Zlatko
és a "reality tv" angolul
TIZENÖT
PERC NÉPSZERŰSÉG MÁR SENKINEK SEM ELÉG
A 25 éves macedóniai
születésű sváb fiatalember - Zlatko Trpkovski életvidámsággal megpakolva,
okosság, tehetség, jóképűség vagy ambíció terheitől mentesen az
elmúlt néhány hónap folyamán Európa legújabb történelmének legfelkapottabb
németajkúja lett. Vajon hogyan történhetett ilyesmi?
A Válasz
a "Big Brother"
című tévéshow, egy sztenderd verziója a "reality TV" legújabb
generációjának*, amely a világ leghaladóbb fogyasztói
társadalmain viharként söpör végig. A "Big Brother" eredetileg
egy holland ötlet, ami arról szól, hogy végy
egy adag embert, egy kisebb csoportot, rakd őket egy helyre,
ahol a következő száz nap során csak úgy élni fognak.
Lévén, hogy televízióról van szó, ezek az emberek elsősorban
fiatalok, szépek vagy/és viccesek. (Zlatko például arról híres,
hogy rendszeres időközönként mond valami látványosan buta
dolgot.) Ezek az emberek el vannak vágva a külvilágtól, és
a nap 24 órájában kamerák tucatjai figyelik őket, melyek elől
a toilette sem szolgál menedékül. És hogy legyen valami feszültség
a dologban, a lakók a "Big Brother" börtönében (jobb kifejezés
híján) minden második héten szavaznak,
és egy-egy lakótársukat kiűzik,
(ez az ötlet a projekt megvalósítás előtti stádiumában még
borzasztóan laposan hangozhatott). A bentlakók gyakorlatilag
két emberre szavaznak, és a nézők döntenek szavazással, (ami,
mondanunk sem kell, pénzükbe kerül), hogy e kettő közül ki
az, akinek mennie kell. A játék pedig arra megy ki, hogy ki
az utolsó "túlélő" a 150 négyzetméteres ablaktalan, a külvilágtól
háromszoros szögesdróttal elvágott konténerben,
amely túlélés díja 250 000 német márkát tesz ki.
Elég izgalmasan
hangzik?
Nem
igazán. Ugyanakkor Hollandiában hatalmas siker volt, amire mondhatjuk,
hogy a hollandok egyszerű sajtzabáló népek, de a show ottani sikere
begerjesztette a szomszédos német tévé-producerek étvágyát is. Végülis
egy "reality tv" show költségei, a
műfajból eredően alacsonyak. A "Big Brother" költségei pedig direkt
szemérmetlenül alacsonyak. Nem kell fizetni népszerű házigazdákat,
a műsort megíró kreatívokat, a videókamerák be vannak építve a televíziós
fogolytáborba, és folyamatosan be vannak kapcsolva, és a díj összege
sem valami komoly tétel. Interneten keresztül
folyamatosan nézhető az élő adás, hogy a "Truman Show-s" feeling
és a voyeurisztikus élmény jobban bekaphasson minket. A "legjobb
részeket" pedig esténként főműsoridőben adják le az RTL II-n, egy
órán keresztül, vasárnaponként pedig egy-két órás heti összefoglalót
lehet látni.
Más szóval,
az RTL II
egy különleges lehetőséget kínál, nonsztop lehet nézni egyszerű
németeket, ahogy esznek, alszanak, mosnak, olvasnak, társasoznak,
stb, stb. Az eredmény: a producerek legmerészebb álmait meghaladó
siker. Átlagban több mint 4 millió német néző kapcsolt rá az adásra
esténként, esetenként pedig közel 8 millió (ami kábé a német lakosság
egytizede). És nehogy azt higgyük, hogy ez csak egy helyi furcsaság,
a "Big Brother" franchise-t a Spanyolok is megvették, ahol hasonlóan
markáns nézettségeket mértek.
Hol jön
be Zlatko a képbe?
