nyomtatóbarát verzió

























  Az Új Éva
LA NOUVELLE ÉVE (1999)

A filmek esetében fokozottan igaz, hogy más a szándék és más a megvalósulás. Az Új Éva például azzal csalogat minket a moziba, hogy megnézhetjük, hogyan csábít el egy harminc feletti nő egy családapát. Mivel a műfaja vígjáték, kellemes szórakozásnak ígérkezik. 
Az amerikai filmek és az amerikai kultúra feszes sémákat erőltet ránk, mondhatjuk például azt is, hogy a férfiaknak feszes hasizmuk van, a nők nem esznek édességet, és huszonéves korában már minden nő megtalálja az igazi férfit és az igazi munkát. De mondhatjuk azt is, hogy éppen az amerikai filmek harcolnak legkeményebben a feszes sémák ellen, amiket az élet szab, és ez a harc éppen attól hatékony, hogy nem "lázad", hanem kemény munkával, hatékony ábrázolással szépen kitolja a az életséma határait. Egy amerikai film alapkoncepciójának például már nem lehet komoly alappillére, hogy "egy nő harminc éves is elmúlt", hiszen ez napjainkban már nem képez problémát, vagy bármit, ami problémára hasonlít. Az Erin Brockovich -ban sem az a konfliktus, hogy Julia egy harminca csajt alakít, és még csak az sem, hogy három gyereke van, a probléma az, hogy nincs neki se állása, se szakképzettsége. 
De lássuk az Új Évát, mivel lephet meg minket? Camille, a főszereplő úszómesterként dolgozik, az uszodás felvételekben, ahogy a hazai Csajok-ban megtapasztalhattuk az a főhatás, hogy alaposan szemügyre vehetjük a filmben szereplő nők alakját, Camille esetében ennél többről van szó, mert azt is látjuk, hogy miből él, mivel foglalkozik. A következő jelenetek pedig már aba avatnak be minket, hogy amíg Camille bátyja és felesége gyermeket várnak, és "rendes" életet élnek, addig Camille hallani sem akar hasonlóról, és helyette súlyos bulizásokban vesz részt. Adva van tehát Camille, a lázadó. Persze, ha közelebbről megnézzük, nincs itt semmi lázadás, mert nincs mi ellen lázadni, és sokkal inkább úgy tűnik, hogy Camille egy lúzer, alacsony értelmi képességekkel. 

A bulizás jelenetek mindig a legkényesebb részei egy-egy filmnek, a nézők, (velünk az élen) utálják, ha egy bulizás jelenetnek nincs funkciója a filmben, például technós beütésű képek, hullámzó tömeg, ne adj' isten kokain- vagy speed-szippantás, ne adj' isten esetleg egy helyi maffiózó bőrdzsekiben. A bulizós jelenetek azért kockázatosak, mert esetleg kiderül, hogy a film semmit nem tud arról, ahogy az emberek, (akiket ábrázolni próbál) hogyan működnek, és azért is, mert egy-egy film attól jó, hogy utána a néző kedve csak még jobban megjön az élethez és ezen belül a bulizáshoz is, tehát, ha egy film beleüti az orrát a bulizásba, és ezzel ellentétes hatást vált ki, simán eláshatja magát. A Új Éva bulizás-jelenete kellőképpen alacsony színvonalú, de legalább van funkciója,  mert bemutatja, hogy Camille, az Új Éva az a csaj, aki egy bulizást arra használ, hogy egy liftben valakivel fusson egy kört szex terén. 
Ezután különböző jelenetek következnek, amik nyilván azt hivatottak bemutatni, hogy Camille ki van bukva, mert szerencsétlen az élete, mígnem a mélyponton, amikor depresszió elleni orvosságokkal felszerelkezve az utcán összeesik, egy férfi megszólítja és ad neki egy zsepit sírás ellen. Camille ezáltal új életcélra tesz szert, sőt célpontra. Elhatározza, hogy mindenképp megszerzi magának az illető férfit, Alexis-t. Alexis nős és a feleségével van két gyerekük is, na nem mintha a házasság önmagában nem lenne elég indíték a hűségre. Camille ezzel szemben kellőképpen együgyű és ostoba, és ez egy olyan helyzetet eredményez, amiben Camille a legbénább húzásokat követi el, hogy Alexis közelébe férkőzhessen, a férfi pedig a lehatározottabban próbálja magáról levakarni a lányt, de azért egyszercsak mégis beadja a derekát. 
 
