Női Vonalak Hanging Up 2000

A Női Vonalak már a címében jelzi, hogy nem kifejezetten fiúknak készült: a forgatókönyvet egy nővér-páros írta ( Delia és Nora Ephron), az egyikük regényéből ( Delia Ephron könyvéből), egy nő rendezte ( Diane Keaton), és három színésznő játssza a főszerepeket ( Meg Ryan, Lisa Kudrow és Diane Keaton). Ezek a véletlen egybeesések még nem zárnák ki feltétlenül a férfinézőket, viszont a film története és hangulata annyira romantikus és nosztalgikus, hogy a férfiak csak kemény zsarolások árán ülnék végig ezt a 94 percet.

A film története három nővér hétköznapjai körül szerveződik, amiben nagyon fontos szerepet kap az apjuk, Mozell papa (Walter Matthau) és a telefon, ami a család motorja. Most éppen azért lógnak mindhárman a telefonon, mert az apa kezdi egyre jobban elveszíteni a kapcsolatot a valósággal, és elképesztő történetekkel szórakoztatja a körülötte lévőket, amikből persze egy szó sem igaz. A lányok aggódnak érte, de a gyakorlatban csak Eve, a középső lány (Meg Ryan) áll mellette, s ő informálja testvéreit apjuk újabb csínytevéseiről.

A forgatókönyvet az Ephron-testvérek írták, Nora és Delia, amelynek alapjául Delia 1995-ös, azonos című regénye szolgált. Nora Ephron szakértője a romantikus filmeknek, olyan filmek fűződnek a nevéhez, mint A Szerelem Hullámhosszán (Sleepless in Seattle), a Michael, vagy A Szerelem Hálójában (You've Got Mail), ezekben író-rendezőként dolgozott, de ő írta a nagy sikerű Harry és Sally (When Harry met Sally...) c. romantikus vígjáték forgatókönyvét is, ami leginkább Meg Ryan kávéházi orgazmus-produkciójáról lett ismert. Ezek a filmek mind független lelkek szerencsés találkozásairól szólnak, és mindegyikben annyi érzelmi konfliktus, vágyódás és boldogság van, hogy kevés néző tud elmenni mellettük csak úgy, minden reakció nélkül. Delia ezekben a filmekben társíróként és executive producerként szerepelt, és mindkettőjük kedvenc színésznője Meg Ryan, aki a legtöbb filmjük főszereplőnője. Nem lepődhetünk meg, hogy Meg Ryan-re gondolnak, ha filmhősnőt keresnek, mivel benne minden megvan, ami ezeket a filmeket sikerre viszi: törékeny, csibész szőkeség, rengeteg mimikai fegyverrel, játékos lány-karakter, aki viszont mama szerepben is tündököl, például a Ha a Férfi Igazán Szeret (When a Man Loves a Woman) c. filmben káprázatosan jó volt alkoholista családanyaként is, Andy Garcia oldalán. A Női Vonalakban ő játssza Eve-t, aki a család szeretetközpontja, akire mindenki számíthat, az apja, a nővérei, a férje, a fia, és egyáltalán bárki, akinek szüksége lehet rá. Ryan nagyon jó ebben a filmben is, tulajdonképpen az ő arcjátékán és rohangálásain áll vagy bukik a film, jelen esetben épp, hogy állva marad. Az Eve-karaktert Delia Ephron magáról mintázta, mivel regényének alapötletét saját családja szolgáltatta, pontosabban az apja, aki már idős korában gyakran hívogatta a lányait a legképtelenebb időkben is, ha különös figyelemre és törődésre volt szüksége. Delia szerint ebben az időkben a telefonja családtaggá vált, és ezt szerette volna filmre vinni a Női Vonalakban.

