A szezon egyik legjobban sikerült videója, tulajdonképpen máris klasszikus. Kaliberét tekintve ott van valahol a Touch and Go tavaly nyári száma, a "Would You Go to Bed With Me?" környékén, mert könnyű, egyszerű, de tartalmas és átütő is egyben. A klipje viszont a nagy klasszikus darabok közé tartozik, a fehér háttérre komponált kategóriában. Sok ilyen készül, de kevés sikerül kiemelkedően jól. Az Overload-ban a három csaj jobbról balra úszik a képernyőn, mármint a kamera balról jobbra utazik. Ezt persze nem feltétlenül úgy vették fel, hogy folyamatosan fart-sínen futott a kamera, sok esetben a vágóasztalon kezdték el utaztatni a képet, de mindegy, az egyszerű és nagyszerű utazásos struktúra akkor is megvalósul.

Utaznak egyenként, és együtt is, és van olyan is, hogy egyikükből éppen több, mint egy látható a képernyőn. Vannak olyan részek is, amikor sziluettes a kép, és a 3 csaj árnyékba borul, és van olyan is, amikor 3-an körbeforognak. A legegyszerűbb mozgások, és mégis a klip verhetetlenül erős. Megjegyezzük, nagyon szépen van világítva, de hát miért ne lenne? Az együttesnek még egy darab számát ismerjük, ahhoz nem készült klip, de nem is baj, mert nem ismerni rájuk abban stílusban, nagyon lelassult és nagyon rózsaszín. Ez a szám, az Overload, reméljük, követhető nyomot jelent majd a számukra, amin a jövőben haladhatnak.

A Spice Girls csapatról már többször azt hittük, hogy felbomlottak, de időről időre kiderül, hogy még csak most indulnak oszlásnak. Most is éppen ez van, és nagyon drukkolunk nekik, hogy sikerüljön. A "Puffancsok" (ahogy idehaza nevezzük őket) a tehetetlenségüknél fogva haladnak előre. Amíg Mel B és Mel C kezdenek igen sok pénzt összeszedni, illetve sikert aratni szóló karrierjeikkel, és kezdenek lazán viszonyulni a Spice-os kötelékhez, addig Victoria, akit arról lehet megismerni a többi Spice közül, hogy alakja nincs felpuffadva, sőt, meglehetősen csontos, úgy van vele, hogy jó dolog ez a Spice formáció, nem lenne okos abbahagyni. Benne lehet eben az is, hogy a piac nyilván nem bírná el az összes Spice szóló albumait, így valakinek esetleg tényleg vissza kellene végül vonulni a font-milliókkal mondjuk lovakat tenyészteni, és lehet, hogy ez a szerep pont Vikire hárulna.

Mindegy, csak azért hoztuk szóba őket, mert ez a klipjük tartalmaz néhány koppintást, elsősorban Aaliyah öltözetét koppintották a Try Again klipből, amíg a klip végén látható négyes kézfogás dettó a Red Hot Chili Californication c. klipje végéről származik. Végső fokon nem maguk a Spice Bigék csórták ezeket a motívumokat, hanem a videó rendezői, de valahogy mégis jellemző rájuk ez a fajta gátlástalanság.

