Mindenütt jó Anywhere But Here
1999

Nagyon sok olyan filmet láthattunk már, amiben egy apa-fiú kapcsolat állt a középpontban, most viszont átrándulhatunk a másik oldalra, és a Mindenütt Jó c. filmben megtudhatjuk, hogy hogyan csinálják ezt a nők, vagyis hogy jönnek ki egymással szabadidejükben az anyák és a lányok.
Ez a film nem monumentális, nem drámai, még csak nem is komikus. Egész egyszerűen rendkívül bájos. Mindemellett nagyon életszerű. Nincsenek benne túlzások, vagy feledhetetlen hatásvadász jelenetek. Nem mutatja könnyebbnek a nehézségeket, vagy elviselhetetlennek az elviselhetőt.

Adele (Susan Sarandon) igazi életimádó optimista, tele nagyratörő álmokkal. Középkorú nőtől talán szokatlan intenzitással próbálja megvalósítani mindazt, amire képesnek tartja magát. Életvitele és tervei azonban kicsit elrugaszkodottak a hétköznapoktól, választásai pedig legtöbbször felelőtlenek. Emiatt nem érzi jól magát a kisvárosában, szabadulni akar a megszokott dolgoktól, úgyhogy lányával, Ann-nel (Natalie Portman) együtt utazni készül. Ennek a döntésnek senki sem örül igazán, de legfőképp Ann ellenzi a dolgot, hiszen neki útitársként kell részt vennie ebben az őrült kalandban. Őt nem csábítja a napfényes Los Angeles hamiskás pompája, szívesebben maradna otthon barátaival, nagyszüleivel és nevelőapjával. Utálja anyja könnyelmű életstílusát, és azt, ahogy a pénzzel és a körülötte lévő emberekkel bánik. Anyját természetesen ez nem igazán érdekli, betuszkolja hát Ann-t újdonsült öreg mercijébe, és meg sem áll Beverly Hills-ig. Az élet persze itt sem habos torta, csak sokkal többe kerül. Hiába kap Adele munkát a helyi középiskolában, a kifizetetlen számlák így is egyre gyűlnek. A férfiaknál is túl magasra teszi a mércét, így ezen a téren is csak szánalmasnak mondható sikereket ér el.

Ann nehezen törődik bele a sorsába, s bár viszonylag hamar beilleszkedik új környezetébe, folyamatosan egy szökési tervet forgat a fejében. Kétségbeesésében még édesapját is felkutatja, aki azonban hallani sem akar róla.

A két nő - anya és lánya - a nehézségek ellenére, vagy talán éppen emiatt, azonban szép lassan mégis egymásra talál. Adele kezd rádöbbenni saját korlátjaira, Ann pedig úgy érzi, hogy nem tudna visszamenni a mostanra már szűknek tűnő kisvárosba, és anyja hóbortjai nélkül a világ sokkal unalmasabb lenne számára. Egymás iránt érzett gyűlöletük végül szinte észrevétlenül változik át odaadó szeretetté.

Bár az Oscar-díjas forgtókönyvíró Alvin Sargent (Júlia, Átlagemberek) nem rossz munkát végzett, a film erőssége inkább a színészi játék. Susan Sarandon (Adele) számtalanszor bizonyította már, hogy kiváló színésznő, lásd Thelma és Louise, Lorenzo olaja, Az ügyfél, Édesek és mostohák, az Atlantic City, de még a Rocky Horror Picture Show is. Sarandon ebben a filmben is emlékezeteset alakít. Adele egy összetett karakter: minden negatívuma ellenére szeretetreméltó, szánalmasan naiv, és mindemellett igen erőteljes személyiség. Hiába adunk a lányának igazat a köztük létrejövő legtöbb vitában, mégsem tudjuk elítélni, mert látszik rajta, hogy alapjában véve jót akar, és pontosan a lánya iránt érzett szeretete ösztönzi tetteit.

