Az Élet egy Füttyszó

Az Élet egy Füttyszó
La Vida es Silbar 1998

A különleges filmek kedvelõin egy különös kubai beindulás lett úrrá az utóbbi hetekben.
Kuba nem szerepel a hírekben, legalább is nem azokban, amiket nap mint nap nézünk, nem számít filmes nagyhatalomnak sem. Mégis, már a Buena Vista Social Club címû Wim Wenders filmmel egy tényleges érdeklõdés indult be a hazai közönség részérõl a kubai filmek iránt.

Ezt a filmet szinte a 2000-ben megjelent Straight Story-ként lehet tekinteni. A Buena Vista Social Club gyakorlatilag egy Grammy nyertes album, amely 1966-ban készült, Ry Cooder szervezésében. Ry Cooder-t és barátait ma már Kuba nappapáinak nevezik, és ami híressé tette õket, az a Buena Vista Social Club címû album. 98-ban teltházas koncerteket adtak a NY-ban a Carnegie Hall-ban, és Amsterdamban is. Hitte volna-e valaki, hogy a magyar közönségnek ennyire bejön egy 66-ban készült album nyomába eredõ dokumentum film? Nem lehetett fogadni rá, a film bemutatója óta viszont a legkülönbözõbb filmes ízlésû emberek beszélnek áhítattal errõl a filmrõl, na és az albumról magáról, amit hazai forgalomban nem lehet kapni, mégis sok embernek megvan, mégpedig a kedvencei között. Talán tekinthetjük e jelenséget NY és Amsterdam kulturális befolyásának hazánkra, de azt is lehet gondolni, hogy ami jó, az jó.
Így, ilyen elõzmények után az ember gyakorlatilag fütyörészve érkezik a moziba, egy percig még átsuhan az agyán, hogy "de hisz ez egy kubai film" és az, hogy mégsem igen ismerjük a kubai filmeket, és hogy mi van, ha valami szörnyûség sül ki belõle. De aztán villannak az elsõ kockák és máris átveszik minden más gondolat helyét.
A film valamikor, konkrétan valahol Havannában játszódik. Egy csomó szép kép, jól fotózott arc keretében megtudjuk, hogy az élet nélkülözhetetlen részét képezi a zene még egy árvaházban is. Ahova bizony egy újabb gyönyörû kisbaba érkezik, hatalmas lánccal és egy kereszttel a nyakában. (Azt hogy mennyire aranyos, azt a környezetemben ücsörgõ lányok reakcióiból azonnal, gyakorlatilag elengedett kézzel lemérhettem.) Elpidio az árvaház kis fürtös "bûnözõje" és Cuba (ejtsd: Huvá) mindenki anyukája a Bebé nevet adja a csöppségnek. Néhány év eltelik, a ház lakói kezdenek felcseperedni, és minden olyan, mint régen. Vagy mégsem. Mert Bebé nem akar megszólalni. A kislány csak füttyszóval kommunikál, kilóg a sorból és ezért bizony nem maradhat tovább.
Ezután a gyönyörûen összerakott, és fotózott bevezetõ után megjelenik a mesélõnk, akirõl lassan kiderül az is, hogy õ Bebé. Egyedül van, boldog, és szeretné ha rajta kívül a másik két ember is boldog lenne.

BUDAPEST FILM

Ezért kiszemeli magának Mariana-t a balettáncosnõt, akinek Bebé elvesztett lánca lóg a nyakában, Elpidio-t aki most is fürtös és egy kicsit még most is bûnözõ, valamint Julia (ejtsd: Húlia) aki az egész életét annak szentelte, hogy másokon segítsen. 3 szimpatikus, jóravaló embert, akik egész életükben küzdenek, szeretnek, szeretni akarnak, vagy éppen menekülnek elõle. Akik folyamatosan kutatnak, keresnek, de nem igazán találnak. Hogy miért is? Talán mert az irányítás nem teljesen az Õ kezükben van, mert az életükbe beleszólnak a félelmeik. Beleszólnak olyan általuk ismeretlen, megfoghatatlan tényezõk, melyekkel nem szeretnének szembenézni. Valahol nem látják önmaguk, és egy kicsit el is bújnak elõle. Mariana a féktelen szexuliás vágyával nem tud megküzdeni, (nagyon komoly szeretkezõs jelenetek vannak a filmecskében) Elpidio képtelen túllépni azon, hogy Cuba annyira tökéletes embert szeretett volna belõle faragni, Õ képtelen volt megfelelni, ezért Cuba elhagyja. Elpidio pedig semmi másnak nem szenteli életét, mint annak, hogy egy jelre várjon Cuba-tól. Julia egy furcsa "betegséggel" küzd. Ásít, és elájul.
Aztán ásít, megintcsak ásít, és ha meghall egy bizonyos szót, elájul. Érdekes emberek õk, akárcsak mi magunk, úgy küzdenek mindenért, mint bármelyikünk, ugyanúgy súlyos terheket cipelnek, hibáznak, néha tévednek, néha pedig önmaguk korlátjait sokszorosan túllépve, kínok között küzdenek olyasmiért ami talán egy álmot valósíthat meg.

Hova vezet ezeknek az embereknek az élete? Mi a megoldás? Mitõl válunk jóvá, jobbá, milyen furcsaságok, véletlenek változtatnak a megszokott vagy éppen megszokhatatlan napjainkon, életünkön? És vajon amikor szembenézünk önmagunkkal az a véletlen mûve, vagy tényleg van valami nagyobb hatalom ami irányítja az utunkat, akinek a segítségével csiszolódunk, formálódunk. És hát ott vannak azok a bizonyos taxisok, akik egész életünkben visznek bennünket valahonnan valahova, és minden olyan hírt hoznak-visznek, melyeket az útjaik során hallottak. Õk a mi kis hírnökeink. Esetleg azért félünk emberektõl, mert átlátnak rajtunk? Van úgy, hogy olyantól kapunk dicséretet, akirõl azt hittük, hogy gyûlöl bennünket, és néha kellemes csalódásban van részünk. Az Élet egy Füttyszó is egy ilyen kellemes csalódás. És Bebének is elhittük tegnap este, hogy az élet egy füttyszó. De többet nem árulhatunk el, mert sok meglepetés rejlik emögött a havannai utazás mögött, és mindenkinek magának kell eldönteni, hogy Õ egy kicsit Elpidio, Mariana, vagy Julia. Esetleg egy taxis a sok közül, vagy egy turista egy ismeretlen világban, esetleg a saját életében.

-Dude-

oldal: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23