Temetetlen Múlt What Lies Beneath 2000

Ismét egy balsejtelmekkel teli film került a mozikba, a Temetetlen múlt a legújabb olyan pszicho-thriller, ami igényes és izgalmas kivitelezését nyújtja az emberek folyamatos rémületben tartásának. A film a hitchcock-i hagyományokon alapul, műfajilag a "suspence" kategóriába tartozik, ezek azok a filmek, amelyek a feszültség folytonos fenntartásával, illetve lassú fokozásával operálnak, és fontos szerepet játszanak bennük az apró, baljóslatú jelek.

A Temetetlen múlt Robert Zemeckis rendező munkája, akinek a legsikeresebb filmje eddig a Forrest Gump volt, de neki köszönhetjük a Vissza a Jövőbe trilógiát is, viszont kevésbé lehetünk hálásak olyan filmjeiért, mint A Smaragd Románca, vagy a Jól áll neki a Halál.

Viszont ebben a filmben ismét jót alkotott, sikerült neki egy olyan hosszan (129 percig) elnyújtott izgalmat a vászonra vinnie, ami a totális idillből indul ki, viszont az első gyanús jelektől kezdve nem hagyja nyugton a nézők fantáziáját, úgyhogy alig várjuk, hogy a film végén kiderüljön, a mi nézői verziónk az igazi, és valóban az történt a múltban a főhőssel, amit gondolunk.

Dr. Norman Spencer (Harrison Ford) egy ismert tudós, aki boldog és kiegyensúlyozott életet él szépséges feleségével, Claire-rel (Michelle Pfeiffer) egy New England-i tóparti házban. A nő régebben tehetséges zenész volt, de feladta a jól induló karrierjét a házassága után, és inkább a gyereknevelésben élte ki felesleges energiáit, ami most (a film jelenidejében) éppen rosszul veszi ki magát, mivel lányuk, Caitlin felnőtt, és elhagyta a szülői házat, úgyhogy Claire-nek pillanatnyilag kicsit kizökkent az élete. A filmkészítők talán ezekre a kezdő képekre fordítottak a legkevesebb energiát, mivel az a pár perc, amivel a szokásos helyzetbemutatás telik, sajnos, kissé döcögősre sikerült. Mr. És Mrs. Spencer fekszenek egy ágyon, és ritmusos csókok közepette vázolják a helyzetet, miszerint most Claire kicsit magára fog maradni a lánya elutazása után. De ez nem veti vissza sokáig a film menetét, mert Claire hamarosan fura hangokat kezd el hallani a házában.
Apró jelek, hangok, titokzatos neszek arra engednek következtetni, hogy egyrészt valamilyen hívatlan vendég fészkelte be magát Spencerékhez, másrészt mivel ezeket a furcsaságokat csak a nő érzékeli, gyanús, hogy előbb-utóbb az idegeire fognak menni. Claire egyszerre fél és kíváncsi, ráadásul úgy látja, hogy a szomszéd házban erőszakos dolgok történnek, sőt, egy idő után meg van róla győződve, hogy a szomszéd nőt eltette a férje láb alól. Claire egyre többször lát egy halott nőt a házában, már nem mer belenézni a tükörbe sem, mivel gyakran előfordul, hogy nem csak a saját arca néz vissza rá. Ezektől a jelenetektől persze a nézők mindig megrémülnek, de ettől függetlenül nem az ijesztgetés inkább a film sajátja, hanem a sok baljós motívum felszínre hozása, ez az, amitől egy "suspence" igazán működőképes tud lenni.
Micheille Pfeiffer nagyon jól játssza a szerepét, jól tudja érzékeltetni a magára maradt feleség belső lelki vívódásit, amelyekből a felszínen általában nem látszik semmi, és még Claire sem szívesen tudatosítja magában, hogy az élete működik ugyan, de korántsem boldog. Vannak olyan jelenetek, amikor Pfeiffer egy másik nő képét mutatja, legalább ezekben a percekben kiléphet a színésznő kicsit a szokásos szerepköréből, és érzékeltetheti, hogy nemcsak egy megbízható és érzékeny szépséget (legtöbbször feleséget) tud eljátszani. Harrison Ford Dr. Spencerként hozza a rendes formáját, persze nem olyan tökéletes, mint Dr. Richard Kimble-ként volt a Szökevényben, de nem is olyan komótos, mint a Zuhanás, vagy a Hat Nap, Hét Éjszaka c. filmekben volt, és ez ismét csak azt jelenti, hogy Fordnál nem veszi ki túl jól magát, ha egy kevésbé jó filmben kell játszania. Persze a Temetetlen Múlt-tal kapcsolatban is biztosan lesznek nézői fenntartások, a legtöbben talán úgy fogják érezni, hogy láttak már hasonló filmeket, viszont meggyőződésünk, hogy ez egy kifejezetten jól sikerült alkotás a maga kategóriájában, és nemcsak a két hatalmas nevű sztár viszi el a filmet, hanem a történet, illetve a feszültségkeltő képi hatások is sokat hozzátesznek a minőségéhez. A film meglehetősen nagy költségvetésből készült, viszont a produkcióra szánt 100 millió dollár nem is tűnik olyan soknak, ha megtudjuk, hogy Harrison Ford 20 millió, Micheille Pfeiffer pedig 10 és fél millió dollárért játszottak a filmben. Az USA-ban tetszett a nézőknek a Temetetlen Múlt, kevesebb, mint egy hónap alatt behozta az árát a film, és mostanára már több mint 50 millió dollár hasznot könyvelhettek el az alkotók, csak az USA-beli jegyeladások nyomán.

