Reklámok

Az idény új remekműve feltétlenül a Fanta ufós filmje. Fiatalok buliznak .. - ez idáig világos, csak kérdés, hogy hol? A nagy bulizás hevében valahol a sivatagban, talán Huston környékén, a rádiócsillagászati teleszkópok környékén kötnek ki. Sőt, nem is csak a környéken, hanem egyenesen egy ilyen teleszkóp ernyőjében, mert az olyan, mint egy remek napozó placc, ami ráadásul napraforgó módján mozog is, szóval jó kis hely. A bulizás az egy hatalmas misztikum, leginkább filmekben lehet látni, hogy effektíve mit csinálnak a fiatalok, amikor buliznak, legalább is eddig ez volt, de most a Fanta egy hatalmas zseblámpaként végképp utat vágott a nézők számára ebben a sötétségben. Szóval úgy buliznak, hogy büfiznek, és közben azt kell mondaniuk, hogy "helló!". Nem is olyan könnyű, de ha sikerül, nehéz leszokni róla, mármint erről a "hellózásról".
A bonyodalmat viszont az jelenti, hogy nincsenek egyedül, a bázison, már vagy 40-50 éve folyamatosan figyelik az égből érkező üzeneteket a tudósok, és most eljött a nagy áttörés, a képernyőn a remekül is remekül látható hangminták bizony az évszázad nagy fogásának minősülnek, és a tudósok valahányszor meghallják a bűvös szót, hogy "helló", ujjongva tapsikolnak. Ráadásul ezek a tudósok nem is rossz fejek, és nem titkolják el a nyilvánosság elől a nagy felfedezést, a világűrből érkező üzenetet, így a sivatagban egyből megjelennek a közvetítő kocsik, hogy hírül adják, hogy üzenetet fogtak a rádióteleszkópok az űrből. Üzenetek persze az adás ideje alatt is folyamatosa érkeznek, hiszen a bulizós Fantások nem szűnnek meg élvezni új találmányukat, a "hellózást". Külön szépsége a filmnek, hogy noha egy srác kezdi a sort, és a lányok csak dőlnek a nevetéstől, utána egy Liv Tyler jellegű szépség is becsatlakozik, és kockás kalapjában, fülig érő szájával vidáman mondja, hogy "helló". Remekbeszabott film, nem lehet megunni.

Egy másik reklám, amiről sajna, nem is gondolhatjuk, hogy előbb utóbb látható lesz majd a hazai csatornák képernyőin, viszont mindenképp áttörést képvisel, így "megemlékezünk" róla.
Bankreklám, és hozzá kell tenni, hogy az MTV-n fut, mivel valószínűleg más tévécsatornákon más filmet ad le ugyanennek a banknak a reklámképviselete. Szóval a direkt MTV-s verzió a következőképpen néz ki. Egy ősmajmot, illetve előembert látunk, (angolul az egyik monkey a másik ape, és nemcsak az egykori előember "ape", hanem a mai gorillák és a csimpánzok is), és akkor a majom elindul az úton, az időben, és közben a változásról hallunk szövegeket, mint változtasd a háborút életté, az utálatot szeretetté, satöbbi. És akkor hátulról látjuk, ahogy felegyenesedik a majom, ruhát ölt, páncélt, majd mostani cuccokat, és közben a környezet is cserélődik, "change", mint ahogy végig ez a szó hallatszik ki a szövegből is. És akkor ott sétál, keresztül egy mai téren, konkrétan egy bank felé, kapucnis felsőben. Megjelenik a felirat: Fortris Bank és az is kiderül, hogy ez egy nagyon régi bank. Ezt követi egy plusz bejátszás, a kapucnis alak megfordul, ott a téren, és látjuk, hogy az arca (még mindig) egy majomé, és ezalatt hangban azt halljuk: "don't change". Nagyon jó poén, és nagyon meredek és merész is, mert melyik bank reklámozná magát úgy, hogy a kliensei majomarcúak? Ráadásul a szöveg is stimmel, hiszen azt mondja, "mi hiszünk a változásban", változtass meg mindent, bla-bla, majd a végén, hogy "don't change" azt mondja, te ne változz meg. Nincs itt semmi ellentmondás, csak viccesen, és csak formailag. Ráadásul minden reklám egy-egy új fajta életmódot kínál, azzal teszi vonzóvá a terméket, ez a film azonban azt mondja, "ne változz meg". Ha nem lenne MTV, bizony ez a reklám nem jöhetett volna létre.

Elég sok Always reklámot látni mostanában, nálunk elsősorban az az Always Tanga látható, amikor a zoknis lábát asztalra felrakó srác gyönyörködik az alakjában, mármint a csaja betétjének az alakjában, ami egyáltalán nem lóg ki a tanga alsója alól.

