Rád Vagyok Kattanva

Down To You 2000

Nagyon jó hangulatú magyar címet kapott a Down To You c. friss amerikai szerelmes tini-film, a "Rád Vagyok Kattanva" cím valószínűleg vonzani fogja a hétvégenként moziba induló tizen-és huszonéves párokat.

Főiskolás srácok, elsőéves kislányok és tapasztalt másodéves fiúk a szereplői filmünknek, akik szabad életükkel alig tudnak mit kezdeni, mindenesetre sokat buliznak és ismerkednek az ellenkező neműekkel. Al Connelly (Freddie Prinze Jr.) a főhősünk és főnarrátorunk, aki a film elején elkezd visszaemlékezni a főiskolai nagy szerelmére, Imogen-re (Julia Stiles), akivel remek időket töltöttek együtt, és nagyon boldogok voltak.

Mi, nézők sokáig nem sejtjük, hogy mi lett ennek a szerelemnek a vége, mindenesetre Al és Imogen három évvel későbbi énje felváltva és két szemszögből adja elő az eseményeket, amiből kibontakozik számunkra, miért is olyan lenyűgöző az első igazán komoly szerelem egy fiú vagy egy lány életében. Elsősorban azért, mert minden olyan természetesen adódik: megismerkedés egy bárban, laza beszélgetés, ami már percek alatt egy hullámhosszon folyik köztük, közeledések, tartózkodás, aztán egyértelmű egymásra találás.

Al bölcsészkaron tanul, de séf akar lenni, mint az apja, aki országszerte ismert konyhai Tv-showjáról. Imogen talpraesett kis fruska, aki tehetséges grafikusnak tűnik, bár ő sem ezt tanulja az iskolában, mivel szülei szerint a képzőművészet amolyan hétvégi szórakozás. Nincs semmi konfliktusteremtő dolog közöttük, egyszerűen jól megvannak egymással, pompás hétköznapokat látunk az előadásaikban, szeretik egymást, és kész. Persze nem mehet így az idők végezetéig ez a fene nagy felhőtlenség, ahogy Al haverja, Hicks meg is jegyzi ezt egy idő után. Eddie Hicks (Shawn Hatosy) egy érdekes és eredeti főiskolás fiú-példány, aki színészi karriert kezd a pornószakmában, amiből később komoly Shakespeare-színésszé növi ki magát. Koravén megjegyzései vannak az élet és szerelem kérdéskörében, de nagyon jól állnak a 20 éves fejéhez a mélyenszántó gondolatai, ráadásul Shawn Hatosy nem kezdő már a színészi pályán (ez a 15-ik filmje), és nagyon jól játssza a bölcs, kiábrándult mackót.

Imogen-ék kapcsolatában kezdenek feltűnni az első szürke felhők, a lány fél a korai elkötelezettségtől, megriasztják a tökéletes kapcsolatuk jövőbeni kifutási lehetőségei, úgyhogy lassan eltávolodnak egymástól a fiatalok. Al jobban kiborul a szakítástól, mint Imogen, aki San Franciscoba költözik, befejezni az iskolát, Al pedig ezalatt pókokkal haverkodik és szereleműző-mágiát gyakorol némi Le Vie nevű sampon segítségével. Vicces jelenetek dobják fel a visszaemlékezéseket, láthatjuk mindkettejük előző szerelmi próbálkozásait, az első csókokat, ezek a részletek abban a stílusban készültek, amit egyszerűen a Transpotting-vonalnak hívhatunk, és nagyon jól veszik ki magukat egy ilyen élénk tinédzserfilmben. Lassan a film elérkezik a jelenbe, vagyis ugrunk előre három évet, és látjuk, hogy kedvenc tinédzsereink picit felnőttek, de a kölcsönös érzelmeik nem sokat változtak, aztán már a film végét nem áruljuk el...

A tinifilmek általában tarolnak a mozikban, a legmegbízhatóbb filmközönség a tizen-huszonéves fiatalok köre, nincs ez másképp a Rád Vagyok Kattanva esetében sem, mivel mindössze 9 millió dollárból készült, és pár hónappal később már 20 milliót hoztak a jegybevételek a produceri kasszába. A Rád Vagyok Kattanva rendezője, Kris Isacsson egy majdnem elsőfilmes 28 éves rendező, mivel az egyetlen előző filmje, a Man About Town állítólag túlságosan rövid volt egy rendes játékfilmhez mérve, ezt az 1996-os filmet nemcsak írta, rendezte, producelte, hanem vágta is Isacsson.

