Koponyák The Skulls 2000

A tini-horror filmek borzasztó nagy sikerére (és rekordbevételeire) való tekintettel felbukkanni látszik egy új műfaj a filmiparban: ez a tini-thriller, aminek a premierdarabja a Koponyák c. film. Ezekben a thrillerekben is sok fiatalos izgalommal találkozhatunk, srácok kerülnek bajba, viszont a műfaji enyhítésnek köszönhetően itt a szereplők esélyesek a túlélésre.

A Koponyákban Luke McNamara kivételes megtiszteltetésnek érzi, hogy érdemei jutalmául kiválasztottja lesz az egyetemen működő elit titkos társaságnak, aztán később ebből a jutalomból adódnak a legnagyobb problémái. McNamara szerepében Joshua Jackson látható, aki a Kegyetlen Játékokban a szőke, meleg srác szerepét játszotta, na és aki a Dawson's Creek tévésororzatban (Dawson és a Haverok) Dawson legjobb haverját alakítja, mégpedig Josh néven.

Az egyetemi titkos társságok komoly amerikai misztikumot jelentenek, vegyük például a Yale egyetemet, amelyről rendes legendák keringenek, hogy az állam leendő vezetői ott szőtték szorosra (és titkosra) szövetségüket, amely titkos kapcsolatok szövevénye láthatatlan hálózatként feszül az államot irányító hatalom hátterében. Az USA a lehetőségek országa, ami akár csak elviekben is lehetséges, az biztos, hogy létre is fog jönni. Igazság szerint maga a film írója (John Pogue, az Életre Halálra írója) is találkozott már ilyen társasággal, sőt egyszer taggá is avatták. Máskor pedig rákérdezett egy tisztviselő mandzsetta kitűzőjére, hogy az vajon mit szimbolizál, esetleg valamely titkos társaság jelképe akar lenni? Válaszként pedig csak azt kapta, hogy az illető látványosan faképnél és válasz nélkül hagyta.

Hogy hogy működik egy ilyen titkos társaság, fogalmunk sincs, a filmben viszont azt láthatjuk, hogy a senior tagok vagyonuk tetemes részét hagyják örökül a társaságra, és ebből tartják fenn magukat. Mivel az elit elitjéről van szó, ezek a vagyonok horribilis léptéket képesek ölteni. Így ez az elgondolás akár a valóságban is működőképes tud lenni, és nyilván az is, csak nincs rá bizonyítékunk, mivel titkosak ezek a társaságok.

Persze nem kell megijedni, hogy ezoterikus témájánál fogva ez a filmecske nem lesz könnyen átélhető, hiszen vannak az életben olyan mozzanatok mindenki számára, amik nagyban analógok a filmben látottakkal.

Amikor valaki hirtelen bekerül egy komoly céghez, és "megszalad vele a ló", más sebességbe kapcsol, és egy elit tagjává lesz, az pont olyan, mint amit ebben a filmben látni. Felmerülnek egyből a konfliktusok, hogy a régi barátnő már nem annyira fér bele ebbe a képbe, vagy régi barátok, satöbbi. Példaként említhetnénk egyből a remek filmes filmet, a Big Picture-t, amiben az ex főiskolás filmes, Kevin Bacon hirtelen bekerül a producerek érdeklődésének középpontjába, felkapják, és elkezd Porschevel mászkálni, filmes cica-micákkal mozogni, és fő barátját, akinek a végzős filmje sikerét is köszönhette, mert ő volt az operatőre, is meglehetősen elhanyagolja, sőt, cserben is hagyja. Az ilyen miliőváltás mindig hasonlóan megy végbe, és ezzel együtt mindig nagy érdeklődésre számíthat a fiatal nézők részéről, hiszen minden fiatal vágya, hogy egyszercsak miliőt vált. Persze itt elsősorban fiatal amerikai nézőkre gondolunk, hiszen hazánkban a fiatalok szerencsés és érdekes módon kicsit visszafogottabbak ebben a kérdésben, és ha egy nagy cég tagjaivá válnak, azt inkább "szükséges rossznak", mint "szerencsés jónak" fogják fel, ami miatt pl. az önellentmondásos Harcosok Klubja sokkal népszerűbb volt nálunk, mint az USA-ban.

Nos, természetesen a miliőváltást remekül megkapjuk ebben a filmben. A titkos társaság neve pedig "Koponyák", és McNamara barátunkat felveszik ide, és nagyon örül, egyből otthagy csapot-papot, csakhogy a felvételi próbatételről le ne csússzon. És nem csúszik le, és fel is veszik, és percek alatt a számláján megjelenik 20 ezer dollár költőpénz, majd ajándékba kapnak (minden új koponya) egy komoly és méregdrága autót, mindenki a maga stílusának megfelelőt, csak úgy mint call-girlöket, akik szintén gondos válogatás nyomán lettek odarendelve a debütáló koponya srácokhoz, (a call-girlök már mindent tudtak a srácokról, plusz nem is néztek ki rosszul). Lényeg, hogy nagy dolog McNamara számára bekerülni ebbe az elit körbe, eddig bárban dolgozott, és a jogi kar csak álom volt a számára, a költségek miatt. Most pedig egyszeriben zöld utat kapott, szóval komolyabb, mint egy lottó főnyeremény.

A filmnek ez a része remekül ki van dolgozva, ott van benne a becsvágy, az ambíció, a fiatal emberek sikervágya és teljesítés-mámora, meg minden. És mindezek remek kontrasztot alakítanak "korábbi életével", a szerény, (ám gazdag családból származó) régi barátnővel, a szobatárssal, a közös pizzarendelésekkel.

