|
|
|
|
Hadszíntér in english
The War Zone 1999 Tim Roth most bemutatkozik mint filmrendező, és a minimum, amit elvárunk tőle, aki a Kutyaszorítóban (Reservoir Dog) főszereplőjeként valóságos sztárrá vált a körünkben, az az, hogy a végeredményt egy szóval tudjuk leírni, és az a szó az, hogy "cool". A film ehhez képest kicsit vadul indul, mert alacsony költségvetésű szocreál, egy lecsúszott család Londonból egy vidéki, tanyaszerű kisvárosba csúszik le, ezentúl ott fognak élni, a papa, a mama, a két tini gyerek, Tom és Jess, de úton van születendő kistestvérük, aki egy autóbalesetben jön a világra. Apuci vezet, a két tini gyerek a lehajtható tetőn kidugja a fejét, és próbálják kellemesen felfogni az utazást, amit középkorú, elhízott anyjuk nyögdécselése ellenpontoz. De apuci felborítja az autót, anyucit nem lehet kiszedni, de mégis eljutnak a kórházba. Remek, ezen a ponton néhány lány, aki valahogy másra számított mint Tim Roth rajongó, elhagyja a nézőteret, de a show folytatódik. A Jessie-t alakító színésznő, Lara Belmont egyszerűen gyönyörű, csodaszép abban a sáros és bő naciban, kommersz cipőjében és a pulcsijában. Sajnos a film nem bízza ránk, hogy ilyen egyszerűen, és szerényen élvezzük a szépségét, hamarosan sort kerít arra is, hogy meggyőződjünk róla, Lara Belmont-nak hatalmas mellei vannak, pedig beértük volna enélkül az infó nélkül is, csak azzal, hogy látjuk őt beszélni, mozogni, satöbbi. Lara Belmont illetve Jessie mentén folytatódik a történet, és ahogyan az alacsony költségvetésű, kritikai díjak által piacra betörni szándékozó projekteknél lenn szokott, a humor, az érzelmek és a fantáziadús történetmondás helyet, a durva, primitív, és horrornál is súlyosabb dolgok bevetése mellett dönt. Filmeknél is: olcsó húsnak híg a leve, liszt helyett drámával sűrítjük, lassú kavargatás közben. Mi tud történni tehát? Az apuciról kiderül, hogy folyamatosa megerőszakolja a lányát, a gyönyörű Jessie-t. Az akciófilmek és a rendes filmek között az a különbség, hogy azokban sokkal kevesebb jelentős fordulat van a történetben, "terroristák bemennek", "Bruce Willis megöli az egyiket", stb, Tim Roth filmje még ennél is sokkal kevesebbet dob be a közösbe, éldegélnek, kiderül a megerőszakolósdi, fokozódik a feszültség, a végén pedig kifejlet.
|
A
horrorfilmeket általában lenézik a kritikusok, sőt, az akció filmeket is,
sőt, az olyan filmeket is, amikben Bruce Willis szerepel,
de hogy a horrornál maradjunk, öt percen keresztül, vágás nélkül, mint valami
dokumentum videón azt mutatni, hogy egy apa a síró lányát hátulról megerőszakolja,
(ahogyan ezt rendszeresen teszi) egyszerűen több, mint horror, és sokkal
rosszabb is , mint a horror. A 18 éven felülieknek korhatár az abszolút
minimum. Aki az ilyen filmeket szereti, nyilván egy elfojtott gátlás mentén
kialakult perverzióval rendelkezik, és ez a gátlás a sznobizmus, amely megakadályozza
az illető embert abban, hogy horrorfilmeket nézzen.
A Boys Don't Cry hasonlóan kemény jelenetet tartalmaz, viszont az az életben
is megtörtént, és ráadásul a film emléket állít szegény Tina Brandon-nek,
plusz oktató-nevelő hatása van, hiszen valószínűleg többé nem fordul elő
ilyesmi, legalább is nem azokkal, akik ezt a filmet megnézték.
Tim
Roth filmje azonban nem a valóságon alapul, hanem egy angol bestselleren,
amit azért imádtak a kritikusok, mert nyilván fogalmuk sincs arról, hogy
a gyermekvédők hogyan küzdenek a "child abuse" ellen, és hogy egyáltalán
hogyan szabad megközelíteni ezt a jelenséget. A történetben És végül, vajon
mit tartogat még ez a kiagyalt történet, esetleg egy csavart? Elég nagy
csavar lenne, ha Jessie fiútesójáról,
Tomról kiderülne, -joey (tribiani)- |
|
|