Samantha Mumba az ír tinilány -nem először- remake-et csinált egy régi számból. Ashes to Ashes, mondta David Bowie, amiből most Body II Body lett Samantha Mumba feldolgozásában. Nem hibáztatjuk érte, jó szám volt az eredeti, de persze magunktól nem hallgatnánk ezekben a hetekben. Így azonban mindig örülünk, ha meghaljuk valahol. Ilyen egy zene "következő élete". Mivel mindez a szerző hozzájárulásával történik, mag anyagi ellenszolgáltatások nyomán, teljesen kóser biznisz. Puff Daddy volt eddig a legnagyobb "feldolgozó-gép", érdekes módon őt is jobban kedveltük, mielőtt Jennifer Lopezzel összejött volna, meg mielőtt belépet volna a divat világába is. Ez a Samantha Mumba feldolgozás leginkább az egykori Sting szám Puffy feldolgozásához hasonlítható, mert elég jól sikerült, mintha apuci lemezjátszóját a kisgyerek bekapcsolta volna, és nagyban és vidáman lejtene és halandzsázna a felnőtt zenére, aminek igencsak jól kitalált ritmusa és hangjai vannak. A Kisgyereknek nem sok szöveg jut eszébe, csak az, hogy "anyuci azt mondja, még mindig túl fiatal vagyok", "de nem bírok magammal". És ezt a (buta) tini vonalat viszi végig a klip, ami jól néz ki, de ez minden. A csaj egy benzinkútnál dekkol, majd beszáll egy idegen srác autójába, (ezen a ponton már érdemes lene beperelni a kicsikét fiatalok veszélyeztetése címén), és kimegy a város szélére, egy híd alá, ahol a porban táncolnak, meg minden. Rossz nézni, reméljük, egyik tizenéves sem vesz példát erről az elkényeztetet ír kiscsajról, aki feltehetően visítana, ha egy étteremben a vörösbort fehérboros pohárban kapná véletlenül, de ebben a számban, ha már kell valami szöveg és történet, elhinti a tiniknek, hogy felejtsenek el mindent, ha a hormonjaik beindulnak. Fene. Az zene viszont - Bowie - tök jó, akár 40x is meg lehet hallgatni egy nap.

Meglepően jó kis videó. Nagyon intenzív, sőt tömény klip, nagyon gyors és nagyon súlyos reppeléssel tele. A klip fő jellegzetessége az un, "hue" (árnyalat) trükk, ami úgy néz ki, hogy a fű például átmegy lilába, anélkül, hogy az összes szín elváltozna.
A gyakorlatban ez úgy működik, hogy van egy gomb, amire a vágók figyelnek, hogy nehogy elcsavargassák a beindult zenészek, mert ha valamelyik felfedezi ezt a kis gombot, akkor beindul a játék, és senki nem csavarhatja ki a kezükből, és megesküsznek bármire, hogy ragaszkodnak egy-egy ilyen trükkhöz a klipben. Valószínűleg ez történhetett ennek a nagy volumenű klipnek az utómunkálatainál is. Vicces, vad és nagyon tarka. Fel van fokozva, fel van tupírozva, és nem zavar minket az összevisszaság, mert a zene mederben tartja az egészet. Az elmaradhatatlan fenék- és mellrázás természetesen nem marad el, noha annyira fel van fokozva ez is, hogy a klip végén vártunk volna egy feliratot, hogy "no mell was hurt" a forgatás során. Ez a klip tipikusan az az eset, amikor egy jó reklám készül egy (nagyon) jó számnak. Rendezte: Dave Meyers.

