Sikoly
3. Scream
3.
- 2000
A
Sikoly 3.-ról nem is olyan könnyű írni, hiszen a filmben szereplő
fordulatokat hatalmas titoktartás övezi és kell is, hogy övezze,
például azzal kapcsolatban, hogy kik a túlélők, meg hogy vannak-e
ilyenek egyáltalán, de nem baj, azért megpróbáljuk ...-))
Tényleg
nagyon komoly erőfeszítéseket igényelt a gyártó filmstúdió részéről,
hogy a forgatás alatt ne szivárogjanak ki
hírek, hiszen egy
filmben sok száz ember dolgozik, és a forgatókönyvekkel kapcsolatban
pont az a lényeg, hogy mindenkinél mindig ott legyen egy aktuális
példány, ( lásd a forgatókönyv-írásról
szóló korábbi cikkünket). Így egy forgatás során gyakorlatilag
tonnányi papírral lehet számolni,
amelyeknek minden egyes oldala konkrét információt jelent, és ha
ezek kikerültek volna pl. az internetre, (ahogyan a Sikoly 2 esetében
történt), sok-sok néző sokat veszíthetett volna az eredeti élményből.
Felmerül
persze a kérdés, hogy vajon hogy jutott odáig a
Scream trilógia,
hogy ekkora érdeklődés övezi a kérdést, hogy "ki hal meg?", meg
hogy "mi történik?". A Scream 3-al gyakorlatilag semmi nem történt,
csak az, hogy a Scream 1. (amiben szegény Drew Barrymore az elején
csúnyán meghal) egészen jól sikerült,
és "kicsit" mélyebben ült meg az emberek fejében, mint egy sima
horror-film.
Régebben, a Sikoly előtt a horrorfilm még egy egészen más
műfajként volt tekinthető. A horrorfilmek egy fura kalandot jelentettek,
valahol a katasztrófafilmekkel egy magasságban, szinte valami olyat,
amit jobb híján, rendes filmek helyett nézett meg az ember. Persze,
a katasztrófafilmek sohasem
jelentettek egy rosszul működő műfajt, lásd Pokoli Torony, (hazánkban
ez volt az egyik első képviselője a műfajnak), Posszeidon Katasztrófa,
Titanic, Armageddon, Függetlenség Napja. Horornak pedig itt voltak
a Hitchcock filmek, vagy legutóbb az X-akták, és már ez előtt itt
volt a Twin Peaks, ami valóságos mánia volt a maga idejében azelőtt
pedig a 8. Utas a Halál.
A Tudom
Mit Tettél Tavaly Nyáron, A Sikoly és a Blair Witch Project már
egy külön műfajt jelentenek, és egyébként a Sikoly volt az első
(1996), amit először tini-horrornak neveztek. A Tudom, Mit Tettél
Tavaly Nyáron és a szintén direkt tini-agyvelőre koncentráló Faculty
a Sikoly által megteremtett műfajnak az egyik leágazásaként tekinthetőek.
Miközben
a hazai mozinézőknek horrorról elsősorban még mindig a nagyon
régi "Köd" jut az eszébe, addig nemcsak, hogy maga a műfaj fejlődött
jókorát, hanem az összes műfajba be-becsúsznak horror-elemek, például
vígjátékokba, lásd Jól Áll Neki a Hálál, (Goldie Hawn, Bruce Willis),
és elég sok film készül úgy, hogy nem tisztán thriller és nem is
akció,
és a horror műfaji besorolását is megkapja. Csak
idén például a Stigmata (amely vallásos témájú csodafilmnek
álcázva horror), tavaly, év végén pedig ott volt az Ítéletnap.
De maga a horror is kezd már rendesen élvezhető műfajként működni,
lásd A Szörny, noha szép számmal jönnek létre régi, klasszikus horrorok,
mint Háborgó Mélység, vagy tavaly a Júdás Faj, amik továbbra is
a régi agyatlan, fantázia nélküli horrort képviselik.
Napjainkban,
az X-treme
világában az emberek nem idegenkednek az adrenalin-képződéstől,
sőt, szinte bármelyik sima film is fel kell, hogy tudjon mutatni
egy kötelező színvonalat ezen a téren is. Ma már a horror-filmek
is rendes szórakozásnak számítanak, és a jó horrorokat a rossz horrortól
kábé ugyanaz választja el, mint a jó filmeket a rossz
filmektől általában: hogy van-e bennük történet, és hogy lehet-e
rajtuk nevetni. -"Mivé lett a világ!" -
Mindenesetre,
a jó horrorfilmek védelmében két egyszerű érvet bármikor fel lehet
hozni: sokkal rosszabb dolog, ha egy terhes nőt
lefejeznek egy thrillerben, (pl. A
Hetedik), mintha egy "bevallottan" horrorfilmben nincs egy darab
túlélő sem, (lásd The Blair Witch Project). Másrészt a jó horrorfilmek
is csak olyanok, mint a szex a Kegyetlen Játékokban, amikor Kathryn
elmagyarázza Cecilnek, hogy "mindenki csinálja, csak senki nem beszél
róla", amit a jó horrorfilmek esetén remekül alátámasztanak a jegybevételi
adatok. Ha a horror műfaja például egy fabatkát sem érne,
akkor az mára már végképp kiderült volna, vagy ha másodosztályú
műfaj lenne, akkor is már rég tudnánk róla, és a vezető stúdiók,
akik gyakran jobban ismernek minket, mint mi magunkat, nem vágnának
bele komolyabb (tehát jó) horror-projektekbe, és soha nem kapnánk
jobbat, mint a Mimic, Júdás Faj.
