nyomtatóbarát verzió

























  Szomorú Vasárnap
Gloomy Sunday 1999

Nagyon érdekes kis koprodukciós filmnek ígérkezik a Szomorú Vasárnap. Ez a Magyarországon forgatott (külföldi) film úgy kezdődik, hogy Lánchíd, majd a kamera körbefordul , végigpásztáz Pesten, és megállapodik a Szabadság-híd egyik oszlopfőjén. A feliratok élénken hirdetik, hogy Gryllus Dorka és Mikó István is láthatóak lesznek a filmben. Egyszóval benne vagyunk egy filmben, és olyat láthatunk, amilyet saját erőből nem láthatnánk, és saját erőn nem is feltétlenül pénzt értünk, hanem egy másik nézőpontot.
Aztán elkezd kibontakozni a film. Mintha kaptunk volna egy fülest, hogy benne leszünk a CNN egyik műsorában, és ott ülnénk a tévé előtt, de aztán lemegy a kis hír, és lehangolóan rövid, vagy lehangolóan közhelyes. Körülbelül ilyen lehangoltság vesz erőt a hazai nézőn, amikor a történet elkezdi kibontani magát. Magyar étterem, Szabó László "Szabó" nevű étterme, ahol valami istenien finom "göngyölt húst" készítenek.
Váradi Ilona (Marozsán erika)
Egy csinos pincérnő, Váradi Ilona (Marozsán Erika), és Szabó László (Joachim Król) viszik az éttermet. Ilona Szabónak nemcsak munkatársa, alkalmazottja, de gyakorlatilag a nője is. Aztán egy szép napon vásárolnak egy zongorát, és felvesznek egy zongoristát is. Ebből máris szerelmi háromszög alakul ki, mégpedig olyan felállásban, hogy ott van a gazdag étterem-tulajdonos, és a szegény, másodosztályú művész, Váradi Ilona pedig (aki úgy van ábrázolva, hogy minden vendégre kacéran villogtatja a melleit) a két férfi közt ingázik, és mikor melyik van hozzá térben közelebb, annak nem tud nemet mondani. Ha éppen hármasban piknikeznek, Ilona szemérmesen tűri, hogy két oldalról csókolgassák. A zongorista, Aradi András (Stefano Dionisi) komponál egy "jó kis számot", ami szépen átszövi hármas életüket, csak úgy, mint a göngyölt hús. 
A számból siker lesz, kiadja egy bécsi kiadó, és körbejárja a világot, nem kis hasznot hajtva ezzel a jogdíj birtokosának, Aradi Andrásnak. A göngyölt húsnak pedig az a rendeltetése, hogy az egyik német vendég, Wieck kedvence legyen. Aztán, miután jót evett belőle, és lefotózta Váradi Ilonát, egy csöndes kis esti andalgás közben megkéri a kezét, mint vendég a pincérnőét. Váradi Ilona mosolyogva hallgatja Wieck ajánlatát, de amikor Wieck fellebbenti, hogy komoly export-import cége van odahaza, Ilona elkezdi komolyan venni. De persze nem megy hozzá, mert annyira azért nem kacér. Emiatt Wieck barátunk beugrik a Dunába. De Szabó László kimenti őt, és folyamatosan a göngyölt húsról beszél neki, hogy jókedvre derítse. Idáig még semmi nem történt, de most jön a lényeg, a fasizmus szépen kibontakozik, és ellepi egész Európát, ezzel párhozamosan Váradi András száma, a Szomorú Vasárnap már nemzetközi hírnévre tesz szert a lemezeladások komoly volumene miatt, valamint amiatt, hogy a súlyos időszakban nagyon sokan követnek el öngyilkosságot úgy, hogy közben ezt a számot hallgatják. És persze Wieck barátunk mint fasiszta katona tér vissza Budapestre, és persze Szabó László zsidó származású. És mielőtt kettőt köpnénk vagy nyelnénk, máris ott vagyunk a holocaust kellős közepén. 
Váradi Ilona és Szabó László
És most lássuk a film hibáit. Az, hogy nem Michelle Pfeiffer és Bruce Willis szerepel benne, nem is volna gond, sőt, határozottan elképzelhetőnek tartjuk, hogy 10 millió dollár alatti költségvetésből is, sőt Magyarországon is lehet izgalmas filmet létrehozni. A film ezzel együtt nagyon unalmas. Unalmas, mert közhelyes. Ugyanakkor nem is az unalmasság a fő hibája, hanem az a komoly erőfeszítés, ami arra irányul, hogy a fasizmus közhelyeit még egyszer végigzongorázva új, vagy legalább is elgondolkodtató színben láttasson dolgokat. 
 
