Reklámok

A 90-es években fura dolog következett be az autógyártásban, az össze autó elkezdett egyformán kinézni, függetlenül attól, hogy Ford, vagy Honda.

Kicsit úgy érezhettük magunkat, mint egy időutazó a hetvenes évekből, aki a megszokott, sokféle autóarculat helyén hirtelen egy csomó egyforma "japánt" talál. Aztán a hozzászokott a szemünk, és a hasonlóságokon belül is megtanultuk felismerni a különböző stílusok, arculatok képviselőit. Idén körülbelül ugyanez az "eljapánosodás" valósul meg az autóreklámokban. A szemünktől már nem is azt várjuk, hogy egy-egy autómárkát egyből a márka alapján azonosítsunk be, a márkához tartozó le-stipistopizott tulajdonságok alapján, s a reklámokban mindegyik autó ugyanazt tudja, és eljutottunk oda, hogy az autókat is ugyanúgy kell megkülönböztetnünk, mint a mosóporokat. Ez a megkülönböztetés is a reklámfilmek alapján történik, amelyiknek jobban sikerül a komfort és a hi-tech érzetét (jéghideg légkondival) az adott márkához kapcsolni, arra szavazunk majd, amikor éppen autóboltban járunk.

Az Opel Vectra is ugyanúgy suhan, gyorsul és lassul, vezetőjét kényelmesen az ülésbe süppesztve, mint korunk összes komoly, középkategóriás autója. A Vectra reklámja is ugyanúgy kicsit homogénezett színekkel dolgozik, mint a többi autóé, a speciális, amit "ő" tud, az az, hogy szelet kavar, ahogy elsuhan, ami nyáron határozottan jólesik. A Vectra-filmben azt a szélkavarást egy helyi bombázó szoknyájának a fellibbentésére alkalmazzák, ez a filmben a poén. Egy másik filmben, a

Peugeot 406 filmjében a csajvezető élvezhet feltétlen uralmat nemcsak autója, de a környezete felett is. Ő csak vezet hetykén, keresztül a városon, pl. San Francisco utcáin, vagy Franciaországban, és észre sem veszi, hogy egy elszabadult hatalmas munkagép életveszélyesen követi. Amikor egy pirosnál befékez, a munkagép engedelmesen keresztül repül az autón, bele a helyi tengerbe, és a lány csak annyit vesz észre az egészből, hogy elindult az automata ablaktörlője a felfröccsenő víz hatására. Ez talán jobb is mint a Vectráé, hiszen újszerűbb dolog a mindenen keresztülhaladó lány, mint a szoknyákat fellibbentő fiú esete, és humoros is, mert konkrétan nem az autó ereje óvja meg a lányt a géptől, hanem csak a véletlen, de ezt a néző szívesen kapcsolja hozzá az autóról alkotott képéhez.

A Suzuki ugyanekkor egy fiatal, kosztümös asszony hajnali joy-ride-ját ábrázolja, hogy átérezzük, mennyire szeret vezetni, különösen hajnalban, munka előtt, amikor olyan jó a hangulata a városnak. A film végén egy budai magaslaton találjuk magunkat, ahol a nő hátat fordít nekünk, és a hajnali kilátást élvezi, miközben a nézőt a film, és a cég szlogenje emlékezteti arra, hogy az a mi autónk. Nagyságrendekkel egyszerűbb film, mint a többi autóé, viszont ez a "miénk", és ezt jól kihangsúlyozza, és a célközönsége is sokkal konkrétabb. A Nissan Primera elég ügyes reklámfilmet produkált, amelyben egy fekete férfi mozgatja a szuperbordás hasizmát, és közben egy narrátor rávezet minket, hogy autóban olyat szeretnénk, mint amilyen hasban ezé a férfié.

A Citroen Xara Picasso kist más felől közelítette meg az autóbemutatást, a Xara-filmben egy autógyártó gépsort látunk. Egy gép, a gépsorból vadul pingálja a keze alá tartozó autót. A feladata az lenne, hogy szépen, egyenletesen lefújja valamilyen színnel, de a gép játszik. És nemcsak játszik, hanem profi is, mert figyeli, mikor jön arra, az ellenőr-ember, és az utolsó pillanatban eltünteti a pingálás nyomait. Akkor mire volt jó az egész? Ő tuja, hogy a festékréteg alatt egy eredeti darab rejtőzik, ami nem kis dolog. És amikor végül ellátja egy szignóval is, határozottan vidám érzést kelt bennünk, most már meg fogjuk ismerni a többi autó között is. A Picasso név nagyon jó húzás volt a Citroen részéről, és szerencsére a film is jól ki tudta ezt domborítani, egy eléggé pop formában.
A Whirlpool mindig híres volt a hi-tech reklámfilmjeiről, idén ők is egy a Xara Picasso-hoz hasonló pop ötlettel spékelték meg az egyik felültöltős terméküket, amely a "Hatodik Érzék" fantázianév birtokosa.