A munkanélküli szerelő, akinek az ütőkártyája a "kedves nagy buta
medve" természete, és a feljebb említett buta beszólásainak masszív
folyama, keresztüljutott a válogatásokon, és bejutott az első német
"Big Brother" futamba, egyikeként a 12 szerencsés fickónak, akiket
több
ezerből választottak ki bebörtönzésre. Odabent aztán az áratlanul
nagyon egyszerű stílusa, (melyek közül a leggyakrabban emlegetettek
közé tartozik, hogy azt mondta nem tudja, ki az a Shakespeare, a
másik pedig, hogy nem tudja, mi az hogy "heteroszexuális") az otthon
ülő közönség kedvencévé tette, akik számára dupla élvezetet jelentett,
hogy miközben egy ilyen gagyi show-t néznek, az egyik szereplő (még
a közönség együgyűbb tagjai számára is) intellektuális felsőbbrendűség
érzetet nyújt. Zlatko védelmében elmondhatjuk, hogy nyilván meg
tud nevezni számos macedón írót (sőt, heteroszexuálisakat is), és
az egyik német kollégám állítja, hogy látott olyan epizódot, amiben
Zlatko az egyetlen volt a konténerben, aki vágta a világ legtöbb
országának fővárosának a nevét, ami szerint emberünk nem buta. Néhányan
úgy vélik, Zlatko masszív műveletlensége
a személyes varázsának a kulcsa: szinte üdítő, ahogy hajlandó bevallani,
hogy valamit nem tud, amikor hasonló helyzetben a nézők 99%-a észrevétlenül
témát váltana, vagy egyszerűen csöndben maradna, mivel hallgatni
gyakran arany. Ezzel együtt a nézők elegendően széles köre Zlatko
benyögéseit kicsit túl soknak érezte, és amikor a műsor ötödik heténél
a "Big Brother" bentlakói Zlatko-t és egy másik résztvevőt jelöltek
kiűzésre, a közönség egyhangúlag Zlatko-ra szavazott.
Mondanunk
sem kell,
ez még nem a Zlatko történet vége. A németeknél kitört a nagy vita
"hogy tehették?". A konténer egyik női bentlakójának (Manuela) nyilvánvalóan
benne volt a keze Zlatko kitaszításában. A Szövetségi Köztársaság
legkülönbözőbb területein Manuela-gyűlölet tört ki, az utcán interjúvolt
emberek arról fantáziáltak, hogy mit tennének, ha a kezükbe kaphatnák.
Hetekig elvágva a külvilágtól, Zlatkonak
halvány fogalma sem volt, hogy a "Big Brother" micsoda jelenséggé
vált időközben, így nagyon meglepődött, amikor kilépett a konténerből,
Köln egyik szürke negyedében, és hét ezer rajongó fogadta, helikopterek
repkedtek a levegőben, szabadtéri koncertek, szóval rendes kis rendezvény
kerekedett, amelynek tetőpontját a mit sem sejtő idol előbukkanása
jelentette. Zlatko ott állt, kivételesen
szótlanul, és a vállalkozási menedzsere, Achmed, (egy gyerekkori
barát, akinek épp nem volt jobb dolga) elvitte őt egy hangstúdióba.
Zlatko, amíg odabent tartózkodott, rendes kis hírnévre tett szert
azzal, hogy a zuhany alatt (hamisan)
énekel, és meg is született a döntés, hogy Zlatkonak le kell nyomnia
egy albumot.
A következő
napokban heveny Zlatkománia
söpört végig Németországon, sőt Ausztriát és Svájcot sem kímélte.
Zlatko-t minden egyes jegyzett talk-show-ban meginterjúvolták, beleértve
a német televíziózás ebben a cikkben nem tárgyalt királyait, Herald
Smidth-et, Jauch-ot és Raab-ot, (amely utóbbi heti három alkalommal
szerepel adásban!), akik normális körülmények között ezerrel próbálják
elkerülni, hogy ugyanazokat a vendégeket hívják meg, mint a versenytársaik.
Mindannyian drasztikus nézettségrobbanást jelentettek azokon az
estéken, amikor Zlatko megtisztelte az adásukat. És ott volt Zlatko
az összes élő és mozgó magazin címlapján, Stern, Spiegel, Focus,
Bravo, (és persze Zlatkosan alul volt öltözve).
És beindult az értékesítési
részleg is,
Zlatko-wear
(Zlatko-szignós jogging-szerkók az embernek, akinek mindene megvan),és
a fogyasztók tollakat, kávés bögréket, egéralátéteket és Zlatko
söröket kapkodtak le a polcokról. És egy hétre rá, hogy Zlatko-t
kiűzték a "Big Brother" konténer paradicsomából, a show producerei
(akiknek a szerződés jogokat tartott fenn erre, és akik arról híresek,
hogy megismerik az arany tojást tojó tyúkot, ha már látják) bemutatták
a "Zlatkos Welt" (Zlatko
Világa) című műsort, a nagy ember saját műsorát az RTL II-n, Ahol
a kiéhezett nézők olyan nyalánkságokra vethették rá a szemüket,
mint "Zlatko boltba megy", ("Sladdi" - így becézik), zenét hallgat
és emberekkel találkozik az utcán, akik mind teljesen be vannak
zsongva, hogy élőben láthatják a sztárt, és mind mániákusan ismételgetik
a Zlatko féle rosszul ragozott mondatokat, mint "Keine Ahnung" -
"Gőzöm nincs". A nézettség átlagban 10.9%-ra rúgott, így
magával a csúcsot jelentő "Big Brother" -rel együtt képviselték
a csúcsot, amely utóbbi 9%-os átlagot ért el.