UIP-DUNA FILM 

Szerelmi háromszög - Szabó, Aradi, Váradi (balról jobbra)
A film rendezője eredetileg szociológus, aztán dokumentumfilmes vált belőle, és végül kikötött a játékfilmeknél, de a dokumentumfilmekkel sohasem szakított. Nyilvánvaló, hogy egy nagyon átgondolt történetről van szó, ahol minden apróság komoly szerephez jut. Például, a film végén Wieck-ről úgy beszélnek a híradóstábok, hogy a II. Világháború idején több ezer zsidó ember életét ... és itt mindig lehalkul, pedig a helyszín akusztikája ezt nem követelné meg. Vagy gondosan ügyelnek arra, hogy Szabó László a piacon kőkemény alkusz formájában legyen beállítva, a piaci kofa egymondatos szerepére Mikó Istvánt választották, egy komoly napidíjú magyar színészt, tehát nyilván fontos volt ez a kis jelenet. Aztán látjuk azt is, hogy Váradi András jól beszól Szabó Lászlónak, azt mondja, hogy leginkább a sefteléshez ért. A másik oldalról pedig azt látjuk, annak a finom részleteit tukmálja ránk a film, hogy Wieck barátunk nem híve a deportálásnak, nem úgy, mint vérengző kollégája, mert szerinte az élő emberek nagyobb hasznot hajtanak, mint a halottak. Vagyis látjuk, hogy náci tiszt, de jófej, illetve nem is annyira jófej, inkább racionális. És miután így több hasznos, árnyalatokat felvonultató információval gazdagodtunk, tovább lapozhatunk, és eljutunk a végkifejlethez, ahol Váradi Ilona lefekszik  Wieck-kel, hogy megmentse Szabó Lászlót, (mert cserébe Wieck ezt ajánlja fel), aztán Wieck megment egy embert a haláltábortól, de direkt nem Szabó Lászlót. Vagyis megtartotta a szavát, mert életet mentett cserébe az aktusért, de mégsem tartotta meg, mert Szabó László meghal. Erre azonban azt lehet mondani, hogy féltékeny volt Szabóra, és úgy tűnik, mintha nem is tömeggyilkosságról, hanem csak egy darab szerelmi gonosztettről lenne szó. Közben persze egy keresetlen beállítás arról informál minket, hogy Wieck titkárnője már nem bírja tovább a nyomást, és fellázad a főnöke ellen, mert az nem tud helyesen írni, és annyira fellázad, hogy beleőrül. Váradi Ilona - még békeidőben- felszolgálja Wieck -nek a göngyölt húst ..
Wieck, amikor a helyesírását kritizálta a titkárnő, mindig csak azt hajtogatta, hogy a pokolba a szabályokkal. Itt vajon min van a hangsúly, azon hogy ő is csak ember, és nem engedelmeskedik szívesen a rendszabályoknak, amiket központilag hoznak, mint minden hadseregben, vagy azon, hogy ő is csak ember, és nem képes elviselni a kudarcot? Esetleg azt kellene gondolnunk, hogy ez a Wieck egy "ellentmondásos karakter"? Mindegy is, mert a történelem olyan dolog, hogy már megtörtént, és nem sok helyet hagy a találgatásoknak, és egyébként sem ilyen hatodosztályú filmekből kell megismerünk a történelemnek ezt, vagy akármelyik időszakát. 
A legcsúnyább dolog azonban az, hogy az egész II. Világháborút úgy állítja be a film, mint valami átmeneti jelenséget, sőt, mint egy előre tervezhető kimenetelű dolgot, és Váradi Ilona úgy szerepel, mintha már akkor azt tervezte volna, hogy amint vége ennek a szörnyű időszaknak, nyomban bosszút áll. Gyakorlatilag rossz nézni ezt a ballanszírozó, árnyalatokat bemutatgató ábrázolási erőfeszítést. 
A filmben szinte csak annyi utal a rendező szociológiai végzettségére, hogy egy göngyöl hús köré fonja a történetet. Ez a hús azonban eléggé rosszul néz ki, és meglehetősen kisadag, (mintha nem is egy magyar étteremből származna), amit azon a tányéron látni, azért ma, abban az étteremben 800 forint már pénzkidobás lenne. 
A másik kisadag a filmben Gryllus Dorka vére. Amikor szegény öngyilkosságot követ el, gondosan ügyeltek arra, hogy az ágyra egyetlen csepp vér se kerüljön, és egy vödörbe folyjon a vére. Nagyadagot kaptunk viszont a német diplomatát ért szélütés hallatán kirajzó tévécsatornák híradóstábjaiból. 
Nem lennénk meglepve, ha kiderülne, hogy Rolf Schübel, a film rendezője gyakran megfordult Magyarországon, és hogy van neki egy kedvenc étele is itt, mert az egész film olyan, mint egy turista emlékeiből, szubjektív gondolataiból és magánvéleményeiből összeállított saját vitrin-filmje. Az az eredetiség pedig, ami Tarantino-t képessé teszi arra, hogy "niggerezzen", és hogy hamburgerek köré építsen fel dialógusokat, teljesen hiányzik belőle.
-zé
 

oldal: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23