|
|
Ember
a Holdon
Man On The Moon
1999
Mond
nekünk valamit az a név, hogy Andy Kaufman? Legtöbbünknek bizonyára semmit,
de a róla készült Milos Forman-film után sem érezzük majd, hogy beljebb
lennénk ezügyben.
Andy
Kaufman egy híresnek mondott komikus volt a '70-es évek Amerikájában, állitólag
botrányhős és kísérletező showman,
a róla készült film alapján viszont csak egy elég rossz arc, kevés eredetiséggel.
Pedig
118 perc elég sok idő egy életút bemutatására, de főként egy olyan film
esetében tűnik ez nagyon soknak, amelyik elfeledkezik a nézők jogos igényeiről,
és csupán egy emlékművet
szeretne állítani a kiválasztott kedvencnek.
Milos
Forman amúgy is hajlamos szentimentális elgondolkodásra egy-egy életút
felett, lásd a Larry Flint, a Provokátor c. filmjét, amiben több órán keresztül
szenvedhettük végig Flint pályáját, és nagyon érdekes volt, ahogy a nagyhatású
személyiség szembehelyezkedett az amerikai prűdséggel, és nem adta fel
a harcot élete végéig. Ezt a dokumentarista- érzelmes stílust Forman ott
folytatta,
ahol abbahagyta, csak most a bulvárlapok világából a show-bizniszbe kirándulunk,
hogy választ kapjunk a régóta égető kérdésre: Ki volt Andy Kaufman, és
miért kell pont róla tudnunk valamit?
A
film egy halványgyenge geggel kezdődik, Jim Carrey (Andy Kaufmanként) bejelenti
a stáblista alatt, hogy vége is van a filmnek, mivel minden jelenetet kivágtak
belőle, amit humorosnak találtak... A nézősereg már fogja a hasát a kacagástól
( csak vicceltem). Formanról igazán elmondhatjuk, hogy kényszeres alkotó,
mivel ebben az álhumorban folytatódik a film kifulladásig.
No,
de haladjunk tovább. Kaufman kiskorában már színjátékot űzött a láthatatlan
közönségének, majd később becibálta a kishugát, mivel az apja elmagyarázta
neki a szórakoztatás alapelvét: a nézők kedvéért bohóckodik
az ember.
Andy
a szárnypróbálgatása idején egy furcsa stílusban szórakoztat: öntörvényűen
untat, aztán átmegy Elvis Presley-be, és sikere lesz. Ez az a pont, ahol
többen komolyan átgondolják a mozinézők közül, hogy akár sétálhatnának
is egyet a friss levegőn, lehet, hogy nem veszítenének sokat.
De
a show halad tovább: egy kis köpcös nézőről kiderül, hogy a legnagyobb
arc a komikusok futtatásában, és fantáziát lát a béna Kaufmanban, úgyhogy
most már Danny DeVito
is színen van mint George Shapiro ügynök. Aztán Andy-fiú hipp-hopp bekerül
a legnépszerűbb műsorba, a Saturday Night Live-be, ahol egy idő után két
személyiséget kreál magából: Andy Kaufman, a nevettető és Tony Clifton,
a nagyon durva és közönséges néző-provokátor.
Itt ismét kihullik kb. háromnegyed óra a film élvezetéből, ha most nem
alszik el a néző, akkor már túl van a nehezén.
Kaufman
Shapiro jóvoltából bekerül a Taxi c. tv-sorozatba, ahol igazán nagy sikert
ér el, és úgy tűnik, élvezi is ezt a munkát. Forman és csapata fontosnak
tartja, hogy az eredeti Taxi-szereplők
nagy részét szerepeltesse a filmben, ezenkívül felbukkan még az igazi Bob
Zmuda ( Kaufman alkotótársa), illetve Jerry Lawler személyében ugyanaz
a pankrátor-király csapkodja Jim Carrey-t a földhöz, mint aki annak idején
Kaufman nyaksérülését okozta.
|
|
Andy
szerelembe is esik, a pankrátor-műsorán felbukkan egy heves vérmérsékletű
lány( Courtney Love), cowgirl-szerelésben,
kiáll egy harcra Kaufmannal, aztán összeházasodnak, és egy kis ideig a
házas élet lenyomja a szórakoztató szinpad jelentőségét Kaufman életében.
A film cselekménye nem halad túl zökkenő-mentesen, újabb és újabb események
bukkannak fel, de olyan erőltetetten, ahogy az a való életben soha nem
történhet, még egy komikus életében sem.
Courtney
Love a Larry Flint-ben
is a főszereplő szerelmét játszotta, itt sem lepődtünk meg, hogy pont őt
választotta a Forman-stáb Lynne Margulies szerepére, mostantól Love-nak
örökös bérlete lesz a mindenkori Forman-filmek női főszerepére. Most nem
adódott sok feladata a filmben, de azt a tőle megszokott stílusban teljesítette.
Andy Kaufman-nak nem volt túl boldog élete a film szerint, megpróbálta
egyedi stílusban mulattatni az embereket, és ezért szélsőségekbe ráncigálta
bele magát, de végül egy teljesen átlagos televíziós sorozatban
lett népszerű (a Taxi-ban, amit nálunk is vetítettek még nagyon régen),
és későbbi műsoraiban is ezt várta el tőle a közönsége, ettől szenvedett
persze a legjobban. Aztán a '80-as évek elején megtámadta a szervezetét
egy ritka tüdőrák-betegség, amibe belehalt. A film utolsó jelenetében egy
csodatevő doktorhoz megy el, hogy meggyógyítsa a gyógyíthatatlan betegségéből,
aztán egy kellően hangsúlyozott képben lelepleződik
a csalás: az orvos (is) szemfényvesztéssel keresi a nagyon sok pénzét,
akárcsak a komikusok - sugallja a mondanivalót Forman.
Az
Ember
a Holdon bizonyos szempontból
gátlástalan film: mindenképp emléket akar állítani valakinek, aki kedves
a készítők szívének, és ettől fogva nem válogat az eszközökben, haldoklás
a naplementében, kudarcok a színpadon, utolsó nagy volumenű előadás a szeretett
közönségnek - ezek azok az elemek, amik ilyen nagy mennyiségben megfekszik
az ember gyomrát.
A
film nagy költségvetésből készült, 52 millió dollárból, aminek
tekintélyes része Jim
Carrey fizetése, mivel meg kell fizetni, ha a rendező és a stúdió egy nézőcsalogató
arccal akar dolgozni. Forman egyébként állítólag nem tudott dönteni Edward
Norton és Jim Carrey
között, Kaufman szerepére, aztán végül a stúdió választotta a befutottabb
Carrey-t.
Még
tovább is bánthatnánk Forman legújabb filmjét, mivel teljesen sematikus,
és cseppet sem érzékeny alkotás, de utoljára még csak annyit, hogy ne lepődjenek
meg a Jim Carrey-rajongók, mivel kedvencük ebben a filmben egyáltalán nem
vicces és szórakoztató, de még csak nem is komoly.
-lee-loo-
|