Brókerarcok The Boiler Room 2000

Vicces magyar címet talált a hazai forgalmazója ennek a filmnek, ebben a hónapban ez nem is az egyetlen példa, lásd Hetedik Érzék, a kérdés már csak annyi, hogy vajon van-e valami alapja ennek a filmnek, hogy egy lapon említődjön-e a jól sikerült előddel, a Pókerarcokkal (Rounders).

Az egy lapon való említés egyébként rögtön a film elején egyből tágabb értelmet is nyer. Annyira frappánsan kezdődik ugyanis a film, amolyan "Partosan", "Trainspottingosan", (a fiatal szereplő általi narrációra gondolunk), hogy egycsapásra bejön a képbe még a Harcosok Klubja is. Giovanni Ribisi, a Ryan Közlegény-ben orvos volt a frontos, a Carla Új Életében pedig kislegény a gáton, és jócsávó a kellemes Drogosztagban, itt pedig brókerként lép a pályára. A film elején egy remek képekkel illusztrált kis monológban elénk tárja a helyzetet, hogy a fiatalok manapság bármit szeretnének, csak nem egy szokványos karriert, a pálya manapság a gyors és hatékony meggazdagodás egy dinamikusan működő cég kötelékében. Cool stílusban fogalmaz. És nemcsak elhisszük neki, hanem egyből igazat is adunk. Igen, ez manapság a menet, ez van minden fiatal fejében, elfoglalt, sőt sűrű élet, kemény munka, nulla pihenés, fehér ingek, drága kosztümök, üzleti vacsik, céges autók, céges repülőjegyek, és gyors siker, nagy pénzekkel, mint a Harcosok Klubjában. Mámorító érzés, amikor valaki alatt elszalad a ló, hát még ha vélhetően éppen a jó irányban. Amikor hirtelen ajtók nyílnak meg az (fiatal) ember előtt, (fiúk lányok egyaránt beleértve), és máris egy más dimenzióban találja magát a delikvens. Olyan drága lakást bérelhet, hogy a legtöbb szobájába nincs is ideje ellátogatni, olyan autót vehet, amilyenről a szülei sohasem álmodhattak, és olyan gazdag emberekkel rázhat kezet, amilyeneket a föld lakosságának legnagyobb százaléka csak tévében lát. Élj tehát gyorsan, ne akarj fokozatosan előre és előre lépni, csak egy lépésre van szükség, a belépésre, lépj be a nagymenők közé, és akkor máris nagyon ott vagy, és onnantól már magától pörög az életed.

A Giovanni Ribisi által megformált karaktert úgy hívják, hogy Seth, és ez a Seth kicsit elavult módon keresi a kenyerét, amióta kihullott az egyetemről. Saját kis kaszinót működtet ex-egyetemista társai számára, ő a tulajdonos és a cégvezető egy személyben. A játék általában kis címletekben megy, és pont normálisan jövedelmező a kis vállalkozás, mígnem egy napon, zárás után kopognak az ajtaján, és belép két nagymenő. Az egyik az egykori haverja, a másik pedig annak a ranglétrán még előrehaladottabb kollégája, Gregg. Seth megtudja tőlük, hogy amit ő csinál, nem is rendes megélhetés, és hogy a nagyok sokkal komolyabb pénzekkel dobálózhatnak, Ferrarikat vezetnek, és a többi. Még kérdi is, hogy mi van, ezt most azért mondod, mert vesztettél egy csomó pénzt? Tény, ami tény, Seth veszélyeztetett helyzetben van, hiszen a tevékenysége illegális, plusz túlságosan jól ismeri a Ferrari típusokat, és nem akar indokolatlanul lemaradni pályatársai ellenében. Vagyis a következő napok egyikén Seth máris ott áll sorban, egy csoportos interjúra várva, a J. T. Marlin brókercégnél, hogy ő is szerencsét próbáljon.

A film nagyon-nagyon profin van megírva és kivitelezve. Vegyük például ezt a csoportos interjút, ahol az egyik komoly beosztású fickó, Ben Affleck személyében kioktatja a kis csapatot. Ben Affleck egyszerűen tökéletes, keménykezű csávó, tudja, mit csinál, ráadásul visszautasíthatatlanul jól tudd érvelni, meg a többi. A film azért is jó, mert pl. ez a jelenet valószínűleg közelebb áll a valósághoz, mint bármelyik ismerősünk elbeszélése egy ilyen csoportos interjút illetően. Ráadásul, hogy tovább menjünk, ezt a valóság talaja mentén való közlekedést a film nem veszíti el a film közepére, sőt a végére sem, szóval a szórakozáson és a kalandon kívül egy hihetetlenül jól átgondolt történettel, illetve szellemi teljesítménnyel is találkozunk.