És mi a helyzet az
albummal?
Az "Ich vermiss Dich... wie die Hölle"
("I miss you... like hell") ("Hiányzol, mint állat") klasszik német
sláger stílusú szám, amely nemcsak bármilyen minőségre akár csak
utaló motívumot is nélkülöz, de ha valaki számára véletlenül ismeretlen
ez a Zlatko kultusz, még azt sem hinné, hogy ilyen számot valaha
beengedtek egy stúdióba (nemhogy a slágerlistákra). Ez a kis szám
helyből a német és osztrák könnyűzenei top-ok No. 1-ja lett, első
héten fél millió darabot vettek meg belőle, és máris úton van a
platina lemez státusza felé, a második helyre szorult Brittney
Spears-t fejhosszakkal maga mögött hagyva. Barátom, Szilády
Szilvia média szakértő egyik reggel látta a szám klipjét az osztrák
tévén, telezsúfolva dokumentum felvételekkel, melyekben Zlatko látható
a "Big Brother"-ben, (amint az orr- és a mellszőrzetét nyirbálja),
vagy a hangstúdióban, ahogy azon erőlködik, hogy eltaláljon egy-egy
magas hangot. Az élménytől percekig szóhoz sem tudott jutni, a fejét
fogta és szemein a sokk és a döbbenet ült ki, hogy a nyugati kultúrának
ez a mélypontja már ötödik eltöltött hetét ünnepli a slágerlisták
csúcsán. Pár perc elteltével a következő szavak hagyták el ajkait:
"Ez kész, ez itt a vég .. ki gondolta volna, hogy a proletár diktatúra
végül így arat győzelmet.." - mármint egy ágyban a kapitalista fogyasztói
kultúrával.
Vannak,
akik azt mondják,
hogy "rendben, ez a műsor minden színvonalat nélkülöz, de
ne vegyük már annyira komolyan magunkat,
és egyébként is lehet rajta nevetni". De ki nevet a végén?
A "Big Brother" látványos sikere nem kerülte el a kereskedelmi
média és a reklámipar figyelmét. A Sat 1, az RTL fő versenytársa
a német kereskedelmi csatornák közül, az
"Insell-Duell" című show-val vág vissza, amely külföldön,
különösen Skandináviában már bizonyított. A koncepció az,
hogy "egyszerű" embereket kivisznek egy trópusi szigetre,
ahol "saját magukról kell gondoskodniuk", és különféle erőpróbákon
és megméretetéseken kell keresztül menniük. Az "Insell-Duell"
hasonlóan működik, mint a "Big Brother" (melynek holland produkciós
vállalata, az Endemol
nemrégiben kivédett egy pert az "Insell-Duell" angol produkciós
vállalatától, amelynek résztulajdonosa a
"Live Aid"-es jótékony Bob Geldof**). A résztvevők időről
időre szavaznak, hogy kinek kell mennie, és az viheti haza
a "jókora" pénzjutalmat,
aki legtovább "talpon marad". És ugyanúgy, mint a "Big Brother",
Az "Insell-Duell" (angolul "Survivor") is elképesztően sikeres.
További
mutációk
is felütötték a fejüket Némethonban, és máshol is, legtöbbjük folyamatos,
élő adást is nyújt az összes elhelyezett kamera által közvetített
képpel, hogy a nézők méginkább úgy érezhessék, hogy "kísérleti patkányokat"
figyelnek, akik a "sajtért"
versenyeznek, amely mint tudjuk, nálunk, embereknél nem más, mint
a kőkemény készpénz. Két Endemol produkció is, amelyet német producerek
is megvettek, a Big Brother" és a "Survivor" elemeinek enyhe variálásából
jött létre. A "Touristenklass" zöldfülű (és lehetőség szerint egymáshoz
nem passzoló) turistákat küld közös vakációra. Itt azt lehet nonsztop
figyelni, ahogy a különböző (esetleg direkt megtervezett) szituációkat
kezelik, melyek lényege, hogy rendesen egymás torkának essenek.