A film hangulatát meghatározza, hogy olyan megtörtént eseményeket dolgozott fel a két Ephron-nővér, amik velük estek meg, és most ugyanezt a történetet szerették volna viszont látni a filmvásznon. Műfaja szerint vígjáték a Női Vonalak, de kevesebb benne a felhőtlenség, mint a komoly, érzelmes és szomorú dolgok. Eve két testvére éli a saját életét, nem zökkenti ki őket apjuk betegsége, az idősebbik nővér, Georgia (Diane Keaton) egy magazin tulajdonosa, hideg és karrierista benyomást tesz, mindaddig, míg a film végén el nem simulnak az érzelmi gabalyodások. A legkisebb lány, Maddy (Lisa Kudrow) képviseli a "rossz kislányt" a családban, mivel még a húszas évei végén sem találja önmagát, és egyik kalandból és munkából ugrik a másikba. Kicsit furcsa Lisa Kudrow-t egy ilyen "kiscsaj"-szerepben látni, mert bár a Jóbarátok (Friends) Phoebe-jeként, illetve a Romy és Michelle Romy-jaként is hasonló felhőtlen és bohókás lánykaraktereket alakított, viszont az életben (és a filmvásznon) sincs akkora korkülönbség közte és Meg Ryan között, hogy élből elfogadhassuk, hogy Lisa Meg kishúga, akire Ryan szinte anyjaként vigyáz. Emellett persze Kudrow ismét nagyon remek játékot nyújt, valószínűleg ő is feszengett a lázadó kiscsaj-szerepében (az életben már neki is van egy gyermeke, mint Meg Ryan-nek), de a stáb szerint minden mondata után improvizált, és ez vitt egy kellő kis lendületet a filmbe.

Akit már kevésbé tudunk dicsérni, az a rendező-Georgia egy személyben, vagyis Diane Keaton. Színészként sem adott semmi újat, sőt, a lehető legsematikusabb karrierista-nőtípust formálta meg, de mindezt még rendbe hozhatta volna egy kitűnő rendezéssel, viszont abban sem remekelt. Szám szerint ez a film a nyolcadik rendezése (ebben benne van egy Twin Peaks-epizód munkája is), de sajnos hiába készült rá annyira erre a filmjére (az előmunkálatoknál egyedül járta be a helyszíneket, és fotózott, hogy később már kialakult képe legyen az adott helyszínekről), nem érezte meg a finom határait ennek a romantikus-lélekreható-vígjátéki-szórakoztató filmtípusnak, amit az Ephron-testvérek hoztak létre a forgatókönyvükben, és megmaradt a rendes érzelmi bonyolódásoknál, ami teljesen kiszámíthatóvá tette a filmet. Eve állja a sarat a mindennapok megpróbáltatásaiban, közben foglalkozik az apja lelki életével is, a nővérei pedig hívogatják telefonon, összevesznek, visszaemlékeznek a gyermekkorukra, lecsapják a telefont, majd kibékülnek, ráéreznek egymás felnőttkori egyediségeire, és a film végén minden jó lesz, kivéve Mozell-papa sorsát, aki meghal, és ezzel még közelebb hozza egymáshoz a lányait. Jogos lenne a felvetés, hogy lehet, hogy már a forgatókönyve sem tökéletes a Női Vonalaknak, és nemcsak a rendezés a hibás, viszont erre azt mondhatnánk, hogy nézzük meg bármelyik Ephronék által írt filmet, mindegyik ennyire érzelemdús és elmerengető, mint a Női Vonalak, mégis kellemes emlékeket hagynak maguk után, és nem feltétlenül gondoljuk úgy a film nézése közben, hogy egyrészt ezt már láttuk egyszer valahol, másrészt pontosan tudjuk, hogy milyen kifutása lesz a történetnek végül.

Walter Matthau viszont nagyon jól játssza a flúgos-megtört öregembert, minden mozdulata annyira erősen mutatja az időskor jegyeit, hogy a film végére kétségbe eshetünk: vajon hány éves most Matthau, és miért csinálja ezt a szerepet ilyen meggyőzőre? Nem kell aggódnunk, még csak 80 éves, és szerencsére minden rendben van vele. A Női Vonalak nem egy kifejezetten magas költségvetésű film, 40 millió dollárból készült, viszont a bemutatót követő 3 hónap alatt a jegybevételek még nem hozták be az árát. A Női Vonalak nem vígjáték, inkább egy romantikus film-alkotás, és mindenen túl egy kellemes estét szerezhet mindazoknak a nézőknek, akik szeretik a családi filmeket, a kimondatlan érzelmi bajok képi ábrázolását, a rejtett konfliktusok felszínre törését, vagy mondjuk, akik odavannak Meg Ryan-ért, mert azt megígérhetjük, hogy ő szinte az összes jelenetben benne lesz, és végig nagyon kedves arcokat fog vágni a film során.

-lee-loo-