Steadicam
-interjú Révész Balázsal
A
mozi a filmekről szól, a filmek pedig a mozgásról, és nemcsak a
filmen belül mozognak dolgok, pl. egy közeledő mozdony, még a hőskorban,
hanem maga a kamera is. A kamera mozgása annyira létfontosságú,
hogy egyszerűen nem készül olyan film, amiből ez az alapelem hiányozna,
(leszámítva talán a Presszó c. hazai filmet). A kameramozgató eszközökről,
és elsősorban a Steadicam-ről beszélgetünk Révész Balázs operatőr
szakos főiskolai hallgatóval, és aktív Steadicam operatőrrel.
CSPV: Nemrég láttuk a Lé Meg a Lola-t, amiben a Lola végigrohanta
az egész filmet, vagy korábban a Strange Days-t, aminek az elején
x percen és több emeleten, lépcsőkön meg alagsori éttermen keresztül
rohan a kamera, elképesztő felvételek voltak, mi az a Steadicam?
R.B.
: A Steadicam leginkább a kézi-kamerához hasonlít, mert egy
emberre van felszerelve, tehát két lábon jár, ahova az ember elmegy,
oda a kamerát is magával tudja vinni, ugyanakkor kiküszöböli azokat
a zavaró mozgásokat, (rezgéseket, döccenéseket), amik a test és
a kamera közvetlen kapcsolata miatt jönnének létre. Egyszóval egy
emberre szerelt kamera, és egy stabilizációs berendezés egyben.
CSPV:
Mire használják? És milyen gyakran?
R.B.
:Volt egy rész a Ponyvaregényben, amikor Bruce Willis visszamegy
az apja órájáért. Otthagyja a Hondát, és hátulról közelíti meg a
házat, keresztül egy drótkerítés 30 centis résén. Az például egy
Steadicam felvétel, másképp nem is lehetett volna felvenni.
CSPV:
Miért?
R.B.
: Azért, mert ahhoz, hogy egy kamera haladni tudjon, ahhoz vagy
egy nagyon sima talajra van szükség a Dolly számára, (mint a stúdiókban),
vagy egy sínpályát kell felépíteni, és akkor a Dolly, (a kamramozgató
kocsi) azon halad. Ennek a sínpályának teljesen vízszintesnek kell
lennie, vagy egy fix lejtéssel kell rendelkeznie. Ahol ez nem lehetséges,
például az említett gazos, drótkerítéses résznél, ott máris jöhet
a Steadicam.
CSPV:
.. amely két lábon jár ..
R.B.
: Igen ..
CSPV:
A Steadicam egy új találmány?
R.B.
: Nem igazán, gyakorlatilag velem egyidős, tehát olyan hetvenegy-kettő
óta létezik, és az első széria óta alig változott, csak egyre kényelmesebb
lett a használata az operatőrök számára. Magyarországon a 90-es
évek elején hozta be a Cosmo nevű reklám stúdió. Nem feltétlenül
pontosak az információim, de úgy tudom, hogy egy katonai szerkezetből
fejlesztették ki, volt egy ilyen emberre erősített, stabilizált
állványszerkezet, csak a monitor helyén egy célzó cucc volt, a kamera
helyén pedig egy géppuska. Ennek egy makett változatát egyébként
az egyik Alien filmben is lehetett látni, talán az elsőben.
CSPV:
Milyen nehéz ez a ráderősített cucc, amivel két lábon közlekedsz?
R.B.
: Maga a Steadicam olyan 18 kilós, de erre rájön még a kamera
és ha filmre forgatunk, akkor a monitor is, és ez így együtt olyan
40 kiló.
CSPV:
Nem szakadsz meg?
R.B.
: Nem, a lényeg a teljesen egyenes gerinc. Ha a hátad egyenes,
akkor az egész cucc balanszban van, és akkor csak annyit érzek,
mintha egy kisgyerek a nyakamban ülne, hiszen nem a vállam tartja,
hanem a gerincem. Viszont, ha egy millimétert előrehajolnék, az
egész elkezdene húzni, és az rossz lenne, de ilyet nem csinálunk.
CSPV:
Hányan foglalkoznak Magyarországon Steadicam-ezéssel?
R.B.
