Luna Papa Luna Papa 1999

A Luna Papa c. német, üzbég, orosz, japán és francia kooprodukcióban készült film a "pihentető filmek" kategóriájába tartozna, ha lenne ilyen kategória, mivel a gyönyörű közép-ázsiai helyszinek képei nyugtatják a szemet, a film különös, kicsit meseszerű cselekménye pedig jót tesz a léleknek.

Ritkán fordul elő napjainkban, hogy öt ország filmeseinek kellene összeállniuk egy film kedvéért, a Luna Papa esetében ez nagyon jól működik, a színészek orosz, német és tadzsik művészek, a stáb abszolut nemzetközi, az eredmény: egy üzbég hangulatú film, igényes kivitelezésben. A film kezdőképei alatt úgy érzi magát a néző, mintha egy igazán egzotikus és különös tájra került volna, a helyszín olyan, mintha sivatag és sztyeppe lenne együtt (tengerrel a háttérben), a színek visszafogottak és szépek, a szereplők ruhái (üzbég-tadzsik összeállításban) pedig csak fokozzák ezt a mesebeli hatást. Lehet, hogy leginkább azért különleges ez a helyszín számunkra, mert ritkán látunk Közép-Ázsiában játszódó filmeket, ettől függetlenül már azelőtt kellemes hatást tesznek a film képei a nézőkre, mielőtt még bármi lényeges dolog is történne a vásznon. Aztán a cselekmény is beindul, egy 17 éves, örökmozgó lányt látunk a kietlenségben, a neve Mamlakat, és ő viseli gondját az apjának, illetve szellemi fogyatékos bátyjának, Naszreggyinnek. Mamlakat (Chulpan Khamatova, 25 éves tatár színésznő) közszeretetnek örvend a falujában, a hagyományőrző közösség értékeli, hogy két férfiről is gondoskodik egyszerre, ráadásul a lány a helyi kis táncos csapatnak is a lelkes tagja. Mamlakat megszállottja a színháznak, ő maga is színésznő szeretne lenni, bár (mi, nézők) nem nagyon látjuk a lelki szemeink előtt, hogy egy ilyen kis eldugott faluból hogyan kerülhetne ki egy leendő színésznő, őt mindenesetre nem zavarják a beszűkült lehetőségei, Shakespeare-színésznő szeretne lenni, és kész.

Naszreggyin egy háborús sérülés miatt lett szellemileg sérült, és Mamlakat az egyetlen, akivel tökéletesen megérti magát, a testvérek erős érzelmi kötődése egymás iránt a film egyik legjobb vonalát adja. Minden remekül működne, ha a lány nem lenne annyira oda mindenért, ami a színházzal kapcsolatos, és egy álomszerű éjszakán nem ejtené teherbe egy ismeretlen, aki Tom Cruise ismerősének vallja magát. A filmet végig kommentálja egy hang, amire kis idő múlva ráismerünk: Mamlakat leendő gyereke értelmezi a történteket a lány hasából. Nem tudjuk biztosan, hogy a valóságban vagy egy mesében közlekednek-e éppen hőseink, ezt a kettősséget a rendező (Khudojnazarov) fantasztikus realizmusnak nevezi, és ennek legjellemzőbb eleme az, hogy amikor már minden elrendeződni látszik Mamlakat sorsát illetően (sikerül végül apát szerezni a gyermekének), akkor a levegőből lezuhan egy bika, és tönkretesz mindent. A levegőből alászálló bika történetét egy terhes lánytól hallotta a rendező, aki egyetlen túlélője volt egy ilyen balesetnek, mikor az egyik helyi légitársaság gépéről elszabadult egy bika, a Kaszpi-tengerbe zuhant, és pont eltalált egy halászcsónakot, megölve ezzel a lány férjét, fivérét és apját.
A hihetetlennek tetsző történet jól illeszkedett a készülő film hangulatához, úgyhogy Khudojnazarov nem habozott berakni egy ilyen jelenetet a filmjébe. A Luna Papában azok a jelenetek a legszórakoztatóbbak és humorosak, amelyekben Mamlakat apja megpróbálja megtalálni azt az állítólagos színészt, aki teherbe ejtette a lányát. A család férfitagjai egy rendes hajtóvadászatot intéznek a környék elismert színészei ellen, premierekre rontanak be, apajelölt színészeket hurcolnak el az előadásról zsákokban, szóval bonyodalmakból bonyodalmakba keverednek, és persze nem járnak sikerrel: a film szerint nem jó erőltetni a dolgokat, inkább a véletlen találkozások járhatnak sikerrel. Mamlakat a nagy zűrzavarban bekeveredik egy véradó kisbuszba, amivel egy szimpatikus szerencsejátékos-orvos menekül egy gengszterbanda elől, egymásba szeretnek, de aztán jön a repülő bika-motívum, és megváltozik minden. A film vége felé, közvetlenül a bika becsapódása után, a történet kezdi elveszíteni a biztos talajt a lába alól, a meseszerűség próbálja elvenni az élét a szomorú eseménynek, a kommentátor gyerekhang egyre többet beszél, és a film legvégén, amikor Mamlakat egy repülő háztetőn hagyja el a faluját, már végképp nem vagyunk biztosak benne, hogy valóban csak egy filmet láttunk-e, vagy esetleg kettőt, egy fantasztikus és egy falusi vígjátékot egyben.