BUDAPEST FILM 


A film határozottan próbál humoros lenni, de nem nagyon sikerül neki, ehelyett a rendezetlen összevisszaság uralja teljes hosszában, lapos és unalmas jelenetek mutatják be a kínos epizódokat Camille életéből, melyekre egyetlen nő sem lehetne büszke. Jellemző a filmre, hogy "töltögetős", hogy először megvolt a koncepció, illetve váz, amit végül jelenetekkel töltött fel a film író-és rendezőnője. Lehet, hogy a legtöbb film így jön létre, viszont ez általában nem látszik a végtermékeken. Itt viszont élesen kidomborodik, hogy "töltögetésről" van szó, mert a film egyes részei elütnek egymástól, mintha különböző hangulatú és történetű filmek jeleneteiből lenne összerakva. Amikor például bejön a képbe Alexis, a néző nem nagyon érti, miért válik főszereplővé, és az az érzése, hogy valami eltérítette a történetet. 
Vagy itt van a film elején és végén szereplő Cardigans szám (a Losing My Favorite Game), aminek annyira nincs köze a film hangulatához, tartalmához, hogy szinte azt hisszük, átcsöppentünk egy másik filmbe. Ez a jelenség is a szándék és a megvalósulás között tátongó szakadékról árulkodik. És itt van a film címe, Az Új Éva, ami megintcsak egy erőltetett valami. Ez a cím arra utal, hogy egy újfajta jelenségről van szó, ami eléggé általános. Vagyis a film nem elégedik meg azzal, hogy egy darab kevés szerencsével rendelkező (szerencsétlen) nő éltét viszi vászonra, hanem, ha már ott van, jelzi, hogy itt egy jelenséget akar megvilágítani, vagyis, ha már ott van, rá akarja húzni a vizes lepedőt az egész valóságra, miközben ezt egyrészt nem tudja megtenni, másrészt nincs is rá szükség, hogy megtegye. Ez az Új Éva című frissen gyártott gyűjtőfogalom képezi a film alapját, amire ráépítették a film vázát, amit aztán jelenetekkel töltöttek fel, és a tény, hogy a film egyszerűen nem áll össze azt mutatja, hogy ez a foglom, ez a jelenség nem létezik. 
Ha belegondolunk, egy teljesen szokványos szerelmi történetet láttunk, a film végére időzített nagy randevúval, amire hogyha elmegy a férfi, akkor tényleg szereti a nőt, csak persze Camille-t az utolsó másodpercben baleset éri, ami miatt mégsem találkoznak, csak majd később. A Sors Útjai-hoz hasonló Empire States Building-szerű rancsiról van itt is szó, csak itt nem egy kamion üti el a nőt, hanem egy csávó üti le. Szóval, a végén ugyanúgy izgulunk, hogy összejön-e nekik, mint bármelyik másik film esetében, válás, gyerekek, házasság, lúzerség pedig csak körítés céljából kerültek terítékre. Ahhoz, hogy komoly filmként értékeljük, nagyon keveset tud, ahhoz pedig, hogy vígjátékként kedveljük meg, kínosan kevés alkalmunk volt a nevetésre. 
Van azonban a filmben egy valami, ami jól sikerült, éspedig a szereplőválasztás. Karin Viard (Camille) a Corvin moziban elég érdekes incidens produkált ahhoz, hogy elhiggyük, nemcsak a filmben, hanem az életben is hasonlóan színvonalas az agyműködése. Finom és komoly és költséges dolog egy film népszerűsítése, Az Új Éva vetítése előtt a mikrofonhoz lépett a francia nagykövet, aki bekonferálta Regis Wagnier rendezőt (Kelet-Nyugat), aki bekonferálta Az Új Éva rendezőnőjét, Catherine Corsini-t,  aki végül bekonferálta Karin Viard-t. Karin az aranyos francialány kicsit pukedlis stílusában kezdte el ecsetelni, hogy mennyire tetszik neki Budapest, "nekünk, európaiaknak" tényleg kellemes élmény idelátogatni, stb, és miközben folytatta, nem értette, min kacag a közönség, és végül meg is kérdezte. A közönség soraiból erre hibátlan franciasággal emlékeztették rá, hogy "Magyarország is Európai ország". Karin erre, anélkül, hogy különösebben excuse-zett volna, folytatta, és jelezte, hogy amikor Magyarország majd tagja lesz Európának, ő örülni fog. Külön vicces volt, hogy már mielőtt a tolmács lefordította volna azt az ominózus mondatot, a fél nézőtér műr akkor is nevetett. Összességét tekintve szép kis magánszám volt, bárcsak a film is ennyire vicces tudott volna lenni. 
-zé-
 

oldal: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23