: Nem túl sokan, videóval többen is tudnak Steadicam-ezni, de
filmkamerával effektíve ketten, velem együtt, a másik, (illetve
egyik, mert ő egy picivel hamarabb kezdte) a Nyerges Tamás.
CSPV:
Tehát egy a kettő közül, az te vagy? S
R.B.
:Igen, ezek szerint ..
CSPV:
Hogy néz ki egy Steadicam-es forgatás, úgy értem, amikor egy filmkamerát
látsz felvétel közben, az operatőr odanyomja a szemét a keresőhöz,
mellette az élesség-állító (focus puller) tevékenykedik, a képet
pedig, amit a kamera éppen lát, a kamerába épített videó egység
és egy kábel eljuttatja a monitorokhoz, amin a rendező is látja,
hogy éppen mi történik. A Steadicam lényege pedig a balansz, ha
jól tudom, nem is szabad megérinteni a lebegő kamerát?
R.B.
: Nem, tényleg nem szabad megérinteni, az egyetlen erre kijelölt
rész az a kar, amivel svenkelni tudok, a többi pont érintés szempontjából
tabu. Az élesség állítást ezért távirányítással végezzük, ott sétál
mellettem a focus puller és a kezében lévő távirányítón tekergeti
a kis tárcsát, ami egy rádióadó segítségével a kamera optikáját
forgatja. A szememet nem tudom a keresőre tapasztani, ehelyett a
Steadicam aljára erősített monitort nézem, a rendező monitorára
pedig egy 1 wattos mini-tévéadó segítségével jut el a kép. Kicsit
talán bonyolultnak hangzik, de a gyakorlatban nagyon egyszerű, ilyen
a fejlett technika...
CSPV:
Miért, illetve milyen esetekben használnak egy forgatáson Steadicam-et?
R.B.
: Általában akkor, ha másképpen nem lehetne megoldani a feladatot.
Egy Dolly, vagy egy fahrt-sín 70 centi széles, és a kamera mellett
ott ül a focus puller, meg ott van a fahrt-mester, aki a kocsit
tolja, ezzel szemben a Steadicam bármin keresztül megy, ami nem
40 centinél nem keskenyebb, és egyenes gerinccel beférek magasságban
is, akár hajlított térddel. Volt olyan, hogy egy vonatban kellett
üldözést felvennem, ahogy a keskeny folyosón rohangálnak a színészek
a tömegben.
CSPV:
Az Európa Expresszben esetleg?
R.B.
: Nem, ez egy amerikai film volt, azt hiszem a végleges címe
az, hogy "A Mérgezett", (Contaminated Man) William Hurt és Natascha
McElhone játszanak benne, idén mutatják majd be.
CSPV:
Tehát a Steadicam-esek egyfajta specialisták? Akiket a lépcsők,
vagy sáros erdei talaj, vagy rohanások esetén riasztanak?
R.B.:
Mondhatjuk, igen, de ugyanilyen akadályt jelent esetleg egy
küszöb, vagy egy keskeny ajtó, ahol a néző nem is gondolná, hogy
Steadicam-re volt szükség. Másrészt gyakran akkor is Steadicam-et
vesznek igénybe, ha teljesen normális felvételekről van szó, például
amiatt, hogy sokkal gyorsabb a különféle átállásokat megcsinálni,
(egyik felvételből átköltözni a másikba), és ezzel komoly költségeket,
konkrétan teljes forgatási napokat lehet megspórolni, és egy film
forgatásán több száz ember vesz részt, tehát egy forgatási nap nagyon
nagy pénzt jelent.
CSPV:
Mennyibe kerül egy Steadicam egy napra?
R.B.:
130-180 ezerbe
CSPV:
A kamera?
R.B.: 120-140 ezer ..
CSPV:
Tényleg nem olcsó dolog a filmezés .. ha csak a kamera ennyi, akkor
el tudom képzelni, mit jelenthet egy forgatási nap összköltsége
..
