Tuvalu, az Álomsziget Tuvalu - 1999

Ha valaki a kikapcsolódáshoz képest is kikapcsolódásra vágyik, egy különleges filmre, amit biztos, hogy nem fognak tömegek megnézni, mégis egyöntetű tetszést arat, akkor bizony érdemes bevetni az év meglepi-filmjét, a Tuvalu-t.

A Tuvalu az idei MédiaWave-en bukkant fel, és ha már ott volt, meg is nyerte a fődíjat, plusz mindenki kedvencévé vált. Minden megvan benne, amit az ember egy igazán különleges és fantáziadús filmtől elvárna. Egy hangos némafilm, feketefehér, illetve színezett képekkel, leginkább David Lynch Radirfej c. filmjére hasonlít, ha egyáltalán hasonlít valamire.

Veit Helmer német elsőfilmes (de korántsem) kezdő rendező Bulgáriában forgatta le a filmjét, fura (balkáni) körülmények között, amitől saját bevallása szerint a film csak még sokkal gazdagabb lett, és általában is nagyon pozitívan gondol Bulgáriára.

A film néma, de a lehető legprofibb formában, egyrészt folyamatosan van alatta hang, mégpedig Dolby Dgital Stereo, hang és zene és zörejek abszolút vannak, a film attól néma, hogy a szereplők nem nagyon beszélnek. Persze, ha megszólalnak, az ő hangjukat is tisztán lehet hallani, de általában tömör kis egyszavas közlésekre szorítkoznak, mégpedig egy nagyon basic internacionális nyelven. Nem komorak, nem visszafogottak, sokkal inkább olyanok, mint egy felpörgetett burleszkben a szereplők, a nagy sietség miatt nem tudnak mindet elmondani szépen sorban, és csak annyi jön ki a szájukon, hogy "Anton! Anton!" a másik meg mondjuk visszakérdez, hogy "Anton?", amire a válasz nem az lesz, hogy "Igen", hanem, hogy "Anton!". Imádnivaló, ahogyan kommunikálnak.

A némafilmekben sajátos, hogy mindenki gyorsan mozog, az akkori 17 kocka/másodperces filmsebesség miatt. Ezt a filmet normális sebességgel rögzítették, viszont a színészek direkt furán mozognak, és így hamísítatlan némafilm élményünk lesz. Leginkább a film sztárnője, a gyönyörű és félelmetesen profi Chulpan Khamatova pörgeti maximális sebességre a színészi játékot. Jim Carrey tud visszajátszva beszélni és mozogni, ami nem semmi, Chulpan Khamatova viszont tud némafilmet játszani, mégpedig nem is akárhogy. Ahogy jön-megy, tesz-vesz, ahogy forgatja a fejét, a szemét, meg minden, hihetetlen, mint egy ötéves kisgyerek a hatalmas szemeivel.

A film az első percétől olyan, hogy azt sem tudja a néző, hogy hol van, mert ez egy teljesen más világ. Nem kicsit más, vagy kicsit hasonló, hanem teljesen más és teljesen külön világ, és ilyen szempontból pont olyan, mint egy Chaplin film, érinthetetlenül eredeti. Erre jön rá a tökéletesen komplex történet. Komplex, mert képi, tárgyi és érzelmi motívumok teljesen összefüggő rendszerét alkotja, és komplex, mert egyszerre kerek és egész és részletes történet, minden benne van, ami egy filmben szokás.

Van egy fürdő. Egy régi fürdő, amely maga a paradicsom. Itt dolgozik Anton, és ide jár fürdőzni a környék apraja-nagyja. A pénztáros-néninél gombbal fizetnek, egy magnetofonról folyamatos gyerekzsivaj és strandolás hangok töltik ki a teret. Az épület roskatag, tele van lyukakkal, bármikor előfordul, hogy valaki a lába alá néz, és az alatta lévő szintet látja. Anton ezzel szemben az alá a kabin alá hatolt be, ahol Eva öltözködött. Onnan nézte a lányt, és ellopta a melltartóját is, emlékbe. A medence feletti mennyezet is ugyanúgy tele van lyukakkal, és minden pontja totál omlásveszélyes. Emiatt hálókat feszítenek ki (leginkább Anton, mert ő a mindenes), hogy ha valami zuhan, ne a fürdőzők fejére essen. Egy ízben Eva megkéri Antont, hogy lepkehálóval kövesse az úszását, Eva feje felett, és ez is nagyon idilli jelenet. Vannak filmek, amiken látszik, hogy egy álomnak a megfilmesítései. Ilyenek például a Radírfej, a Rablóhal, és abszolút ilyen a Tuvalu is, egy külön kis egzotikus világ, tele izgi részletekkel.

A Tuvalu világa nosztalgikus és a szocializmuson alapul, mint egy cseh film világa. Ezt az eredeti idillt készül megtámadni a "tőke", a negatívhős, Gregor személyében. Amikor Gregor először színre lép, akkor éppen egy épületet robbant fel, építkezés és telekmanipulációk okából. Eva apja odaláncolja magát az épületen belül egy ajtóhoz, jó erősen, odakint pedig kis csapat tüntet a kapitalizmus előrehaladása ellen. Ez az egyetlen jelenet is többszörösen megéri az egész mozijegy árát. A ház aztán a levegőbe repül, de ez csak a kezdet. Gregor komoly városátrendezési manőverének a következő állomása a fürdő lebontása lesz. Ezt szintén a cseh filmek stílusában, a hivatali úton próbálja meg kivitelezni. Rászabadít a fürdőre egy ellenőrzést. Tetőtől talpig átvizsgálják az épületet és az összes berendezést, és ha megbukik, valószínűleg lebontásra kerül.

Nagy az izgalom, de ez is csak a kezdet. Anton ugyanis már teljesen beleszeretett Eva-ba, és arról álmodik, hogy együtt elutaznak Tuvalu-ra, az Álomszigetre, hajóval. A filmben úgy lehet valakinek az álmát leolvasni, hogy a szeme elé tartjuk a kezünket, amikor alszik, Anton rá kell, hogy döbbenjen, hogy Eva másról álmodik. Ő Gregorral képzeli el az életét, szintén Tuvalun, és Antont csak kazánfűtőként látja maga előtt.

És még ez sem elég a konfliktusokból, ugyanis Eva és Anton között még egy óriási érdekellentét bontakozik ki. Eva hajójába ugyanis hiányzik egy főalkatrész, ami olyan, mint valami dugattyú, mindenesetre úgy hívják, hogy imperial, és ez a cucc már nem kapható egyetlen boltban sem, és összesen egy darab van belőle, a fürdőt üzemeltető kazánban. Eva először el is lopja, és egyben ez a film mélypontja, ahol bőven van okunk izgulni, hogy mi lesz a film végkifejlete.

Lenyűgöző film, csodaszép képekkel, minden szinten le a kalappal. Egy nagyon szépen áramló álomfolyam, aminek a közepén a Rablóhalhoz hasonló módon Eva színesben fürdik a vízben, meztelenül, egy akváriummal, amiben a hal van. Izgalmas, akciódús, érzelmes és humoros, és mindenek előtt elvetemülten művészi film. Mindenkinek ajánljuk, aki valami különlegeset keres.

-floyd-