A forgatási helyszín az egyik New England-i nemzeti park volt, ahol ugyan található egy tó, ami a film történetéhez elengedhetetlenül szükséges, ellenben hiányzott a partjáról egy ház, ami a Spencer-házként szolgálhatott volna, úgyhogy Rick Carter és Jim Teegarden látványtervezőknek fel kellett építeniük egy vadonatúj, 325 négyzetméteres házat a parkban. Emellett el kellett készíteniük egy műtermi változatot is a házról, amiben már csúsztathatóak voltak a falak, mozdíthatóak a szobák, sőt, a fürdőszobának öt különböző változatát építették meg benne. A tükrök használata is problematikus volt a látványtervezők számára, mivel a filmbeli tükrös jeleneteket úgy kellett megoldani, hogy csak Claire (vagy a szellemnő) arca látszódjon a tükörképben, a kamera nem - ehhez az operatőr 1,2- 4,5 méteres darukat használt, és ezek végére erősítette a kamerát. A vizuális effektek felelőse Rob Legato volt, aki a Titanic-beli munkájáért Oscar-díjat kapott annak idején. Legato ebben a filmben arra törekedett, hogy minél észrevétlenebbek legyenek a vizuális effektek, mivel ez a film kevésbé a látványos képi megoldásokról szól, mint inkább a történetet eredetien bemutató, a cselekmény szövetébe ágyazott vizuális hatásokról.

Robert Zemeckisnek és alkotótársainak sikerült létrehozniuk egy olyan thrillert, ami bár nem lesz a műfaja legjobbja (mivel ezt a díjat még mindig a Hatodik Érzék birtokolja), de ettől függetlenül a történetnek sikerül felébreszteni, illetve sokáig, majdnem a teljes filmidő alatt ébren tartani a nézők érdeklődését. Elérte a film azt, hogy a nézőnek bizonyos jeleneteknél nyugtatgatnia kell magát, hogy a főszereplő mégsem hallhat meg csak úgy, annyira egyszerűen, ahogy ezt a történet sejtetni akarja, és emellett a cselekmény fordulatai szabad teret engednek a közönség találgatási-nyomozási aktivitásának (vajon mi történhetett mégis a múltban a Spencer-családban?), amitől egy kicsit interaktív-hangulatú lesz a film, és ezzel együtt szórakoztató.

-lido-