R.B.:
Ja, de szokták azért is használni a Steadicam-et, mert nagyon
jól lehet vele fordulni. A fahrt-sínt vagy egyenes, vagy kanyar
részekből lehet összeállítani, és kanyarodni csak egy meghatározott
szögben, illetve egy maghatározott sugarú kör mentén képes, a Steadicam
viszont ennél sokkal kisebb, vagy nagyobb kanyarokat, merész fordulatokat
is könnyedén képes megcsinálni. Tarantino a Négy Szoba című filmben
az ő részét teljesen Steadicam-mel vette fel épen emiatt, hogy nagyon
mobil.
CSPV:
Nehéz megtanulni Steadicam-ezni?
R.B.:
Hogy mondjam, tulajdonképpen nem az, ez is csak olyan dolog,
mint bármilyen berendezés, ki kell képezned magad, hogy folyékonyan
tudd használni, meg lehet csinálni, viszont, ne felejtsd el, hogy
ez csak a plusz, mert ami a lényeg, a vizuális művészet, (és a Steadicam
operatőr maga komponálja a képet), az operatőri, illetve director
of photography jellegű munka, mert hiába vagy képes kezelni ezt
a szerkezetet, ha közben nem vagy operatőr, (DP - director of photography).
CSPV: A Steadicam tehát önmagában csak egy plusz eszköz,
és az, amit a filmekben látunk, az egy Steadicam-es operatőr, nem
pedig egy Steadicam munkája.
R.B.:
Valahogy úgy ..
CSPV:
És mondd csak, milyen kameramozgatási eszközök léteznek még? Úgy
értem, már tudjuk, hogy vannak a Dolly-k, amik műterem minőségű
terepen gumikerekekkel, amúgy sínen közlekedhetnek. Aztán tudjuk,
hogy ezekre a Dolly-kra rá lehet pakolni mindenfélét, még kisebb
darukat is, és van a Steadicam. Ez minden?
R.B.:
Dehogy is .. Ott vannak az autókra erősített kamerák, (amihez Európában
szinte kizárólag Citroen kacsákat használnak, mert azoknak profi
a rugózásuk, az USA-ban jóval nagyobb a választék ..), ez is teljesen
hagyományosnak számít, Lehet kamerát helikopterre is erősíteni,
persze ehhez már egy spéci stabilizáló eszközre van szükség, de
ma már van olyan is, hogy egy pici minihelikopter, ami távirányítós,
és csak a kamera "ül" benne. Aztán ott van a Jimmy-Jib, vagy Javelin
Crane, amiket koncertfelvételeken lehet látni, (hosszú belógó rúd,
a végén egy távirányított kamerával), ezek esetén a director of
photography egy joystick-kel a kezében operál. Vagy itt van a legújabb
szerkezet, a Technocrane, amit például a Vodafon kezdeti reklámfilmjeiben
lehetett látni, ez a szerkezet képes a kamerát az összes lehetséges
módon mozgatni, beleértve a saját vízszintes és függőleges tengelyét
is.
CSPV: És amit a Mátrixban láthattunk, hogy a kamera
körbemegy a szereplőn, a szereplő pedig kimerevítve áll, akár a
levegőben is?
R.B.:
Az a photo-fahrt, de ez egy virtuális
kameramozgatási eszköz, mivel konkrétan nem is mozgat kamerát. Ez
egy szinkronizált időzítő berendezés, amely sok darab fixen állványra
helyezett kamerát vezérel. Ezek a kamerák, (gyakorlatilag fotókamerák)
különböző szögekből látják ugyanazt, és ha a külön-külön lefotózott
kockákat egymás után, filmként levetíted, akkor kapod meg az effektet.
De mint a neve is mondja, ez is kameramozgásnak minősül. Egyébként
a Mátrix-ban pont az a jó, hogy azt a sok-sok effektet, amiket eddig
csak videóklipekben láthattunk, nagyon profin és igényesen beforgatták
egy jó filmbe. A videóklipek (amiket, ne felejtsd el, ugyanúgy filmkamerával
vesznek fel), nagyon sok újdonságot hoznak a filmezésbe, konkrétan
a mozifilmekbe, csak persze ezeket tudni kell megfelelően használni,
és a Mátrix nagyon tudta. A Csillagok háborúja ehhez képest, (pedig
régen a kedvencem volt) semmit nem produkált.
CSPV:
Nem is tudom, Balázs, .. élmény volt veled beszélgetni ..
R.B.:
Köszi ..
CSPV:
Mi köszi!
|