De lássuk
a filmet .. Egy
dolog biztos, ha a Scream 3 alulmúlta volna a Scream 1.-et, az elsők
között nyávognánk, hogy "visszaesés", így azonban, hogy tartja a
színvonalat, azt lehet mondani, hogy le a kalappal. A Sikolyok specialitása
lényegében két komponensből tevődik össze, a filmes vonalból és
a remekül megalkotott karakterekből. A filmes vonal legszembetűnőbb
képveselője Gale, (Courtney
Cox, a Jóbarátok Monica-ja), aki helyi kábeltévésként kezdte az
első Sikolyban, és aki mára már eléggé sokra vitte. Gale, vagyis
Monica, vagyis Cox nagyon sokat ad hozzá a filmhez, hiszen mi a
horrorfilmek speckója, ha nem az, hogy annyira félünk, hogy annyira
elzár minket a külvilágtól, hogy el sem tudjuk képzelni, milyen
lenne valami tévéadást bámulni, otthon, békében. Ehhez képest a
Sikolyok a házi kandalló,
a tévé megnyugtató varázsát is elveszik tőlünk azzal, hogy Gale
helyi tudósítóként szeli át az egész Sikoly 1-et, és hiába van ott
a helyi híradó, akkor is csak reszketünk a félelemtől. Itt, a harmadik
részben Gale már nem kezdő, ezzel elbuktuk az élő közvetítés hátborzongató
varázsát, de a film zseniális írója, a 72-es születésű Ehren Kruger,
aki a Hulla, Hó, Telizsákot is írta, gondoskodik számunkra megfelelő
kárpótlásról, tévé helyett film!
A Scream 3-ban egy filmforgatást látunk, a "Stab 3"-at forgatják,
ami a Sikoly 1 megfilmesítése akar lenni. Ez határozza meg az alapszitut
és az alaphelyszínt, ami jó ötlet, jól is működik, plusz sok-sok
humor forrása, de nem utolsó sorban azt is eredményezi, hogy összesen
2 darab Gale-ünk van! Van az Eredeti,
akit Courtney Cox játszik, és van Stab 3-ban Gale-t alakító színésznő,
akit Parker Posey játszik. Vicces, ahogy együtt menekülnek.
A filmes
vonalhoz tartozik kedvenc
karakterünk szerepeltetése, aki a második részben veszítette életét,
Randy, a videotékás fiú, aki folyton
jótanácsokkal látja el a szereplőket film közben, hogy hogyan éljünk
túl egy horrorfilmet. A filmes vonal annyira erős a Scream-ekben,
hogy amikor Neve Campbell megöli az egyik negát az első részben,
előtte azt mondja, "de nem az én filmemben" és tüzel. Sőt, a legelső
hulla, Drew Barrymore, (akit ma már veterán hősként tisztelhetünk)
is úgy halt meg, hogy a titokzatos telefonáló filmes kérdéseket
tett fel neki, kár, hogy nem tudott mindre válaszolni. Randy ennek
a filmes vonalnak a háttér-sztárja, nagyon hiányzott volna, ha a
mostani fő író Ehren Kruger, akit továbbra is 72-es születésű nem
csempészi őt vissza. Randy úgy kerül elő ismét, hogy egy videókazettát
hagyott hátra, halála esetére, amin úgy kezdi a beszédét, ahogy
kell, hogy "ha ezt a kazit látjátok, az azt
jelenti, hogy nem éltem túl ..", ennek ellenére nem szűnik
meg jó tanácsokat osztogatni a harmadik rész túlélésével kapcsolatban
sem. Elmondja például, hogy a trilógiák egy speciális műfajt képeznek,
és a harmadik részben mindig kiderül valakiről, hogy amit két részben
keresztül elhittünk, hogy nem volt igaz, és más igaz vele kapcsolatban,
lásd Keresztapa és Star Wars. Randy beavat még minket abba is, hogy
a harmadik rész rendhagyó, sőt, annyira rendhagyó, hogy nem is igazi
"rész"
hanem befejező rész, vagyis leszámolás, és hogy akár az is
lehet, hogy nem lesz túlélő!
