Tito marsall szelleme (Marsal, 1999.)

A november 30-tól december 10-ig megrendezésre kerülő Európai Filmhét műsorában szerepel többek közt a Tito marsall szelleme c. horvát vígjáték is.

A film nem csupán vígjáték, hanem egyben egy politikai szatíra is, ahogy már a cím is érzékelteti, a szocialista éra tér vissza néhány napra egy kis horvát faluba, Tito, a nagy diktátor megjelenésével. A film nem sok időt tölt az alapszituáció bemutatásával, a kezdő képsorok egyből belevágnak az események fősodrába: egy öreg veterán temetésén az emberek furcsa hangokat hallanak, és megjelenik előttük rég eltemetett "vezérük", Tito marsall. A látomás rögtön felbolygatja a falu lakosságát, s szükségessé válik egy külső szakértő bevonása is, megérkezik Stepan, a rendőr, hogy kivizsgálja a történtek valóságtartalmát. Tito, a volt Jugoszlávia diktátora még elég élénken él a horvát falucska lakói emlékezetében, és a dolgok kezdenek furcsa menetet venni. A polgármester, Luka kitalálja, hogy idegenforgalmi látványosságként tudná használni Titot, a helyi szocialista mag pedig úgy érzi, végre megint eljött az ő idejük. Kis idő múlva kiderül, hogy a szellem csak a gyönyörű tanítónő apja volt, aki elszökött az elmegyógyintézetből, amúgy pedig mániája, hogy ő a marsall. Ha azt gondoljuk, hogy ezután minden visszazökken a rendes kerékvágásba, nagyon tévedünk, mert a "szocialista szellemi turizmus" jövedelmező forrásnak tűnik Luka és a helyiek számára, a volt partizánok pedig ragaszkodnak a rég nem látott vezérükhöz, úgyhogy elkezdenek berendezni egy múzeumot az ál-Tito számára. Stepan egyre reménytelenebb harcot vív a felvilágosult világ küldötteként, és még az újonnan érkezett két titkosügynök sem tud javítani a Tito-megszállottságon. Az ügynökök, Sculic és Mulderic, az X-akták c. filmsorozat főszereplőit mintázzák, ezzel együtt nagyon esetlenül mutatnak a fekete napszemüvegeikkel a falusiak között.

Stepannak van két segítőtársa is, az egyik egy harci gép-fiú, aki fegyvermániás, a másik pedig a jamaicai marihuánások horvát kiadása. Természetesen a fiatal rendőr beleszeret a tanítőnőbe, az egyetlen, korban hozzáillő és szép hajadonba a városban.

A politikai szatírák jó esetben kellemes vígjátékok is egyben, Vinko Bresan, 36 éves fiatal rendező filmjében ez szerencsésen összejött. A cselekmény előrehaladtával meglepetten vesszük észre, hogy egy szellemre is lehet egy politikai berendezkedést alapozni, ahogy ezt a partizánok tették, akik miközben fogva tartják az ál-Titót, szocialista felvonulásokat és gyűléseket rendeznek a falu főterén, és hamar elérik, hogy az embereknek ne is jusson más lehetőség az eszükbe, minthogy így, 2000 környékén még mindig szocializmusban kell élniük.

A film forgatókönyvét a rendező, Vinko Bresan az apjával, Ivo Bresannal együtt írta, akit a volt Jugoszlávia, és most Horvátország legjobb forgatókönyvírójának tartanak. Vinko Bresannak ez a második játékfilmje, de ezzel több európai filmfesztivál díját elnyerte.

Aki szerette Bacsó Péter Tanu-ját, az ezt a filmet is élvezni fogja, jókat szórakozhatunk a spontán koncepciós pertől kezdve, a füves fiatal rendszerellenes beszédén keresztül az összes furcsaságon, amit az okozott, hogy a kis faluba néhány napra visszatért a szocializmus.

-junior-