Na, Pá!
Güle Güle 1999
A Na, Pá!
c. film egy tavaly készült török vígjáték, amit egyrészt a Török
Filmhét előadásában láthattak az érdeklődők (a Szindbád mozi telt
házzal vetítette november 23-án), másrészt, ami november 26-tól
szintén a Szindbád moziban lesz megtekinthető.
A film
idén a legnagyobb közönségsikert könyvelhette
el magának Törökországban, amin
nem is nagyon csodálkozunk a megtekintése után. Egy olyan vígjátékról
van szó, amiben a film kétharmadáig nem nagyon találkozunk mulatságos
jelenetekkel, komikus helyzetekkel, viszont úgy tűnik számunkra,
hogy ez nem is olyan nagy baj, mert ez idő alatt is rengeteg dolog
köti le a figyelmünket. A film egy kis török faluban játszódik,
aminek a lakói mindent tudnak egymásról, de ami leginkább ébren
tartja az érdeklődésüket, az Galip, a helyi tanító levelezése kubai
szerelmével. Galip egy 50 év feletti, nagydarab férfi, aki már 20
éve levelezik egy kubai nővel, 20 évvel ezelőtt találkoztak néhány
percre, és azóta tart a levelezési-távszerelem köztük. A
postáskisasszonyon
át a zöldségesig mindenki azzal foglalkozik, vajon mi lesz ebből
a levelezésből, ráadásul Galip évek óta szeretné meglátogatni a
nőt Kubában, és most úgy néz ki, komolyak az utazási szándékai,
csak éppen nincs rá elegendő pénze. A férfit négy jó barát veszi
körül, három férfi és nő (Celal,
Ismet, Semsi és Zarife),
akik nagyon szeretnék, ha Galip végre elindulhatna Kubába, viszont
nekik sincs ehhez felesleges pénzük. Amúgy nagyon kellemesen telnek
a hétköznapjaik, együtt üldögélnek a helyi presszóban, teáznak,
heccelik egymást, ahogy ez már az ötvenes korosztálynál lenni szokott.
Minden menne tovább a maga hétköznapi módján, ha egy hajókiránduláson
Galip rosszul ne lenne, és a barátok meg ne tudnák, hogy Galip rákos,
és csak hónapjai vannak már hátra az életéből. Eddig még nem sokat
nevethettünk a filmen, ezután a tragikus fordulat után már elvileg
nem is fogunk, gondolhatnánk, viszont ezután aktivizálódik és élénkül
meg igazán a forgatókönyv, mivel Galip barátai elhatározzák, hogy
mindenképp kiutaztatják barátjukat Kubába, és elkezdenek pénzforrás
után kutatni. Persze a rokonok, gyerekek és volt feleségek nem tudnak
segíteni a kis csapaton, úgyhogy elhatározzák, hogy bankot fognak
rabolni. Remek élethelyzet: négy
idősebb ember akciót szervez,
bár egyiküknek sincs bankrablási tapasztalata, bátran hagyatkoznak
a filmekre és saját leleményességükre az előkészületekben, úgyhogy
egy komoly kis kommandót hoznak létre, egy környékbeli paraszttól
megtudják a dollár aktuális árfolyamát, és kirabolják a
helyi bankot. De amíg idáig eljut a történet, addig is megismerhetjük
a szereplők életét: a baráti kör házaspárjának teljesen megváltozik
az élete Galip betegségével, az addigi kölcsönös unottság és fásultság
helyett most ismét fellángol egymás iránti szerelmük,
Semsi, a zárkózott barát végre összerakja az Oldsmobilját, amit
évek óta kedvtelésből bütykölgetett, hogy azzal mehessenek bankot
rabolni. Általában véve mindenkinek a legjobb oldala mutatkozik
meg a bajban, és ettől lesz nagyon átélhető a film. Amúgy az érzelmek
bemutatásának meglehetősen tág teret enged a film, láthatjuk, milyen
komoly dolog egy igazi baráti kötelék, milyen erős tud lenni egy
távolsági szerelem is, és egyáltalán, mit jelent az, ha az emberek
szeretik egymást, és szívükön viselik a
másik sorsát. Az érzelmességet érzékelteti az is, hogy Galipot legtöbbször
úgy látjuk, mint aki egyszerre sír és nevet, ugyanígy van ezzel
Ismet nevű barátja is, akinek mintha folyamatosan túl akarnának
csordulni az érzelmei, ha a barátairól van szó.
A film
legnagyobb erénye,
hogy miközben az alaphelyzet tragikussá válik, a film hangulata
nem veszíti el a kezdeti könnyedségét, Galip betegsége tulajdonképpen
csak felgyorsítja az eseményeket, és annyira megnöveli a barátok
elszántságát, hogy még egy rendes bankrablástól sem riadnak vissza.
A Na, Pá! rendezője Zeki Ökten, akinek ez a negyedik filmje, színészei
közül pedig hárman most játszanak először filmben. A film török-magyar
koprodukcióban készült, az operatőre Pap Ferenc, producerei pedig
Ayse Germen, Romaine Legargeant és Rózsa János voltak.
A magyarországi
premieren láthatóan szerette a közönség a Güle Güle-t, jókat mulattak
a kisebb humorokon is; vélhetően mások is értékelték, hogy egy nem
annyira ismert kultúra hétköznapjaiba tekinthettek bele a film által,
meglehetősen szórakoztató formában. A Güle Güle emlékezetes film
lesz sokunk számára, remek színészeivel, megható történetével és
könnyed humorával.
-
lylu-
|