Ám, amint az lenni szokott, már az ősidők óta, (lásd a Faust, amelyben az életben való sikeres működésért cserébe a lelkét ajánlja fel az ördögnek), az elit társaság nem csupán ad, hanem kapni is szeretne, mégpedig, érhető módon azt, hogy a társaság elmondhassa, hogy bizonyos menő, sőt nagymenő pozíciókban az ő embereik vannak, és azt döntik, amit a társaság elvár tőlük. Vagyis pont ugyanúgy viselkednek, mint egy komoly nagy multicég, amely normális fizetést és céges autót ad, cserébe viszont elvárja, és meg is kapja, hogy egy az egyben lecseréld az életed, és a vállalat, "a cég" egy sejtjévé válj. A kulcsszó tehát a lojalitás, és hamarjában el is érkezünk arra a pontra, ahol ez a dolog főszereplővé növi ki magát.

Történik ugyanis egy gyilkosság, McNamara régi szobatársa az áldozat, a gyilkos pedig nem is lehetne más, mint McNamara új barátja, Caleb (Paul Walker) akivel a próbatétel során kölcsönösen megkedvelik egymást, és a taggá avatás során egymás lekli-testvéreivé avatják őket. Hoppá-hoppá, máris itt a remek dilemma. A társaság iránti lojalitás felülírhatja-e a régi baráthoz főződő érzelmeket, és a veleszületett igazságérzetet? Ha a válasz igen volna, a film sem tartana másfél óráig.

Ennyit tehát a bonyodalomról és az alapszituációról, illetve a film első feléről. Idáig tök okés. Később azonban átmegy az egész film valami fura történetbe, ami leginkább egy zombi-filmhez hasonlít, ahol mindenki beépített ember, illetve zombi. McNamara és a barátnője, Chloe (Leslie Bibb) az egész rendszer ellen küzdenek, és tényleg mindenki beépített ember, de nem ez a bibi, és nem is az, amire ijon barátunk felhívta a figyelmet, hogy meglehetősen rasszista a szerepek leosztása, (az összes két fekete szereplő az ex szobatárs, aki a film szerint "lop", illetve el akar lopni egy titkot, tehát mint újságíró sem pozitív fej, a másik pedig a korrupt rendőr), hiszen valószínűleg azt akarja mondani ezzel a film, hogy a titkos társaságok elsősorban fehér titkos társaságok.
A gondunk valójában azzal van, hogy az ex szobatárs egy egyszerű manőverrel lefotózta a társaság titkos gyülekezőhelyét. Mármost hogy lehetett évszázadokon keresztül titkos a társaság, ha valaki, aki nem is főszereplő, ennyire gond nélkül be tud jutni oda, a titkos helyre? A másik probléma pedig az, hogy annyira nagy hatalommal rendelkezik a társaság, hogy McNamara és Chloe tényleg csak minicserkészek hozzájuk képest, és ha nyernek, az is kicsit vicces lesz. Ezt a gondot igyekezett a film úgy megkerülni, hogy egy belső hatalmi viszályt és szövevényes és politikus, sakkjátszma szerű hatalomátvételt állított az események hátterébe. Az egyik komoly fejes el akarja távolítani a másikat, (Caleb apját, akinek sokkal több köze volt a srác halálához, mint Caleb-nek), és ehhez használja fel a kis McNamara csapatot. Vagyis, ha nyernek is, akkor is azért nyernek, mert a társaságon belül valaki azt akarta. És itt már kicsit kezd elhomályosodni az egész, végülis minden részlet stimmel, de mégsem az igazi.

Ezzel kapcsolatban a gyanúnk a következő, a film alkotói valószínűleg igencsak komolyan vették ezt a titkos társaság problémát, és igyekeztek "korrekten" eljárni, amitől az egész olyan lett, mint egy kirakós játék. Másrészt a film alkotóit valószínűleg jobban érdekelte a háttérben folyó intrika, amely persze remek képet ad a hatalom működéséről, de gyengíti a tini-thriller vonalat. Mondunk egy példát. Amikor Caleb azt mondja, hogy ő ölte meg azt a fiút, de véletlen volt, és nem szándékos, akkor a színész (Paul Walker) remek adottságai miatt, pl. hogy kicsit Ryan Philippe-es, de benne van James Spader (Két Nap a Völgyben, Farkas) gonoszsága is, úgy vagyunk vele, hogy "esetleg elhisszük". Aztán, amikor előkerül a videófelvétel, és láthatjuk, hogy hogyan történt maga a gyilkosság, mindent várunk, csak azt nem, hogy pont az legyen, amit Caleb mondott.

Ha Caleb lett volna az igazi gyilkos, és előjöhetett volna belőle egy jókora adag hidegvérű gonoszság, a thriller vonal felélénkült volna. Így azonban a spekuláció és a hatalom igazi természete került előtérbe. (Az iménti infókkal, ne izguljatok, semmi komolyat nem árultunk el.) Vagyis végső fokon úgy tűnik, hogy a film fókusza kicsit lemászott a fiatalokról, ami mindenképen hátrány, mint az is, hogy Chloe szerepe sem sikerült igazán gazdagra, (lehetett volna pl. egy nagy lehidegülés köztük, majd egy nagy közeledés). Mindegy, kezdetnek nem rossz, szívesen vennénk még egy tini-thrillert, ami esetleg rendesebben van megcsinálva, amilyen hamar csak lehet, hiszen a tavalyi, jól sikerült Drogosztag emléke lassan kezd elhalványulni.

-skót-