
-in-
|