Az Én Szép Kis Vállalkozásom

Az Én Szép Kis Vállalkozásom
Me Petite Entreprise, 1999

Az Én Szép Kis Vállalkozásom a Francia Filmnapok legkedvesebb filmterméke, ami Franciaországban is osztatlan sikert aratott, a francia nézők, úgy tűnik, szeretik az olyan filmeket, amik az ő mindennapjaikról szólnak, emellett pedig külön értékelik a finom humort.
Az Én Szép...stílusában kicsit hasonlít a Luc Besson-féle Taxi-ra: könnyed történet, szimpatikus szereplők, életközeli helyszinek, azzal a különbséggel, hogy itt nem folyik lövöldözés meg üldözés, csak egy biztosítási csalás körüli problémamegoldás.
Ivan (Vincent Lindon), a főszereplő egy negyven körüli talpraesett vállalkozó, aki csendesen és profi módon vezeti a négyfős kis vállalkozását, amíg egyik nap ( a film legelején) le nem ég az asztalosüzeme. Rendes esetben ez csak néhány nap forgalomkiesést jelent, mármint ha az embernek van normális biztosítása, na, ez nem ilyen egyszerű Ivan esetében, mivel az ő biztosítási pénzét évek óta lenyúlta a saját biztosítási ügynöke.

Az ügynök, Maxime (Francois Berléand), egy egyszerű eszközökkel dolgozó szélhámos, aki nincs igazán felkészülve az élet ellentámadásaira. A bűntársa meghal, mielőtt rendbe hozhatnák Ivan szerződését, és innentől kezdve már nincs megállás a nézők mulattatásában, a filmnek kifejezetten intelligens humora van, ami másfél órán keresztül tudja tartani a sodrását.
Maxime hasonló jóindulattal vágja át az ügyfeleit, mint ahogy a többi szereplő teszi a dolgát a filmben, mindenki nagyon lelkes és szimpatikus munkás a maga helyén, csak Maxime-ot nem kényeztette el a sors, és ő csak ilyen simlis eszközökkel tud talpon maradni.
Ivan nagyon jól reagál az eseményekre, majdnem megöli Maxime-ot, aztán társulnak a baj megoldására. Maxime szeretnivaló figura, a film közepétől már szinte őt féltjük, annyira kedvesen tállalja a hibáit.

Pár perc alatt egy ütőképes kis csapat áll össze a vállalkozás megmentésére, ebben jelentős szerepet kap Ivan barátja, Sami, aki eléggé emlékeztett minket a Taxi főszereplőjére, Danielre. A film különös erénye, hogy nagyon egyszerűen tudja bemutatni az amúgy bonyolult érzelmi szálakat (Sami éppen Ivan volt feleségével (Nath) él együtt, de Ivan és Nath között sem záródott még le a kölcsönös vonzalom), úgy érezzük, mintha ott élnénk a szereplők mindennapjaiban, és már teljesen természetes lenne minden kapcsolati bonyodalom, mindenesetre Ivant szereti meg a néző először és végérvényesen.

BUDAPEST FILM

Halad a szervezkedés, betörnek a központi biztosító irodába, de nemcsak a különös események kötik le az ember figyelmét, hanem a karakterek jobbnál jobb megnyilvánulásai. Itt gondolunk például Ivan egyetlen hölgy alkalmazottjára, aki olyan halkan beszél, hogy egy szavát sem érteni, viszont megjavítja az esztergagépet, bár nincs már rá szükség, és a legfurcsább kinézetű volt-rendőrrel kezd el barátkozni.
A film láttán az ember szívesen élne Franciaországban, ahol ennyire jó fejek az ottlakók, ilyen segítőkészek és talpraesettek, és ahol a személyes kapcsolatok ennyire viccesen tudnak működni.
Nem áruljuk el a film végét, hadd izguljon mindenki külön Ivan vállalkozásáért, azt mindenesetre garantálhatjuk, hogy ha majd az év során elkezdik forgalmazni a filmet, és megnézheti a széles nagyközönség is, akkor mindenki pompásan fog szórakozni, és még órákig jó kedve lesz a mozi után.

A Francia Filmnapok alatt mindenesetre teljes sikert aratott, szimpatikus volt a rendező is ( Pierre Jolivet), aki a film előtt beszélt pár percet, és akinek már évek óta jelen vannak a filmjei a Francia Filmnapokon, ráadásul magyar hölgy a felesége, úgyhogy Jolivet személyében magunkénak tudhatunk egy rendes, saját francia rendezőt. Ő írja a filmjei forgatókönyveit, és Besson Metro c. filmjének ő volt a társ-forgatókönyvírója.
A francia filmgyártás is hajlamos nehezen emészthető filmtermékekkel előrukkolni, de esetenként remek érzékkel tudja vegyíteni az igényes munkát és a felhőtlen szórakoztatást, ez történt Az Én Szép Vállalkozásom-nál is.
Az Ivant játszó Vincent Lindon még a ritkán mozibajáróknak is ismerős arcnak tűnhet, mivel eléggé foglalkoztatott színésze a francia filmkészítésnek, másrészt pedig nehezen felejthető a megjelenése. Láthattuk a Párizsi Diáklány-ban, Sophie Marceau partnereként, a Betty Blue-ban pedig Béatrice Dalle szerelmeként. Jó színész, továbbra is szívesen látjuk a hazai vásznakon.
A film megnézése során nyugodtan tesztelhetjük partnereink humorérzékét, mivel a tapasztalat szerint ha valaki még csak el sem mosolyodik a film alatt, annak komoly elmaradásai vannak az élet élvezete terén. -lee-loo-

oldal: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23