Nemcsak a konkrét tizenévesek szeretik a tinifilmeket, mivel ezek a filmek olyan édességekkel kényeztetik el a nézőket, amiknek általában az idősebbek sem szeretnek ellenállni. A Kegyetlen Játékok (Cruel Intentions), a Nyomás (Go), a Tudom, Mit Tettél Tavaly Nyáron (I Know What You Did Last Summer), vagy a Csaj Nem Jár Egyedül (She's All That) remek példái a tinifilmek csábításának. Szimpatikus szereplők, még formálható állapotban, akik sokféle kalandba hajlamosak belevetni magukat, mivel fogékonyak mindenre, ami szokatlan és izgalommal teli. Ezek között a kalandok között pedig olyan beszélgetéseket hallgathatunk, amik azzal dobják fel a nézőt, hogy vagy kis semmiségeknek tűnő dolgokon beszélnek sokat (ami már magában is szórakoztató elem, tudjuk Tarantino óta), vagy új verziókkal jönnek elő a nagyok - felnőttek - által ismert problémákra, ami szintén sok mosoly forrása lehet. Ha éppen koravénnek tűnnek a tinik a filmekben, akkor meg az a szórakoztató elem, hogy bár "nagyokként" működnek, azért mégis több sebezhetőségük van, mint gondolnák, és jöhetnek a meglepetések, ha ez kiderül számukra is.

Ne feledkezzünk el az ezernyi arcjáték-lehetőségről sem, amit egy tiniszereplő produkálhat (mint Selma Blair a Kegyetlen Játékokban például), a speciálisan egyszerű helyzetkomikumokról ( Amerikai Pite), a remek személyiség-fejlődési lehetőségekről (Freddie Prinze Jr. a Csaj Nem Jár Egyedül-ben), és a nagy és komoly szerelmekről sem ezekben a filmekben. Ezeken kívül ott vannak a tinifilmek kiváló filmzenéi (Kegyetlen Játékok), amiket még később is szívesen hallgat meg az ember, plusz a tehetséges színészpalánták, akik bár csak 19 vagy 24 évesek, mint pl. Katie Holmes ( Go), illetve Freddie Prinze Jr. (Boys & Girls), mégis már rengeteg filmben bebizonyíthatták, mennyire jók a filmvásznon.

A Rád Vagyok Kattanva is bővelkedik tinifilm-szórakoztató elemekkel, bár itt kicsit több a modorosnak tűnő arcjáték ifjonti szereplőink részéről, mint várnánk, viszont követhető, világos a történet, érzelmekkel átitatva, és árnyalt tini-jellemekkel. Al és Imogen egy könnyen átlátható szerelmi románcban vesznek részt, ami tipikusan halad előre a maga útján, a probléma-megoldásaik sem szokatlanok, és éppen ezért lehet kényelmesen belefeledkezni a filmbe, mivel a nézők úgy gondolhatják, hogy ha már a forgatókönyv szerint ennyire egymáshoz való ez a két fiatal, és annyi mindent megtettek már a közös kapcsolatukért, akkor nem lehet, hogy a film végére valami mégis rosszul süljön el, végtére is ez nem egy katasztrófa-film, nemdebár? Mindenképp kellemes szórakozás végignézni mások csetlés-botlását szerelmi terepen, ráadásul a film végén úgy érezzük, hogy ezt mi sem csinálhattuk volna másképp, lám, még az ilyen jó kinézetű srácoknak és csábító lányoknak is meggyűlik a bajuk a párkapcsolatukkal, ez pedig egy kissé felszabadító érzés.

Hetedik Érzék

Stir of Echoes 1999

A hazai forgalmazók sokkal szabadabban adhatnak hazai címet egy-egy filmnek, úgyhogy nem kell meglepődnünk az olyan fogásokon sem, hogy egy filmet Hetedik érzék címen ismerhetünk meg. Azon viszont annál inkább van ok a meglepődésre, hogy ez a film gyakorlatilag is egy Hetedik Érzék, vagyis valami, ami a hatodik után született, és nagyban hasonlít arra. Az Egyesült Államokban a "Hetedik Érzék" kerek egy hónappal követte elődjét, és noha szinte mindenki egyből "levágta", hogy itt egy film után-zásáról van szó, mégis teljes nyugalommal foglalhatta el a helyét a sikeres filmek között.

A Hatodik Érzék 55, a Hetedik 13 millióból készült. A "hatodik" az első héten 26 milliót csinált, azóta pedig majdnem 300-at, a "hetedik" az első hétvégén majdnem 6, azóta pedig 21 milliót csinált az USA-ban. Lényegében ezek a fő paraméterek, mármint mielőtt megnézzük a filmet. A "hetedik" sztárja Kevin Bacon, egy Chicago-i kékgalléros fickót alakít, aki építkezéseken dolgozik, és betonharkálynak becézi magát munkaköre, a légkalapácsolás miatt. Az történik itt a Hetedik Érzékben, hogy Kevin Bacon-t a nővére meghipnotizálja, aki még nem járta ki rendesen a kurzust, és még nem teljesen profi hipnotizőr. Mégis egészen remekül sikerül neki, Kevin egyből elkezd behallucinálni, nevezetesen egy szájból kirepülő fog, és egy leszakadó köröm képezik a hallucinációk vizuális tartalmát.