Tanúi lehetünk, ahogyan Seth kezd belejönni a munkába, az össze tanácsot, amit az "elöljárói" adtak neki remekül beépíti a módszerébe, és ügyesen, sőt nagyon is hatékonyan űzi a részvényeladást telefonon keresztül. Negyven ügyfelet kell összegyűjteniük, hogy saját csapatot alapíthassanak, hogy csoportvezetők lehessenek, és Seth el is jut idáig. A legszebb pedig továbbra is az ebben az eljutásban, hogy nemcsak érzékeltetik velünk, hanem remekül kidolgozott jelenetekben a saját szemünkkel láthatjuk, ahogyan Seth fejlődik. Komoly srác. Amikor Ben Affleck előadja, hogy ejnye, srácok, borzasztó rosszul néznek ki a ruháitok, vegyetek drága öltönyöket, ja, és a tankönyvek a vizsgára kerek 300 dolcsiba kerülnek, majd hétfőre adjátok le a pénzt (ez a három hónap próbaidején kapott százötven dolláros fizetésükhöz képest direkt csillagászati összeg), Seth két másodperccel később a zsebébe nyúl, és le is perkálja a pénzt, még Ben Affleck is meglepődik. A Meglepetésének persze nyilván az is az oka, hogy számításai szerint ez a 300 dollár mindenki számára egy újabb sokkot fog jelenteni, számolgatásokat, és költségvetés újrakalkulációt, ehhez képest Seth nem is jött zavarba.

Komoly srác még azért is, mert nagyon fontos számára, hogy az apja ne utálja őt. Az Apja egy külön profin kitalált karakter, egy bíró, aki a film egyenletesen magas színvonalú párbeszédeinek megfelelően hihetetlenül élesen és pontosan fogalmaz. Amikor például Seth meghívja őt egy kávézóba, hogy beszéljen vele a kaszinójáról, (amiért az apja utálja őt), az apa csak annyit mond, hogy az anyád majd babusgat téged, ha hibázol, rám ne számíts, hogy azt mondjam, ejnye-bejnye, ha hibáztál, én szólok, és addig nem is ismerlek, amíg ki nem javítod. Nincs is miről beszélnünk, folytatja az apa, nem is értem miért hívtál ide, én nem a csajod vagyok, hogy "beszéljük meg", nincs mit megbeszélni. Kemény apa, valószínűleg nem is ideális apatípus, de rossznak nem rossz ember, és ettől is csak még jobb a film. Amikor aztán Seth bejelentette, hogy végre van rendes munkája, és aktív és becsületes része lesz a társadalomnak, az apa kezdeményez közös vacsorát. Seth örül is, csak aztán megint összevesznek, mert az apa megint elkezd bizalmatlankodni, beszól ismét a kaszinó miatt, (amit Seth már be is zárt), plusz elkezd kötekedni, hogy miféle cég ez a J. T. Marlin, még nem is hallott róla, és ez, figyelembe véve, hogy Seth apja rendesen tájékozott, minden, csak nem jó előjel. Elég az hozzá, Seth példáján rendesen kiderül, hogy mi a fiatalok legfőbb motivációja a karrierre, illetve a nagy fizetés elérésére az, hogy az apjukhoz felnőjenek, vagy őt legyőzzék. Kiderül az is, hogy az amerikai apák fő hibája pedig az, hogy a sok tapasztalatot, amit magukba gyűjtöttek, nem osztják meg a fiaikkal, hanem csak elvárják, hogy ők is egy csiszolt ötvenes férfi fejével lássák a dolgokat. És nem utolsó sorban kiderül az is, hogy a fiatalok zöme így, vagy hasonlóan válik szabad prédájává a gátlástalan cégeknek, mint amilyen ez a J.T. Marlin is.

Seth egy jó fiú, gyakorlatilag mindent megtesz, amit elvárnak tőle. A csoportvezetője utasításait is rendesen betartja, sőt, még elébe is megy a dolgoknak, és olyan léptekkel halad előre, (például az első saját üzletét úgy köti, hogy a csoportvezetője, Gregg nincs is jelen), hogy meg is haladja őt. Az ő volt csajával jön össze, aki a cégnél titkárnő - évi 80 ezerért (!), annak ellenére, hogy megtiltotta Seth-nek, hogy ezt tegye. Ezen felül a másik csoportvezetővel is eléggé elkezd szimpatizálni, az ő neve Chris, és nem is csoda, hogy bírják egymást, hiszen mindketten ott voltak a Ryan Közlegényben. A Chis-t alakító Vin Diesel volt az a Caparzo közlegény, aki felemelte a kislányt, és emiatt érte őt találat. Chris is szimpatizál Seth-tel, a hierarchiából adódó távolságot ugyan betartja, de a szárnyai alá veszi, és szinte a saját neveltjének tekinti.