Nagyon izgis kis klip bukkant fel nemrégiben, az egykori Blur klip, a Coffe & TV tejes dobozaira, valamit az Air Playground Love videójánnak zöld rágógumijára emlékeztet az a kis lény, aki a klip főszereplője. Nem a kedvencünk, nem is szimpi. A tejesdobozt imádni lehetett, a rágógumi jófej volt, ez a zöld lény viszont semmi különös, de hamarosan ráhangolódunk mégis, mert nagyon jó a zene. Ó, igen, a Ponyvaregény, ha most készülne, ez a szám benne lenne. 60-as, 70-es éveket idéző zene, mintha egy régi francia krimi zenéje lenne, beindult és rock & roll-os. Szóval a zene kicsit elcsavarja a Ponyvaregény-rajongó fejünket, és máris kész a baj, mert ha nem is kedveljük meg, de legalább megértjük ezt a kis zöld csávót. Rossz napja van, és nem is fiatal, teljesen ki van fulladva, utálja az egész küldetést, ide a földre, és utálja, hogy mindenkit igába kell hajtania, és hogy senki sem hallgat rá. A klip közepén tudjuk meg, hogy miért van itt, és hogy kitől kapta a küldetését. A hajcsavarós feleségétől, aki szó szerint elzavarta, hogy "szivem, akarom azt a nyamvadt bolygót". A zöld csávó ki van tikkadva, és semmi kedve, de a küldetés az küldetés, a feleség pedig feleség. Végül szerencséje lesz, bekopog egy motelszobába, és ott talál három megfelelő alanyt, akiket rávesz a szolgatáncra. A zenekar tagjai ők. A kis zöld lény örül, végre valami siker. Az idomítás pedig olyan jól sikerül, hogy a mozgássorokból kialakul a gitározás, meg minden, és színpadon is fellépteti őket. Ez konkrétan egy koncertnek felel meg egy tornateremben, vagy hol. Tök vidám az egész. A zöld lény, akit "4"-nek hívnak, megpróbál becsajozni egy felig bombázó földi nővel, de már nincs sok ideje, mert haza kell indulnia. Nem a világ legjobb klipje, de a hanyag elegancia, és az életvidámság, plusz a cool zene mindenkép egy izgis végeredményt adnak ki. Rendezte: Mike Mills.

Ebben a klipben viccesnek szánt vagy tűnő paródiáját, illetve, mivel senki nem kérte őket, hogy parodizálják, inkább másolatát látjuk az egyik barbis klipnek, a belga Aqua együttestől. A zenekar azt a barbis történetet választotta ki, amelyikben barbi a kalózokkal találkozik. Kár, mert a "come on barbi. let's go party" "még jobb volt", annak "még szívesebben megnéznénk" egy magyar másolatát.

Harsányi Levente, abból ítélve, hogy teljesen civil nevén énekel, bizonyára szólista. Ez természetesen egyetlen fokkal sem kevésbé rokonszenves dolog, mint amikor valaki pl. Steve-nek, vagy DJ. Steakhouse-nak nevezi magát. A Nem Kelek Fel c. szám, hazai reppes hangzást követ, leginkább a Geszti féle lágy, mikrofonhoz közeli stílusban. A klip nagyon egyszerű, azt találták ki, hogy üljön a Levente egy autóban, ami mondjuk egy Porsche. És akkor autózzon, és közben mindig jelenjen meg legalább egy másik szereplő, például egy szőke modellcsaj. És akkor ezt lehet nézni, ahogy vezeti a Porsche-t. Jó autó, bár meg kel jegyezni, a tengeren túli klipekben nem túl gyakran használják, mert ott valahogy nem szokás felvágni azzal, hogy valaki bunkóautót vezet. Ha egy zenész, például Nathaie Imbruglia ilyen klipet csinálna, lehet, hogy elidegenednének tőle a rajongók, mondván, mi nem egy üzletasszonyt kedvelünk, hanem az olyan fejeket, akik zenélnek. DJ Darude egy ránézésre szintén elég drága autót vezet, de akkor is, legalább nem a legkommerszebb darabot, a fekete, nyitott tetős Porche Carrera-t (?) 1990-ből (?), kb. 7 millió értékben (?). Ez az autó semmiről nem szól, csak a pénzről, a filmekben a fiatal és buta csávó szoktak ilyet vezetni, vagy a direkt rossz fejek, szóval nagyon rossz választás. Ugyanakkor, ha már flancolunk, flancoljunk rendesen, és rakjunk rá (legközelebb) egy dedikált Harsányi Levente táblát rendszámként. A klipet videóval készítették, ami még nem volna probléma, (nem mindenkinek telik filmre, nem mindegyik lemez hozza be a drága nyersanyagot, ez érthető), de az, hogy a fényerőt automatán hagyták (amikor a hidak alatt áthalad), az már kicsit amatőr.

-zé-