A "Dschungel-Fieber" (Dzsungel-Láz)
kiválasztott emberkéinek a dzsungelen kell keresztül küzdeniük magukat,
különböző akadályokkal tarkítva, és ha valaki nem jól teljesít,
büntetés vár rá, például ételmegvonás. Ehhez hasonlóan egy kanadai
show, a "Pioneer Quest" párokat
telepít ki a prérire, tanyákra elektromosság, vízvezeték és minden
modern találmány nélkül, és azt lehet megfigyelni, ahogyan a 19.
századi pioneer-ok módján próbálnak megélni, növénytermesztéssel,
állattenyésztéssel, és hogy hogyan küzdenek meg a metsző nyugat-kanadai
téllel. A világot jelentő készpénz pedig azé lesz, aki egy kerek
éven (!) keresztül megállja a sarat összeroppanás nélkül. Több mint
ezer pár jelentkezett erre a show-ra. Már
Magyarországon is
megszületett az előharcos, "négyen 2 hétig egy autóban", és mivel
a másolás és a késés egyformán jellemző a kultúránkra, (echo), mondanunk
sem kell, ennél sokkal komolyabb "bezárásos" produkciókra számíthatunk
akár már szeptembertől.
Eközben
a "Big Brother"-t nemrégiben
megvette az amerikai CBS is, 20 millió dollárért. Ez az amerikai
verzió júliusban kezdi pályafutását. A Spiegel-ben idézték, amit
az Endemol egyik menedzsere mondott: "Ha ez
a show az USA-ban is produkálja a (jellemző) nézettségi mutatókat,
a televíziózás új korszakába érkeztünk el". Igaziból ez az
új korszak már minden bizonnyal el is kezdődött: "közönséges" embereken
végzett kísérletek nonsztop megfigyelés alatt - mint főműsoridős
szórakozás.
A CBS,
aki azon fáradozik, hogy megtalálja az utat a fiatalabb közönség-rétegekhez,
máris nyilvánvalóvá tette, hogy ennek érdekében a "bezárásos
megfigyeléses" formulát fogja alkalmazni. A "Survivor" megmutatta,
hogy képes az európai nézettségét az USA-ban is produkálni, különösen
az aranyat érő 18-34 és 18-49 éves kategóriákban.
A Reuters azt jelentette a "Survivor" nézettségéről a nyitó héten,
hogy "a legnagyobb, amit egy televíziós network
bármilyen kategóriában elért az utóbbi 7 év folyamán." Nem
igazán meglepő tehát, hogy a televíziós producerek és a hirdetők
a szájuk szélét nyalogatják, ahogy a rekord léptékű profitra és
az eddig nehezen elérhető közönség-rétegere gondolnak, amely trend
a "ki akar milliomos
lenni" átütő sikerével vette kezdetét. A "Who Wants
to Be a Millionaire" a "reality műsorok" eggyel ezellőti generációjából
(és a "Survivor", az angol export verzió) mára már tucatnyi ország
közönségnyelője, nézettségnyertese, beleértve Magyarországot is,
és egyben sok producer szerint annak az oka, hogy az amerikai televíziós
network-ök gyakorlatilag megszűntek
fikciós műsorokat vásárolni, és hogy a következő év során az amerikai
tévék már alig fognak új fikciós műsort bemutatni.
A nagy
és gyors biznisz a "reality tv"-ben van. Ha
egy Zlatko az USA-ban is fel tudná ütni a fejét, még több ember
beszélne róla, eladna egy jócsomó csatolt terméket, létrehozna néhány
leágaztatott műsort menetközben, és azt mondhatnánk, hogy a forradalom
teljes győzelmet aratott.
-Dylan
Gray-
* "legújabb generációjának"
- Az MTV-n 1991 óta megy a "The Real World" című műsor, amely
elég népszerű volt, és sokat beszéltek róla mint a több kamerával
való megfigyeléses műsorok úttörőjéről, amely természetesen
sokkal humánusabb volt a mostaniaknál. A "Real World" résztvevői
akkor hagyhatták el a lakást, amikor csak akarták, akár egész
este odakint bulizhattak, a toilette kívűlesett a kamerák
hatósugarán, és ami a legfontosabb, nem kellett egymás ellen
versenyezniük pénzjutalomért, sem egymás ellen szavazniuk,
sem egyiküket sem kiűzniük. Egyszerűen csak ott laktak, ingyen,
és cserébe az MTV nyert egy tanulságos műsort. ( vissza)
** "Live
Aid"-es jótékony Bob Geldof"-es "Live
Aid" egy híres jótékonysági koncert volt 1985-ben, a legnagyobb
pop és rock sztárokkal, amiből album is készült az afrikai
aszály áldozatainak a megsegítésére. Geldof volt, aki az egészet
megszervezte, (korábban a Boomtown Rats énekese volt, leghíresebb
számuk az "I don't like Mondays" - 1978-körül). ( vissza)
|