 |
|
Szomorú
Vasárnap
Gloomy
Sunday 1999
Nagyon érdekes kis
koprodukciós filmnek ígérkezik a Szomorú Vasárnap. Ez a Magyarországon
forgatott (külföldi) film úgy kezdődik, hogy Lánchíd, majd a kamera körbefordul
, végigpásztáz Pesten, és megállapodik a Szabadság-híd egyik oszlopfőjén.
A feliratok élénken hirdetik, hogy Gryllus Dorka és Mikó István is láthatóak
lesznek a filmben. Egyszóval
benne vagyunk egy filmben, és olyat láthatunk, amilyet saját erőből nem
láthatnánk, és saját erőn nem is feltétlenül pénzt értünk, hanem egy másik
nézőpontot.
Aztán
elkezd kibontakozni a film. Mintha kaptunk volna egy fülest, hogy benne
leszünk a CNN egyik műsorában, és ott ülnénk a tévé előtt, de aztán lemegy
a kis hír, és lehangolóan rövid, vagy lehangolóan közhelyes. Körülbelül
ilyen lehangoltság vesz erőt a hazai nézőn, amikor a történet elkezdi kibontani
magát. Magyar étterem, Szabó László "Szabó"
nevű étterme, ahol valami istenien finom "göngyölt húst" készítenek.
Egy
csinos pincérnő, Váradi Ilona
(Marozsán Erika), és Szabó László (Joachim Król) viszik az éttermet. Ilona
Szabónak nemcsak munkatársa, alkalmazottja, de gyakorlatilag a nője is.
Aztán egy szép napon vásárolnak egy zongorát, és felvesznek egy zongoristát
is. Ebből máris szerelmi háromszög
alakul ki, mégpedig olyan felállásban, hogy ott van a gazdag étterem-tulajdonos,
és a szegény, másodosztályú művész, Váradi Ilona pedig (aki úgy van ábrázolva,
hogy minden vendégre kacéran villogtatja a melleit) a két férfi közt ingázik,
és mikor melyik van hozzá térben közelebb, annak nem tud nemet mondani.
Ha éppen hármasban piknikeznek, Ilona szemérmesen tűri, hogy két oldalról
csókolgassák. A zongorista, Aradi András
(Stefano Dionisi) komponál egy "jó kis számot", ami szépen átszövi hármas
életüket, csak úgy, mint a göngyölt hús.
A
számból siker lesz, kiadja egy bécsi kiadó, és körbejárja a világot, nem
kis hasznot hajtva ezzel a jogdíj birtokosának, Aradi
Andrásnak. A göngyölt húsnak pedig az a rendeltetése,
hogy az egyik német vendég, Wieck kedvence legyen. Aztán, miután jót evett
belőle, és lefotózta Váradi Ilonát, egy csöndes kis esti andalgás közben
megkéri a kezét, mint vendég a pincérnőét. Váradi Ilona mosolyogva hallgatja
Wieck ajánlatát, de amikor Wieck fellebbenti, hogy komoly export-import
cége van odahaza, Ilona elkezdi komolyan venni. De persze nem megy hozzá,
mert annyira azért nem kacér. Emiatt Wieck barátunk beugrik
a Dunába. De Szabó László kimenti őt, és folyamatosan a göngyölt húsról
beszél neki, hogy jókedvre derítse. Idáig még semmi nem történt, de most
jön a lényeg, a fasizmus szépen kibontakozik, és ellepi egész Európát,
ezzel párhozamosan Váradi András száma, a Szomorú Vasárnap már nemzetközi
hírnévre tesz szert a lemezeladások komoly volumene miatt, valamint amiatt,
hogy a súlyos időszakban nagyon sokan követnek el öngyilkosságot úgy, hogy
közben ezt a számot hallgatják. És persze Wieck
barátunk mint fasiszta katona tér vissza Budapestre, és persze Szabó László
zsidó származású. És mielőtt kettőt köpnénk vagy nyelnénk, máris ott vagyunk
a holocaust kellős
közepén.
És
most lássuk a film hibáit. Az, hogy nem Michelle Pfeiffer és Bruce Willis
szerepel benne, nem is volna gond, sőt, határozottan elképzelhetőnek tartjuk,
hogy 10 millió dollár alatti költségvetésből is, sőt Magyarországon is
lehet izgalmas filmet létrehozni. A film ezzel együtt nagyon unalmas. Unalmas,
mert közhelyes. Ugyanakkor nem is az unalmasság a fő hibája, hanem az a
komoly erőfeszítés,
ami arra irányul, hogy a fasizmus közhelyeit még egyszer végigzongorázva
új, vagy legalább is elgondolkodtató színben láttasson dolgokat.
|
|
A
film rendezője eredetileg szociológus,
aztán dokumentumfilmes vált belőle, és végül kikötött a játékfilmeknél,
de a dokumentumfilmekkel sohasem szakított. Nyilvánvaló, hogy egy nagyon
átgondolt történetről van szó, ahol minden apróság komoly szerephez jut.