Itt természetesen nem látjuk Bruce Willis-t, ahogyan a Xaraban látjuk a Picasso szignót, de nem is kell, a kifinomult technika, a látványos képek simán elhitetik velünk, hogy a Whirlpooloknak egy érzékkel több is van.

A Coca-Cola Light, amely a remek, "sztoris és csattanós" reklámfilmjeiről már régóta híres, sőt, a feminizmus vonalán szörfözik, most egy új klipet dobott piacra. Akár a remek "Elvigyelek?" című film folytatása is lehet, (sok néző hiányolta, hogy nem ugyanaz a lány szerepel benne). A Lány már megküzdött a pasiért, persze nem más nőkkel, hanem magával a pasival, békésen tévézgetnek a hófehér kanapén, amikor a lánynak újabb spontán vágya támad, szeretne belekortyolni az italába, egy jéghideg Coca Cola Light-ba. A Gond csak annyi, hogy a férfi, akinek biztos megvan az oka arra, hogy délután a lány karjaiban aludjon, akadályozza őt abban, hogy elérje az italt. Mit lehet tenni, a telefonig épen elér a keze, rendel egy pizzát, és mivel a srác lakása, amikor csöngetnek, felugrik ajtót nyitni, és a lány hozzájut az italhoz. Remek és csavaros történet. Bemutatja, hogy a srác nem is tudja, mi miért történik, automatikusan feláll és kinyitja az ajtót. És azt se felejtsük el, hogy a tévében éppen egy régi romantikus film megy, effektíve a lány választása. Valójában egyáltalán nem feminizmust tükröz ez a film, hiszen a lány nem a saját lakásában van, és nem akarja felébreszteni a srácot, de mégis van benne valami feminista, például az, hogy kifejezetten nőknek szól, csak a nők értik ezt a történetet.
Azt a jólbevált csajvonalat viszi szinte tovább a Piros Mogyorós Praliné filmje. Ebben egy lányt látunk aki valakihez beszél, és kiderül, hogy ezt a valakit valamivel meg akarja ajándékozni. Aztán hirtelen váltás, és látjuk, hogy a lány magához beszél a tükörben, és ekkor már tényleg biztosra vehetjük, hogy a lány legjobb barátja sajátmaga, és hogy amit sajátmagának akar adni, az szerinte a legjobb dolog a világon, és ez a reklámozott termék, a Piros Mogyorós Praliné. A Coca Cola Light-os feminisztikus, vagy ahhoz hasonló csajvonal ebben a filmben úgy nyilvánul meg, hogy kiderül, ki az, akire egy lány leginkább számíthat. Nagyon aranyos és cool film, és mellesleg meg kel jegyeznünk, hogy az egész hátterében az áll, hogy a lányok az édességet a pasijaik miatt nem fogyasztják, helyette magukat fogyasztják, diétáztatják, és jó dolog, hogy inkább annak a személynek akar tetszeni, aki a legjobb barátja, mint annak, akit a szemközti pályán játszó játékosként ismerünk, vagyis az ellenfélnek, ami egy nagyon remek pszichológiai találat.
A legigényesebb reklámként talán az
LG monitorok reklámjára tekintünk, (a Peugeot és a Coca Cola Light mellett), itt tulajdonképpen egy visszacsatolás visszacsatolásáról van szó. A Mátrix, lásd az idei Oscar díjakat, speciális fényképezési effektusaival messze kimagaslott, és vajon minek volt ez köszönhető? Annak, hogy nem becsülte le a néző intelligenciáját, vagyis figyelembe vette, hogy bizonyos effekteket reklámokban, videókban már láttunk, és ha effektekről van szó, ezeket figyelembe kell venni, és nem szabad lejjebb rakni a mércét. Az Lg monitorok reklámja pedig azt vette figyelembe, hogy az emberek látták a Mátrix-ot, és hogy tetszett nekik. Az LG filmben teljesen Mátrixos jeleneteket láthatunk, beforrott szemű emberek sétálnak, tömegesen, egy darab áramlatot alkotva. Szembe jön egy kislány, más színű ruhában, és más ritmusban, és egyszercsak előkap egy távirányítót, és az uniformizált emberek szeméről lehull a hályog, (ami szintén igényesen és nem olcsón van kivitelezve), és ezt az érzést a film egyenesen a reklámozott monitorral köti össze. A film nagyon profi, mert sokkal többet ad, mint amennyit cserébe kér, tehát tényleg szórakoztat. A legapróbb egymásodperces beállításokért is komoly erőfeszítéseket követtek el, látjuk, ahogy térben állnak az emberek, sok sok szinten, mindezt a komoly kompozíciót kevesebb, mint egy másodpercig látjuk, de mégis ott van, és nem is energiakidobás, mert emeli a film színvonalát. Jó film, évek múlva jó lesz rátekinteni, hogy ez volt 2000-ben.