És
ezzel még mindig nem merült ki a filmes vonal, mert például azt
is megemlíthetjük, hogy a filmben szerepel a Sikoly 1.ben látható
ház életnagyságú makettje
is egy filmes műteremben, ahova turisták látogatnak el, köztük Kevin
Smith és társa, a Shop Stop csöndes bob-ja és barátja is ott kullognak
a sor végén Shop Stop-os öltözetükben. Vagy láthatjuk
Jenny McCarthy-t,
az ex szexcsillagot illetve az MTV egykori műsorvezetőnőjét, amint
beugrik a stúdió irodájába egy kis szereppróbára, az első rész Tatum-ját,
Nev Campbell szerencsétlenül járt barátnőjét alakítja. Jenny a szemünk
láttára olvassa be a szerepét a telefonba, ez nagyon filmes dolog,
már csak az a baj, hogy Jenny nem tudhatja pontosan, ki van a vonal
végén, és a stúdió is meglepően kihalt, és Jenny nem biztos, hogy
két perc múlva még megkérdezheti, hogy most ki halt meg?
A film
másik speciális vonása
az, hogy iszonyatosan jó karakterek vannak benne, és hogy ezeket
a karaktereket sikerült mesterien szereposztani remek színészekre.
Az első két rész írója, Kevin Williamson
ebben a harmadik részben például már "csak" mint a karakterek
létrehozója van említve a stáblistában, illetve mondhatjuk úgy is,
hogy hiába Ehren Kruger írta
ezt a részt, Kevin Williamson ennek is a társírója, hiszen a karaktereket
ő hozta létre.
A karakterek között az élen szerepel Dewey seriffhelyettes és Gale
Weathers, akiket a remek házaspár, David Arquette és Courtney Cox
játszanak. Courtney-ék házassága abszolút a Scream trilógia gyümölcse,
és még kedvenc sorozatunkban, a Jóbarátokban is külön gratuláltak
nekik egy felirattal az egyik epizód végén, hogy "Gratulálunk Courtney-nek
és Davidnek, akik éppen most házasodtak össze". Mivel ez a harmadik
rész, a finálé, a leszámolás, mindenki csak reménykedhet, hogy a
kedvenc házaspár túléli a dolgot. Egyébként
már az is elég szép lenne, ha újra összejönnének, hiszen a film
elején Dewey és Gale külön vannak, és Dewey
vajon éppen kivel jár? A filmbeli filmben, a Stab 3-ban, (Döfés
3.) Gale-t alakító színésznővel, (Parker Posey).
Az első két rész írója, Kevin Williamson, most mint író már csak
viszonylag passzívan vett részt, viszont producerként jelen volt,
ugyanúgy, mint a második részben. Kevin Williamson szintén elég
fiatal, 65-ben született, és olyan filmeket írt, mint a Faculty,
vagy a Bosszúból Jeles, és mellesleg az egész Scream-özönt ő indította
el, szóval ügyes fickó.
Neve
Campbell,
aki a főszereplő Sidney Prescott-ot játssza sem utolsó. Egyrészt
jól csinálja, amit csinál, másrészt nagyon jó a karakter. Egy lány,
aki elveszítette az anyját, és éppen elég baja van neki, szegénynek,
és mégis mindig őt találják meg. A Tudom Mit Tettél Tavaly Nyáron-ban
például a srácok effektíve megölnek valakit, és utána jön a bosszú,
ami rajtuk csapódik le. Itt Sidney anyját ölték meg, és ezek után
megint őt találják meg, és ez olyan, mintha valakit azért üldöznének,
mert a gyilkos késének fájt az illető háta, és most haragszik. Sidney
már egy teljes roncs a film elején, illetve jól tartja magát, csak
tele van riasztóberendezésekkel, pisztollyal, meg minden, és a munkáját
is egy titkosított telefonszámról végzi, hogy embereket se lásson,
és őt se lássa senki. Szintén komoly kérdés, hogy vajon sikerül-e
túlélnie.
A horror,
a Scream trilógia által teremtett új műfaji értelemben egy egészen
más dolog, mint korábban volt, egy buta fordulattal azt is mondhatnánk,
hogy a horror nagykorú lett, pedig pont az ellenkezője az igaz,
végre átment gyerekesbe. Itt a horror már nem azt jelenti, hogy
nem tudjuk, mi van, hogy működik a gyilkos, tehát sötétben tapogatózunk,
és reszketünk, és tudatlanságban és információ hiányban szenvedünk.
Itt a horror már "csak" azt jelenti, hogy a rendező
nem tud minket megvédeni, csak magunkra számíthatunk, és effektíve
bármi megtörténhet velünk, lásd szegény Drew Barrymore-t, és Tatum-ot
az első részben. Olyasmi ez, mint amikor Schwarzenegger az Utolsó
Akcióhősben a filmből kikerül a valóságba, és ott már nem tudja
csak úgy betörni egy mozdulattal az autók ablakait, vagy ha lövést
kap, az már fáj neki, tehát hiába ugyanaz minden, már
élesben megy. Itt, a Scream-es horror műfajban már nem úgy
megy, hogy vannak az ijesztgetős jelenetek, sötétség, meg minden,
köztük meg a nagy semmi, itt egy rendes film növi ki magát horrorrá,
egy rendesen működő történetben szabadul el a pokol, és kerülnek
a karakterek olyan helyzetbe, hogy csak magukra számíthatnak, mert
a forgatókönyvíró és a rendező már nem tudja őket megvédeni .. Szóval
izgi.
-floyd-
|