A film fő motívuma az anya-lány kapcsolat, ezért nagyon fontos volt a megfelelő partner kiválasztása. A kínai származású rendező, Wayne Wang (Mennyei örömök klubja; Chinese Box) nem gondolkodott sokat, rögtön tudta, kit szeretne szerződtetni erre a szerepre, Natalie Portman-t akarta, és szerencsére meg is kapta. A Kis Natalie-t fiatal kora ellenére jó néhány filmben láthattuk már, és tehetségének köszönhetően mára már Hollywood komoly színésznői közé sorolható. A nagy áttörés a Leon, a Profi volt a számára, ezeket követték a Gyönyörű Lányok, A varázsige: I love you, a Támad a Mars, a Szemtől szemben és a Baljós Árnyak. Az immár 19 éves Natalie a filmezés mellett a Harvardra is jár, és a korábban már a Broadway-en is letette névjegyét, az Anna Frank naplója főszereplőjeként.

Wang szerint Natalie fontos értékekkel, egy tinédzser intelligenciájával, éberségével és belső erejével színesítette Ann szerepét. Sarandon is nagyon örült ennek a választásnak. “Ha olyan valakit választottunk volna, aki nem rendelkezik a megfelelő természettel, bájjal és intelligenciával, akkor úgy nézett volna ki, mintha az általam alakított figura gyötörné, sanyargatná a lányt. Ki lenne arra kíváncsi? Viszont ha a figurák egyenrangúak, akkor valószínűleg egy idő után az fog eszükbe jutni, hogy az anya hibái és butaságai ellenére biztosan tett valami jót, hiszen Annből egy egészséges és nagyszerű kölyök lesz.”

Sarandon egyébként úgy tűnik, emberileg is megkedvelte Natalie-t. Történt ugyanis, hogy a rendező a forgatás során megfenyegette a lányt: ha nem vállalja az Ann-re tervezett meztelenkedős jelenetet a filmben, kidobja az eddig leforgatott anyagot, és új sztárt keres a produkcióhoz. Natalie közölte, hogy nem prűd és valószínűleg később vállal majd ilyen felkérést is, de egyelőre egyetemre jár, és meglehetősen kínos lenne olyan tanár előtt vizsgáznia, aki gondolatban esetleg a szerepével azonosítaná, ezért nem szeretne meztelenül szerepelni a filmben. A vitának Sarandon vetett véget. Közölte Wanggal, hogy ha elküldi a lányt, helyette is kereshet valaki mást. Így Portman maradt, a jelenet ugrott, a forgatókönyvírónak pedig pluszmunkája akadt.

A Mindenütt Jó - az érzelmi szálakat tekintve- leginkább egy másik Susan Sarandon-filmre emlékeztet, az Édesek és Mostohák c. 1998-as filmre, Chris Colombus rendezésében. Ebben Sarandon a volt férje aktuális szerelmével, Julia Roberts-szel (Isabel) barátkozik meg a film végére, és végül mindkét nő úgy fogadja el a másikat, amilyen, a helyzetükből adódó ellenségeskedés végül barátságba hajlik, és az utolsó percekben már nemcsak a filmvásznon, de a nézőközönség soraiban is sír mindenki. A Mindenütt Jó is hasonló érzelmi vonalakon játszik: egy középkorú nőnek kell megtalálnia a saját boldogságát úgy, hogy mellette feltűnik egy újfajta verziója is az életének, amit a lánya képvisel. Nehéz megtalálni a közös hangot egy ilyen kapcsolatban, ahol az anyának vannak még lefutatlan körei az életével, de az idő szorítja, mivel ha most nem figyel eléggé a lányára, akkor később már nem biztos, hogy ez pótolható. Ann-nek sincs könnyű dolga, mivel ugyanannyira nem mindennapi jelenség, mint az anyja, de ő egy komolyabb hozzáállást próbál ki az élettel szemben, vigyáznia kell mindkét félnek, mivel egy anya-lány kapcsolat folyamatos harc, viszont annál kellemesebbek a frontbarátkozások.

A Mindenütt Jó előnye, hogy az életben "komolynak" elkönyvelt generációs és érzelmi problémákat játékos formában adja elő, egy közös kaland során anya és lánya tényleg sok újat tanulnak magukról, egymásról és mindenről, ami most már mindkettőjükre vonatkozik. Hátrányaként viszont az említhető, hogy a már látott filmekhez képest nem sok újdonsággal tud szolgálni, tehát egyfajta nem kellemetlen deja vu.

-tivi-