A Budapest Film szeret nem-amerikai filmeket bevonni a hazai filmforgalmazásba, ennek köszönhetően láthatjuk most a Krokodilok Bölcsessége c. angol filmet, Jude Law főszereplésével. Jude Law egyszerűen remek színész, miután a Gattacá-ban olyan meggyőzően alakította a nyomorék zseni, Jerome Morrow szerepét, rögtön kiderült, hogy egy nagyon karizmatikus fiatalemberrel állunk szemben; később játszott A Tehetséges Mr. Repley-ben, Matt Damon és Gwyneth Palthrow oldalán, s ezzel (a tavalyi) filmjével már megbízható ismertséget ért el a mozilátogatók -és a producerek- körében.

Mr. Law a Krokodilok Bölcsességében is teljes súlyával van jelen, de sajnos egyedül nem tudja elvinni a vállán ezt az igencsak furcsa történeten nyugvó filmet. Angol művészfilmről van szó, sok vérrel, és nehezen követhető dramaturgiával, nagyon kevés izgalommal, és unalmas erőszak-dózisokkal. Jude Law a filmben Steven Grlscz néven fut, az a tény, hogy kiejthetetlen a főhős neve, még sokszor említésre fog kerülni a film során, de azt, hogy ez miért számít, azt nem tudjuk meg sosem.

Grlscz hihetetlenül megnyerő külsejű srác, egy szép intellektüel, aki hosszú fekete kabátban mászkál, és a film legelején éppen elveszíti a menyasszonyát, aki az autójával felkúszik egy fára, és azonnal meghal. Bár a nézők látják, ahogy nagy mennyiségű vér folyik le a fáról, a nyomozók mégis csodálkoznak, hogy sehol sem találják a lány vérét. Ilyen szívderítő kezdet után beindul a gyors helyzetbemutatás: a fiú kis kristályokat tart egy dobozban, amik felé női nevek vannak felírva, a volt menyasszony neve az utolsó a sorban, de van még hely a dobozban... Ezután láthatjuk, ahogy Steven finom módszerekkel folyamatosan lányokat próbál felszedni, nem telik sok időbe, és az éppen aktuális szerelmének a szeretkezés után elharapja a nyaki ütőerét, aztán a "kivértelenített" lány holtestét kiviszi a partra, és a dagály gondjaira bízza.

Ezzel a hozzáállással Law nem lopja be magát a szívünkbe, de hát nem is ez a cél, hanem az angol típusú elborzasztás, azzal megfejelve, hogy a film végéig nem fog kiderülni, hogy mi is a baj hősünkkel tulajdonképpen. A nagy kuszaságból mindenesetre annyi hámozható ki, hogy Grlscz nagyon beteg, meghal, ha nem jut folyamatosan (női) véradaghoz, és amikor túlesik egy ilyen akción, akkor nagy fájdalmak közepette kiad a testéből egy kristályt, amit végül behelyez a gyűjteményébe, a női nevek felé. Emellett kiderül, hogy az embereket általában nagyon befolyásolja az állati Énjük, ami hősünknél igencsak erős hatás lehet, mivel valószínű, hogy ő valójában egy krokodil, aki áldozatai által tud csak létezni. Persze mindez csak áttéles értelemben jelenik meg, ahogy egy jól sikerült művészfilmben az már lenni szokás.

De ez már a filmvégi értelmezése a dolgoknak, addig még Steven tényleg beleszeret egy lányba, Anne-be, aki gyönyörű, érzékeny, és nem sejt semmit. A rendőrség is belép a képbe, Haley nyomozó alakjában, aki szimpatizál is a fiúval, és közben gyanakszik is, és még az sem hatja meg, hogy Grlscz egyszer kimenti őt egy metrósbanda kezei közül.

Egy kis idő után már csak hármuk között folyik a képzeletbeli harc, Anne elképzeli, hogy végre megtalálta az ideális társat, Haley látja maga előtt, hogy most már el fogja kapni a tömeggyilkos fiút, Grlscz pedig erősen gondolkodik azon, hogy szerelem ide, vagy oda, azért ő mégiscsak megölné Anne-t is, ha lehetséges. Amúgy szép szerelmi jelenetek vannak a filmben, ha nem kellene folyamatosan attól tartanunk (mint egy rossz horrorban), hogy a lány nem éli túl a szeretkezést, akkor értékelni tudnánk a gyengédségről szóló képeket, Anne sebezhető ártatlan szépségét, és azt, ahogy a teste eltűnik a hatalmas paplan hullámai között. A film megpróbálkozik egy olyan vonal elrejtésével is a történetben, miszerint hősünk is csak áldozat, aki amúgy orvos, és rákos betegeket gyógyít, briliáns elme és erős jellem, nem tehet róla, hogy annyira önző, hogy a saját túlélése érdekében kifejlesztett egy sorozatgyilkossági stratégiát, és folyamatosan azokat a nőket kell meggyilkolnia, akik őt igazán szeretik. Ez a vonal nehezen bevehető a néző részéről, mindenesetre egy értelmezési csavarként funkcionál, mármint ha ez számítani tud még egy ilyen egyszerű filmben.

A Krokodilok Bölcsessége -furcsa módon- az USA-ban is csak idén került forgalamzásba, egyetlen kópia személyében, az eddigi jegybevételi adatok 21 ezer dollárról szólnak, ami talán azt mutatja, hogy a tengerentúli közönség is nehezen értette a vámpír-stílusú krokodil-Jude Lawt. Az Anne-t játszó színésznő (Elina Löwensohn) ismerős lehet a mozilátogatóknak egyrészt a Schindler Listája c. Spielberg-filmből, másrészt több Hal Hartley-alkotásból, úgymint az Amatőr, az Egyszerű Emberek, vagy a Theory of Achievement. Löwenson remek találat a filmbeli Anne szerepére, mert egy élénk személyiséget mutat minden megmozdulása, és tőle még azt a különösséget is könnyebben el tudjuk fogadni, miszerint a film végén komolyan gondolkodik azon, hogy pusztán szerelemből belemenjen-e abba, hogy Grlscz megölje. A film egy Hong Kong-i rendező, Po-Chin Leong munkája, aki ezelőtt már 14 filmet rendezett, kantoni és angol nyelven egyaránt, de a hazai közönség ezekből egyet sem láthatott. A forgatókönyv írója, Paul Hoffman egy oxfordi író-irodalmár, neki köszönhetjük ezt az igazán intellektuális és egyben véres történetet.

Hiába szeretjük Jude Law-t a Gattaca óta, azért a Krokodilok Bölcsességét még sokáig nem tudjuk megbocsátani neki, talán azzal menthető a filmbeli jelenléte, hogy bizonyára nehéz lehet visszautasítani egy filmfőszerepet egy (akkor még) kevésbé ismert fiatal színésznek, főként ha negatív karakterről van szó (ami általában jobban megragad az emberekben), habár egy mesterkélt és erőtlen történeten alapuló filmről van szó, amit igyekeznek hamar maguk mögött tudni a nézők.

-junior-