Az Asztronauta
The Astronaut's Wife 1999

Nem vagy egyedül, körülbelül ennyiről van szó a szépen fotografált lélektani sci-fi thrillerben.

Általában kétféle ufós film létezik, attól függően, hogy szeretjük-e őket, vagy éppen utáljuk, átmenet, úgy látszik, nem lehetséges. Talán a felmerülő nyelvi problémák miatt, mire szóban értekeznénk velük, már a tettek addigra magukért beszélnek. A South Park sorozatban egyébként találunk ellenpéldát, ott az első epizódban az ufók, (illetve szigorúan fogalmazva az ufonauták) lerántották a húst és a bőrt a tehenekről, de aztán, amikor verbális kommunikációra került a sor, kiderült, hogy nem akartak semmi rosszat. Akkor miért fordítottátok ki a társunkat, kérdik a tehenek? Az a mi egyik társunk hibája volt, mert kezdő, és erre az az ufó azt mondja, hogy bocsesz, nem akartam.

Az Asztronauta egyébként, szerencsére nem is igazi ufós film, mert a földi leltár oldaláról tekinti a dolgokat. Charlize Theronnak volt egyszer egy férje, kiruccant a világűrbe, majd miután visszatért, már nem volt az igazi többé. Arról, hogy mi, vagy ki lett belőle, semmi különöset nem tudunk meg, és ez nagyon jó. Éppen elég az nekünk, hogy a mostani Johnny Depp nem azonos azzal, aki korábban kiruccant, pont elég.

Egy terhes anyának azonban különféle parái támadnak, és egyből a mesebeli herceg dilemmája jut az eszébe, illetve nem is az övé, hanem a mesebeli herceg feleségéé. Volt egyszer egy mesebeli herceg, az ellenség herceg megölte, majd a feleségét is megerőszakolta. Erre a feleség nem tudja eldönteni, miután a terhességi tesztje pozitívra sikerült, hogy a világ leggonoszabb, legutálatosabb ellenségének a gyerekét hordja-e magában, vagy azé a hercegét, akit olyannyira szeretett. A mesékben, és a mesék születésének idejében még nem volt abortusz, szóval gyakorlatilag mindegy is, csak maga a tudat.
Charlize Theron egyből terhes lesz, mégpedig ikrekkel. Ez eleve gyanús, hiszen ezek a lények imádják a kettősséget, és mindent erre építenek. De most inkább azt vegyük alapul, hogy mindez hogyan jelenik meg a filmben. Mert az az igazság, hogy elégé jól. Amint már említettük a földi leltárt veszi alapul a film, ez kábé úgy nyilvánul meg, hogy Charlize, talán anélkül is eléggé ramatyul érezné magát, hogy a filmben bármi igaznak bizonyulna a paráiból. Nem elég az neki, hogy a szeretett férje majdnem odaveszett az űrben? Aztán visszajön, és kicsit megváltozott? Mindez a változás amúgy is, ha minden normálisan működik, akkor is bekövetkezhetett volna.

Nem kevés férj lép rá arra a lejtőre, aminek a vége az, hogy durva, önző, sőt erőszakos lesz a feleségével, azzal a nővel, akit korábban körbe-körbe udvarolt, és egyszerűen imádott. Azt lehet, illetve azt szokták mondani, hogy a stressz, meg az az oka, hogy pénzt keres keménye, amíg a nő otthon ül, és esetleg terhes. "Mindezt kettőnkért teszem, drágám, meg kel, értened, mostanában nagy rajtam a nyomás odabent". Persze, a tapasztalt mozinézők már tudják, hogy az ilyen férjek előbb utóbb egy másik nő karjaiban lelik meg az igazi stresszoldót.

De ez mindegy is, mert az Asztronautában, illetve az Asztronauta Feleségében nem erre megy ki a játék. Lényeges viszont, hogy a férj elváltozása akár egy sima és hétköznapi történet része is lehetne, tehát a szó rossz értelmében nem ufós film, hiszen minden reális benne. A különbség egyedül annyi, hogy itt a nő paráiból szépen, egyenes vonalban bontakozik ki a legrosszabb, amit csak el lehet képzelni. Szépen, és finoman, és nem érezzük azt a buta törést, amit gyakran szokás, (ez a rendezőt és a forgatókönyvírót dicséri), hogy idáig egy ilyen filmet néztünk, aztán most átcsap valami másba, pl. ufósba, és az egész előbbi állapot teljesen értelmét veszti. Itt, (és ez az, amit szeretnénk kimutatni a filmmel kapcsolatban) pont ez a lényeg, a folyamatosság, az, ahogyan finoman és egyenes vonalban görgeti végig a cselekményt, és vele együtt a feszültséget, amit egészen könnyű átélni. Charlize Theronnak már volt módja ezzel paralel szerepet remekül alakítani az Ördög Ügyvédjében, emiatt egyébként az Asztronautát úgy is nevezhetnénk, mint a Lény kettő és az Ördög Ügyvédjének a találkozását.

A film előnye még, hogy, mint az elején mondtuk, nagyon szépen van fényképezve, de tényleg, le a kalappal. Erre jön rá a nagyon érzékeny filmzene, amit nem úgy értünk, hogy allergiás pár dologra, hanem hogy finoman leköveti a cselekmény mozgásait. Ezzel együtt, nem lesz életünk egyik legjobb filmje, (különösen a befejezés miatt), de egynek feltétlenül jó, mivel színvonalas, és az előny. Az, hogy színvonalas leginkább akkor derül ki, amikor a mostani nézők egyike-másika egyszer terhes lesz, és miközben otthon várja a férjét, átfut egy hülye gondolat a fején, aminek a vége persze egy sima nevetés lesz, nem úgy mint itt és most, az Asztronauta Feleségében.

PS: Terhes lányoknak egyébként tényleg nem ajánljuk.

-joey tribiani-