A konfliktus egyébként pont abból jön létre, hogy Seth soha nem áll meg azon a szinten, ahol meg kellene állnia, mindig egyre többet akar tudni, vagy adott esetben legalább is nem zárkózik el attól, hogy összerakja magának a képet. Egyik este beugrik a tatyójáért, és látja, hogy a hivatali ellenőr, akinek elvileg csak a látszat kedvéért van pozíciója, (mert a szabályok megkövetelik), valahogy nagyon összemelegedett az iratmegsemmisítővel, és zsákszámra tüntet el papírokat. Seth érzi, hogy jobb lett volna, ha nem látja ezt, de ha már látta, elkezdi járatni az agyát, például olyanokon, hogy miért tud a J.T. Marlin 2 dollárt fizetni részvényenként, amikor más cégek csak 5%-ot adnak üzletenként. Meg hogy miért szerepel mindig ugyanaz a név a legtöbb papíron a részvényeket kibocsátó neve helyén. A film azt is bemutatja, hogy mindenki, Chris, illetve az aranyos fekete lány, Abby is látja, hogy fura dolgok mennek a cégnél, de van egy határ, amin nem lépnek túl soha az érdeklődésben, nem hagyják, hogy a fejükben összeálljon a kép. Seth még ezen is túlmegy, ő még magánnyomozást is végez az egyik papírt kibocsátó céget illetően. És annak ellenére, amit megtudott, továbbra is buzgón nyomja el a részvényeket, mert jó játékos, bár egy idő után kicsit fogja a fejét. És eljön a nagy nap, megszerzi a 40.-ik ügyfelét is, és végre elkezdhetne komolyan rálépni a milliókhoz vezető útra, de addigra már a fejében is szépen kialakult a kép arról, ami a J.T. Marlin-nél folyik. Elkezdhetne végre tarolni, azok után, hogy kifizette a tanulópénzeket, de valahogy nehéz rászánnia magát. A döntést "kicsit" megkönnyíti, hogy az FBI rászállt a cégre, és épen Seth-et szemelték ki prédának, külön tekintettel kaszinós múltjára. Izgi film, izgi egészen az utolsó percéig. Közben jók a zenék, nagyon jók a jelenetek, és hibátlan a történet, ami nem kis szó. A jelenetekkel kapcsolatban mintegy kedvcsinálóként említjük, amikor a brókerek buliznak, egy hatalmas tévén nézik a Tőzsdecápákat, és kívülről tudják az egészet, a senior brókerek, köztük a nagyszerű Chris is fennhangon, és a filmmel párhuzamosan adják elő Mike Douglas (Gecco) részét a filmből, nagyon profi jelenetek. A brókerek magánéletét sem idealizálja a film, ez csak az egyik este volt, máskor csoportosan kötekednek helyi bárokban, és jól szétverik mindenkinek a fejét, aki az útjukba kerül. Jellemző azonban, hogy amikor egy komolyabb brókercég embereivel találkoznak, akkor végül nekik kell lekopniuk, és amikor bemennek a belvárosba egy komolyabb helyre, akkor a homoszexuális asztaltársasággal "sem" húznak ujjat, (úgy értjük, hogy erősebbek, csak nem hazai pályán vannak, és ez láthatóan beteszi nekik az ajtót, tehát nem azt mondjuk, hogy valakinek is valami miatt kötekednie kellene egy homoszexuális asztaltársasággal). A lány, Abby szerepe sem felesleges dekoráció a filmben, Abby karakterén keresztül három fontos dolog jut el hozzánk, nézőkhöz. Nem kell, hogy kicsit is rosszfej legyen valaki, aki sokat keres, vagy aki egy rosszfej cégnél alkalmazott, vagy mindkettő egyszerre. Amikor Abby összejön Seth-tel, jelzi, hogy szeretné, ha Seth venne egy nagyobb ágyat, vagyis Abby számít Seth folyamatos előmenetelére, és hogy Seth a növekvő fizetéséből növekvő mértékben költ majd kettejük életének a minőségemelésére. A harmadik fontos tanulság az, hogy ha arra kerül sor, Abby is először magára fog gondolni, na nem mintha mi nem ezt tanácsolnánk neki, ha minket kérdez, csak jó, ha egy Seth is tudja, hogy mi a pálya.

A Brókerarcok megérdemli a magyar címet, sőt, az első félórában konkrétan legyőzte a Harcosok Klubját is, aminek külön örülünk, szóval nem kis dobás, a nyár egyik kellemes meglepetése! 9 millióból készült, ami ugye nagyon kevés, a Pókerarcok is több volt, mint tíz, arról pedig, hogy a zseniális Go! (Nyomás) hogyan jöhetett létre 9-nél is kevesebből fogalmunk sincs. És amíg a filmbeli Brókerek azon küzdenek, hogy három hónap után hozzálássanak első milliójuk megszerzéséhez, addig Ben Younger, a filmírója és rendezője, akinek ez az első filmje, és 73-ban született (!), egy olyan projektet hozott a világra, ami február óta már 16-odik millió könyvelheti el bevételként. Szóval: "cool film a mozikban!".

-Zé-