Egy másik, szintén tanga-alwayst reklámozó film úgy néz ki, hogy egy hatalmas partin játszódik, van egy DJ, és van a táncoló tömeg, és van egy táncos csaj egy dobogón, és a tömeg az ő táncát követi, majd egyszercsak elcsúszik a betétje, ezért a kezével "odakap", és megpróbál korrigálni, és megpróbál úgy tenni, mintha ez a tánc része lenne, és a tömeg ezeket a foxtrottosba hajló mozdulatokat is átveszi. A zavart a kivetítőn megjelenő scientifikus Always Tanga ábra oldja fel a végén.
Ennél még jobb az az Always reklám, amely egy forgalmas téren játszódik egy európai város "főterén". Csajok jönnek mennek, mindenki siet, és mindenkinek elég jó alakja van. A kamera általában csípőmagasságból fényképezi őket. Majd a narráció felteszi a kérdést, hogy vajon mi a közös vonás a képen látható csajokban. Talán, hogy a táskájukban van egy óvszer? Vagy hogy karatéznak, vagy van náluk sminkkészlet? A válasz természetesen az, hogy mindannyian Always-t használnak. Ez a film a legjobb, nagyon laza és nagyon lendületes és nagyon jól van fényképezve. A végén például van egy jó kis snitt, a teret látjuk először pár járókelő lánnyal, majd egyre többen jönnek, és a kamera felemelkedik, helyet biztosítva az Always feliratnak. A reklámfilmek snittjeit mindig nagyon sokszor veszik fel, de ennek nem mindig van meg az értelme, illetve az eredménye. Itt azonban abszolúte összejött, hiszen a fent említett snitt nem 10 másodperc, és nem is öt, körülbelül kettő és fél, amelyen belül elég nehéz megvalósítani, hogy egy tér benépesüljön, anélkül, hogy a téren mászkáló szereplők rohannának, szóval jól sikerült.
A filmecske másik érdeme, hogy "betekintést ad". Mindenki szereti magát kívülről látni, illetve kíváncsi arra, hogy ha egy semleges nézőpont kívülről nézi, akkor mi jön le, ezért vannak a tükreink és az Olimpiai Játékok is. Másrészt egész jó dolog tud leni a böngészés, hogy belekukkantunk a táskájukba, az életstílusukba, stb, leköti a figyelmet, és ezzel szabad utat biztosít a reklám üzenetének, hogy célbajusson.
A táncolós film ugyanígy azért jó, mert egy olyan intim élményt jelenít meg, amit addig a képernyőkön nem láttunk, sem filmen, sem reklámokban, leszámítva természetesen az egy darab Betty Blue zenéjét használó repteres (emlékezetünk szerint Libresse) reklámot, aminek, (ha az tényleg Libresse volt) ez most visszavág. Abban, mint ismeretes egy lány otthagyja a kissé béna csávót, lekopik, a srác szomorúan bámul utána, mindaddig, amíg a lány elkezd furán járni, mert elcsúszott a betétje. A srác egyből kiábrándul, és anélkül, hogy a lány tudna erről, már nem is fáj neki a szakítás.

Szakításról jut eszünkbe a Heineken remek reklámfilm sorozata, amely tulajdonképpen még a nyár elején kezdődött, és arra ment ki a játék, hogy "ez csak Heineken lehet". Először egy focimeccsen a gólnál való lökdösődésben kellett izgulni, hogy nehogy egy csepp is kiömöljön, majd jött a "maximalista" film, amikor egy arc perceken keresztül figyelte, hogy az üvegből az utolsó csepp is átkerüljön a poharába. Ezt követte később két sokkal jobb film. Az egyik a Pulp Fiction zenéjével indult, a srác egy szőke csajjal flörtölt, és a háttérben megjelent a csaja, aki barna. Dühösen igyekezett a srác felé, aki gyorsan kicserélte az előtte lévő pohár sört egy pohár coca-cola-ra, (elvette egy másik vendégét). Azt hittük volna, hogy a csaja nem bírja, ha iszik. De aztán a csaj odajött, és ráborította az italát, mármint a srác italát, mármint a rác vélt italát, a cola-t, aztán mint aki jól végezte dolgát, diadalmasan elvonult. A srác aztán megkönnyebbülten sóhajtott, és visszarakta maga elé a sörét. Nem zavarta, hogy lekopott a csaja, nem zavarta, hogy tiszta lé volt a feje meg az inge, elégedett volt, mert megmaradt a söre, ami "csak Heineken lehet".
A másik remek Heineken film pedig úgy nézett ki, hogy egy fekete csaj és pasi egy drága étteremben söröznek. Kihozzák a söröket, a srác zavarba jön, egy pillanatra kényelmetlenül érzi magát, majd amikor a lány nem néz oda, gyorsan kicseréli a két poharat, hogy előtte legyen az, amelyikben egy milliméterrel több van. Majd minden mehet tovább, és megfogja a lány kezét. Nagyon profi és meglepő film.

A Replay egész nyáron egy nagyon jó kis film-párossal igyekezet minket eltalálni, nagyon jó kis gitáros zenét használtak, és hol egy félmeztelen, és természetesen Replay farmert viselő srácot, hol egy ugyanolyan csajt utazott végig a kamera, ráadásul úgy, hogy mindig a végén derüljön csak ki, hogy most melyikükről van szó. Az zene önmagában is telitalálat, pont az ellenkezője annak, amit a hazai csatornákhoz szokott fülünk a leggyakrabban hall, tehát pl. a "Knorr, minden nap új varázslat", vagy méginkább a Silan-os "ooh, Silan!" végződésű stúdió-reklámdalocska ellentétei. Olyan jó kis zene, hogy egy filmprodukciós vállalat, vagy egy tévécsatorna vagy műsor is szívesen alkalmazná szignálnak, mivel másodpercek alatt lezajlik egy egész szép kis ívű történés ebben a zenében. Mindenesetre most ugyanez a szám egy új, "happy-end"-es filmet kísér, a srác és a csaj most egymást átölelve ücsörögnek, two-in-one.