A bűnös The Guilty - 1999

“Senki sem ártatlan. Mindenki bűnös.”- így a szlogen, és tényleg, ebben a filmben majdnem mindenki bűnös, jogilag vagy erkölcsileg, leginkább mindkettőleg. Szerencsére van azért két szereplő, akik részben kevésbé, mint a többiek, részben pedig legalább szerethetőek, és már örülhetünk előre, ők nem érnek rossz véget. Sőt. (Mellesleg az autólopás ugyanakkor bekerült a laza kis hollywoodi bűnöcskék körébe, a fűárulás (Amerikai szépség), a bolti tolvajlás és a (kezdő) prostitúció (Micsoda nő) mellé, vagyis ezeket még elkövetheti egy megfelelően szimpatikus szereplő anélkül, hogy feltétlenül utolérje a végzet.)

Meg kell hagyni, a film tényleg pörög, szereplők kavalkádját vonultatva fel: van benne dörzsölt és gátlástalan sikerügyvéd, neki finomkodó és házasságtörő felesége, legjobb barát, akivel az előbbi feleség csalja, egy másik vonalon igazi nehézfiúk (a főnök itt vak, hogy mégis legyen valamilyen tulajdonsága), és vannak piti külvárosi srácok, akik közül majd elválik, hogy ki az igazi barát. Bár a film a zűrös New Yorkban játszódik, mégis mintha egy kis faluban lennénk: mindenkiről kiderül, hogy a másik eddig titokban tartott apja, titkos szeretője, valamint nem az, aminek elsőre látszott. Az egész egy körmönfont, de erőltetett forgatókönyvre épül, amit mi sem mutat jobban, mint hogy a kulcsjelenet nem is jöhetett volna létre, ha az amúgy ügyes-bátor-vagány-gyors főszereplő srác egy kicsit is kitalálja, hogy mit akar mondani tulajdonképpen (“Meg akarnak ölni!”), mielőtt ordítva verni kezdi az ajtót.

De hogy a jót se hagyjuk figyelmen kívül, a megerőszakolós jelenetet üvegtéglán keresztül mutatni testvérek között is szép megoldás.

-Engra Wing-

Hilary és Jackie Hilary and Jackie

"Megrázóan romantikus film egy zenész testvérpár életéről." Érdekesen hangzik, különösen, amikor kiderül, hogy nem rock-zenészekről van szó, és nem egy fiú és egy lány, hanem ét lánytestvér, Jacqueline és Hilary Du Pré, "Hils és "Jacks" (ahogy egymást szólították) története. "Jacks" csellista volt, és nagyon nagy tehetségnek számított, "Hils" a fuvolát művelte egész jó szinten, gyakorlatilag sohasem futott be, de nem ez számít. "Jacks" üstökösszerű életet élt, hamar eljutott a csúcsra, ám a szörnyű kór, a sclerosis multiplex (végzetes és sokoldalú leépülés) korán elragadta onnan, és az életből is.

Ezt a filmet elég nehéz más filmekhez hasonlítani egyedül talán a Ragyogj (Shine) c. pár évvel ezelőtti sznob és felületes alkotás ötlik az eszünkbe, amely mindent tudott, csak éppen egy művészt bemutatni nem, ami azért buktató, ha azt vesszük, hogy miről akart szólni. A Hilary és Jackie egy külön világ, ami szerencsére magával ragadja a nézőt. Egy aranyos fordulattal kezdődik ez a magával ragadás manőver. A kis Hilary nagyon jól fuvolázott kiskorukban, Jackie hozzá képest amatőr a cselló terén. A siker-központú szülők, és persze elsősorban az anyuka, egy napon, amikor a kis Jackie sírt, hogy őt nem akarják magukkal vinni felvilágosította, hogy mit kell tennie. "Játssz te is olyan jól, mint Hilary és akkor ilye esetekben, (versenyek, fellépések) te is velünk jöhetsz." Tényleg megkapó, amikor a kis Jackie szinte a semmiből egyszerre csak elkezd keményen gyakorolni, és megkapó az is, amikor egy vacsora során látjuk, hogy a karján rakosgatja az ujjait, (akkor is gyakorol, amikor nincs a kezében cselló). És a dolog átfordult, és Jackie lett a jobb. Sok versenyt megnyertek együtt, de végül, az egyik verseny után már Jackie lesz az abszolút sztár, a reményteljes tehetség. Ekkor még félhetünk mondjuk attól, hogy az egész film a rivalizálásról fog szólni, de nem, nem ez történik, és tényleg nem látunk mást, csak két ember életét, nagyon közel ahhoz, ahogyan a valóságban is megtörtént. Hilary egyébként akkor, amikor az anyja nem akarta Jackie-t magukkal vinni, ragaszkodott a testvéréhez. Sülve főve együtt jártak mindig, mindenhova. A film elején szerepel is egy jelenet, ami akkor kicsit furcsán is veszi ki magát, túl sokáig látjuk, ahogy a tengerparton rohangásznak, nevetgélnek, majd megpillantanak egy ismeretlen nőalakot, akihez egyikük odamegy, a nőalak mond neki valamit, majd útjára engedi a kislányt. Elsőre azt hinnénk, hogy egy béna, giccses gyerekfilm elejére csöppentünk, de amikor ott áll a két kislány, és az ismeretlen nő, felmerül bennünk a kérdés, (mert még nem tudjuk), melyik kislány az, aki oda fog menni hozzá, mert nyilván ő lesz a felfedezőbb típusú, aki a nagyobb karriert futja majd be a film során. Tulajdonképpen egy nagyon árnyalt szereplő bemutatással van itt dolgunk, nem a két lány idilljét kell végtelenül néznünk, hanem azt érezhetjük át, milyen nehéz megmondani két kisgyerekről, hogy melyikükből ki lesz.

A film aztán folyamatosan tarja ezt az árnyalt és érzékletes formáját, egészen az utolsó percig, amely egy külön érdekes, (kicsit Men In Black-es) befejezést kínál, amely végképp meghatóvá teszi a filmet. Furcsa kaland ez a film, nem valószínű, hogy rendes esti bulizásaink során olyan nagyon gyakran szóba kerülne, de amikor kijövünk a moziból, kellemes az érzés, és ez annak köszönhető, hogy nagyon szép a történet, és hogy finoman van megcsinálva. Furcsa ezt mondani, hiszen nem egy vidám film, de ez van. Talán attól jó ez a film, hogy nem szokványos, vagy/és attól, hogy a zenéket tényleg egész rendesen adják benne elő, nem holmi látványos amatőr stílusban, hanem tényleg finoman, így aki effektíve tanultak zenét, azok is rendes élményben részesülnek. Nem látványos, nem gyors, nem vidám film, de rendesen betölti fejünkben a teret, mint valami jó zene, ami valahogy megmagyarázhatatlan, hogy miért és hogyan is jó.