Például, a film végén Wieck-ről úgy beszélnek a híradóstábok, hogy a II.
Világháború idején több ezer zsidó ember életét ... és itt mindig lehalkul,
pedig a helyszín akusztikája ezt nem követelné meg. Vagy gondosan ügyelnek
arra, hogy Szabó László a piacon kőkemény alkusz formájában legyen beállítva,
a piaci kofa egymondatos szerepére Mikó Istvánt
választották,
egy komoly napidíjú magyar színészt, tehát nyilván fontos volt ez a kis
jelenet. Aztán látjuk azt is, hogy Váradi András jól beszól Szabó Lászlónak,
azt mondja, hogy leginkább a sefteléshez ért. A másik oldalról pedig azt
látjuk, annak a finom részleteit tukmálja ránk a film, hogy Wieck barátunk
nem híve a deportálásnak, nem úgy, mint vérengző kollégája, mert szerinte
az élő emberek nagyobb hasznot hajtanak, mint a halottak. Vagyis látjuk,
hogy náci tiszt, de jófej, illetve nem is annyira jófej, inkább racionális.
És miután így több hasznos, árnyalatokat felvonultató információval gazdagodtunk,
tovább lapozhatunk, és eljutunk a végkifejlethez, ahol Váradi
Ilona lefekszik Wieck-kel, hogy megmentse
Szabó Lászlót, (mert cserébe Wieck ezt ajánlja fel), aztán Wieck megment
egy embert a haláltábortól, de direkt nem Szabó Lászlót. Vagyis megtartotta
a szavát, mert életet mentett cserébe az aktusért, de mégsem tartotta meg,
mert Szabó László
meghal. Erre azonban azt lehet mondani, hogy féltékeny volt Szabóra, és
úgy tűnik, mintha nem is tömeggyilkosságról, hanem csak egy darab szerelmi
gonosztettről lenne szó. Közben persze egy keresetlen beállítás arról informál
minket, hogy Wieck titkárnője már nem bírja tovább a nyomást, és fellázad
a főnöke ellen, mert az nem tud helyesen írni, és annyira fellázad, hogy
beleőrül.
Wieck,
amikor a helyesírását
kritizálta a titkárnő, mindig csak azt hajtogatta, hogy a pokolba a szabályokkal.
Itt vajon min van a hangsúly, azon hogy ő is csak ember, és nem engedelmeskedik
szívesen a rendszabályoknak, amiket központilag hoznak, mint minden hadseregben,
vagy azon, hogy ő is csak ember, és nem képes elviselni a kudarcot? Esetleg
azt kellene gondolnunk, hogy ez a Wieck egy "ellentmondásos
karakter"? Mindegy is, mert a történelem olyan
dolog, hogy már megtörtént, és nem sok helyet hagy a találgatásoknak, és
egyébként sem ilyen hatodosztályú filmekből kell megismerünk a történelemnek
ezt, vagy akármelyik időszakát.
A
legcsúnyább dolog azonban az, hogy az egész II. Világháborút úgy állítja
be a film, mint valami átmeneti jelenséget, sőt, mint egy előre tervezhető
kimenetelű dolgot, és Váradi Ilona úgy szerepel, mintha már akkor azt tervezte
volna, hogy amint vége ennek a szörnyű időszaknak, nyomban bosszút áll.
Gyakorlatilag rossz nézni ezt a ballanszírozó,
árnyalatokat bemutatgató ábrázolási erőfeszítést.
A
filmben szinte csak annyi utal a rendező szociológiai végzettségére, hogy
egy göngyöl hús köré fonja a történetet. Ez a hús azonban eléggé rosszul
néz ki, és meglehetősen kisadag,
(mintha nem is egy magyar étteremből származna), amit azon a tányéron látni,
azért ma, abban az étteremben 800 forint már pénzkidobás lenne.
A
másik kisadag a filmben Gryllus Dorka vére. Amikor szegény öngyilkosságot
követ el, gondosan ügyeltek arra, hogy az ágyra egyetlen csepp vér se kerüljön,
és egy vödörbe folyjon a vére. Nagyadagot kaptunk viszont a német diplomatát
ért szélütés
hallatán kirajzó tévécsatornák híradóstábjaiból.
Nem
lennénk meglepve, ha kiderülne, hogy Rolf Schübel, a film rendezője gyakran
megfordult Magyarországon, és hogy van neki egy kedvenc étele is itt, mert
az egész film olyan, mint egy turista emlékeiből, szubjektív
gondolataiból és magánvéleményeiből összeállított saját vitrin-filmje.
Az az eredetiség pedig, ami Tarantino-t képessé teszi arra, hogy "niggerezzen",
és hogy hamburgerek köré építsen fel dialógusokat, teljesen hiányzik belőle.
-zé
|