Kevin Bacon és felesége a hétvégeket szórakozással töltik, ilyenkor baby-sittert fogadnak. Csak egy ilyet látunk, de az is elég nekünk, mert ő felkapja a kis lurkót, és máris rohan vele a pályaudvarra. Kevin Bacon ekkor már rendelkezik egyfajta érzékkel, nevezhetjük hatodiknak, vagy hetediknek, és megérzi, hogy mi történik a gyerekkel, így nem gond megtalálni a menekülő baby-sittert. De ez a baby-sitter csak azért ment a pályaudvarra, mert az anyja ott dolgozik, és mert a kissrác azt állította, hogy rendszeresen szokott beszélgetni a sitter eltűnt nővérével, Samantha-val.

A film tulajdonképpen vicces, noha az első 25-30 percet még komolyan végig lehet nézni, egy idő után elszabadul a Hetedik Érzékre jellemző pokol. Mármint semmi különös, csak apróságok, mint amikor Kevin Bacon-t újra hipnotizálják, és a halott lánytól azt az utasítást kapja, hogy "áss!". Ja igen, Kevin Bacon a hipnózis hatására képes lesz látni a halottakat, illetve legalább is egyet közülük, az eltűnt Samantha-t. Ezt a halott látás motívumot mindenképp kötelességünk összehasonlítani a Hatodik Érzékével, hiszen egymás után csapódtak be a kultúránkba, és a Hetedik a második. Itt a kissrác helyből képes látni a halottakat, már a film elején értesülünk erről. Szerepel a filmben"konyhajelenet", amelyben a kisfiú simán valaki olyannal beszélget, akit az anyja nem is lát (Samantha-val). És arra a kérdésre, hogy mikor szokott ezzel a lánnyal beszélgetni, a válasz az lesz, hogy "all the time", csak úgy, mint a Hatodik Érzék trailerjében is látható méltán híres jelenetben teszi ezt Haley Joel Osment. Persze, a látható lehelet is ugyanígy elmaradhatatlan kellék. És ha már itt tartunk a filmnézésben, vessünk egy mélyebb pillantást a két filmre, az eredetiség szempontjából, mert odabent a nézőtéren úgyis csak ez fog járni a fejünkben.

Szóval ránézésre az van, tisztára úgy tűnik, mintha a Hetedik Érzék egy füles után jött volna létre. Mintha valaki megtudta volna, hogy a Hatodik Érzék forgatókönyve messzemenőkig ígéretes, és a főbb tételeket, amik a filmben szerepelnek: egy halottakat látó kisfiú, egy férfi, aki hirtelen valami drasztikus változáson megy keresztül, és a kisfiú segítségével fog felgöngyölíteni egy tragédiát, amiben egy meggyilkolt lány is szerepel.

A Hetedik Érzék és a Hatodik gyakorlatilag, és hivatalosan is elismerten egy időben készültek (!!), tehát senkinek nincs oka koppintást feltételezni, annak ellenére, hogy a látszat ez...

DE itt jön egy meglepő fordulat, egy tény, amit a forgatókönyvírók nevének tanulmányozása közben fedezhet fel az ember:
a Stir of Echoes egy 1958-as regényből készült..(!!!), amit Richard Matheson írt. Vagyis tekinthetjük úgy, hogy a Hetedik Érzék, az eredetibb (az eredeti?).
Ezzel együtt, bár két egymástól független produkcióról van szó, a Stir of Echoes rájátszhatott a készülő Bruce Willis-es produkció várható sikerére. Ahogyan Shyamalan is meríthetett ihletett az 1958-as könyvből... akár... Nem fogjuk megtudni :)
A Stir of Echoes forgatókönyvírója, David Koepp mindenestre ennél mindig csak nagyobb filmek írásában vett részt, például a Mission Impossible-t is ő írta filmre. Vagyis úgy tűnik, mintha ez a produkció nem is jött volna létre a Hatodik nélkül, mintha csak egy alkalmi produkció lenne, de persze itt aztán tényleg nagyokat lehet tévedni.

És egyébként is mondhatunk bármit, mégiscsak az számít, és egyedül csak az, hogy mit látunk, és ezt a Hetedik Érzék esetében elég egyszerű megfogalmazni, hiszen éppen az, ami a film sikerét is előkészítette, teszi most lehetővé, hogy tömören fogalmazzunk, hogy egyszerűen a Hatodik Érzékhez hasonlítsuk. A Hetedik Érzék nyomába sem lép a Hatodiknak, és a hasonlóságok is inkább zavaróak, minthogy jót tennének a filmnek. Egy konkrét paródia verziót sokkal szívesebben láttunk volna.