George Sand nem férfi, hanem nő, írónő, és a korszak, az 1820-as évek egyik kiemelkedő nőalakja, akit most Juliette Binoche jelenít meg nekünk.
Az, hogy egy nőalak kiemelkedő, akkoriban teljesen mást jelentett, mint ma, például Madonna esetében. Akkoriban a nők nemhogy egyetemen nem tanítottak, de még csak nem is járhattak oda, politikából gyakorlatilag ki voltak rekesztve, és írónők sem hemzsegtek a színen. Az irodalom illetve a művészet híres nőalakjai gyakorlatilag a (férfi) művészek nagy szerelmeiből álltak össze. Akkoriban természetesen a szerelem is mást jelentett, hiszen amíg a férfiak simán eljárhattak bordélyházakba, addig a nők részéről akár egy válás is, (nemhogy egy viszony) végzetes csapást tudott mérni, a társadalmi ranglétrán való süllyedés, sőt "bukás" révén. A legtöbb "nagy szerelem" egy egész életen át nem jutott el oda, ahova a szívtipró gimi bármelyik szereplője eljut esténként. Szinte akármennyit is tanulnánk történelmet, a nők helyzetét egyszerűen nem tudnánk ép ésszel felfogni, és maximum úgy tudjuk kezelni, mint a Sliders egyik fura világát, ahova a szereplők véletlenül átcsúsztak. 
George Sand kiemelkedő személye korának, és ha életrajzi filmet látunk róla, akkor az egyben a francia történelem egy egész periódusát is lefedi. Az Évszázad Gyermekei pontosan egy ilyen kosztümös, történelmi, életrajzi film, középpontjában George Sand-dal és Alfred de Musset-vel, akik nemcsak írók voltak mind a ketten, hanem egymás nagy szerelmei is. A film látványos és pazar, tele van mozgalmas jelenetekkel, kedvencünk az a rész, amikor George Sand, (illetve akkori nevén még d'Aurore Dudevant) Párizsba érkezik. A város éppen lángokban áll, katonák lőnek az emberekre, mindenki fut, rohan, és természetesen nem létezik közvilágítás a mai értelemben. Geroge Sand lepakolja két gyermekét a kocsiról, és az a pár másodperc, amíg felmászik a kocsi tetejére, hogy a zavaros helyzetben legalább a regényét kimentse a csomagok közül, majdnem elég arra, hogy a két kis lurkót egy életre elveszítse. Utána látjuk ahogy kitalálja az írói álnevét, amely persze nem igazán álnév, hiszen felolvasó esteket tartott, vagyis mindenki láthatta, hogy ki ő. Felolvasó estjei és az, hogy gyakran férfi ruhában járt, és hogy pipázott, nemcsak híresé tették, hanem a társasági pletykák célpontjává is. Az egyik ilyen felolvasó estjébe is bepillanthatunk a film jóvoltából, George Sand kerek perec kimondja, hogy a kor férfija számára az ideális feleség egy prostituált, és hogy a feleségeiket megcsalják, ahelyett, hogy kielégítenék őket. Gyakorlatilag megdöbbentő gondolatok ezek abban az időben, és annyira csak csíráját képezik egy emancipációs majd feminizálódási folyamatnak, ami éppen napjainkban éri el a célját, hogy gyakorlatilag nem is a nőkben, hanem elsősorban a művész vagy művészet-kedvelő férfiakban talált célközönségre. Ezután a felolvasás után például egyik közeli barátnője egy szomszédos szobában női titkait pletykálta ki, mármint George Sand-éit, mondván, hogy ha már olyan dolgokat publikál, amiket nem szokás, akkor nyilván nem bánja, ha magánéletének egyéb részleteit is kiteregetik.
 

BEST HOLLYWOOD