A Luna Papát Tadzsikisztán, Üzbegisztán és Kirgízia határán forgatták, 4 és fél millió márkás költségvetésből. A forgatási helyszín káprázatos képekkel szolgált a készülő film számára, viszont technikailag rengeteg nehézséget állított a nemzetközi stáb elé. Az időjárás szélsőséges volt, nyáron negyven fokos melegben, télen kemény fagyokban kellett forgatni, az eszköz-ellátás akadozott a műszaki bázis és a forgatási helyszín között, ráadásul akkoriban még egy etnikai válság is kitört az ottlakók között, úgyhogy a Vörös Kereszt egy időre le is állítatta a forgatást, és minden külföldi stábot evakuált a helyszínről. Végül a producer Baumgartner meggyőzte a taskenti német konzult, hogy a veszély ellenére is folytatniuk kell a munkát. A főszereplőnő, Chulpan Khamatova, ezidőtájt dolgozott Veit Helmer "Tuvalu: Az Álomsziget" c. filmjében is, úgyhogy miatta is le kellett néha állítani a forgatást. Chulpan eddig leginkább szinpadi színésznőként volt ismert, számos moszkvai színházban szerepelt, legutóbbi színházi ajánlatát (Ophélia szerepét) épp a Luna Papa miatt mondta le. A rendező, Khudojnazarov "kis Belmondo"-nak becézte a színésznőt a forgatás alatt, mivel egyrészt több nyelven beszél, másrészt minden kaszkadőrt igénylő feladatot maga akart megcsinálni. Chulpannak a Luna Papa a negyedik filmje. Moritz Bleibtreu szerepeltetése Naszreggyinként először Baumgartnernek jutott eszébe, de eleinte túl direktnek, művinek tartotta őt szerződtetni a félnótás fivér szerepére. Aztán minél inkább árnyalódott Naszreggyin figurája a rendező és a producerek elképzeléseiben, úgy választódott ki Bleibtreu az egyetlen lehetséges főszereplőként, akit, amikor megjelent a forgatáson, a legtöbben tadzsik színésznek hittek. A 29 éves német fiú a "Lé Meg a Lola" c. film Mannijaként vált leginkább ismertté az európai nézők előtt.

A Luna Papa az alkotók reményei szerint folytatódni fog, ez a film egy tervezett trilógiának az első része csupán. A következő rész is abban a közép-ázsiai faluban indul, ahol a Luna Papa játszódik, de a terv szerint a harmadik rész már átköltözik Nyugat-Európába. Mindegyiket a Luna Papa rendezője, Khudojnazarov fogja rendezni. Akárhol is zajlik tovább Mamlakat és Naszreggyin története, valószínűleg hasonlóan meseszerű és szokatlan világot fogunk látni a következő részekben, mint a Luna Papában, remélhetően ugyanolyan jól sikerült formában.