X-Men -A Kívülállók 2000

Te is más vagy, te sem vagy más, mondja a főmutáns a mutánsokat leginkább támadó szenátornak, miután egy jókora adag sugárzással mutánssá változtatta.
Mert igen, hölgyeim és uraim, mindig vannak kiválasztottak a filmekben, (különösen az enyhe televíziós sorozatokban), akiket irigyelnünk kell, és akikre vágyakozva kell tekintenünk, hogy "bárcsak én is közéjük tartozhatnék". Amikor a Dawson és a Haverok-at nézzük, elviekben Dawson bőrbe kellene kívánkoznunk, amikor a Bay Watch-ot vagy a Knight Rider Team-et, akkor az ezekbe a csapatba való felvételünk után folytathatjuk szerényen a nyálunkat, éppúgy, mint pl. a mostanában induló saját gyártású tv2-es sorozat esetében.
Kicsit bonyolultabb a helyzet, ha mutánsok egy elit csapatát tűzik műsorra, mint az X-Men esetében. Persze, mondhatnánk, hogy ez egy film és nem tévé, de mégiscsak van benne egy sorozat-jelleg, hiszen a film alapjául egy képregény-sorozat szolgált. A néző mindig a különleges képességeket irigyli a képernyőn szereplő karakterektől, és minden bizonnyal azért teszi ezt, mert elege van belőle, hogy a hét 5 munkanapján közönséges halandó, és szívesen tesz egy kirándulást egy olyan világba, ahonnan felülről nézheti a dolgokat. Ugyanezen alapul egyébként a remek Adatrablók c. film, a Mátrix és a Harcosok Klubja is, de lássuk a filmet.

Adva vannak a mutánsok, akik bizony mások, mint a többiek, például a film elején felbukkanó Vadóc névre hallgató tinilány lesmárolja a barátját, és ettől hetekre kómába esik - a barátja. Amolyan "Egerek és Emberek" szituáció, a mutánsok túl sokat tudnak a sima élőlényekhez képest, akik emiatt utálják őket, és félnek tőlük. Így például Vadóc is lekopik a szülői házból, és nekivág a nagyvilágnak, hogy végre a saját útját járhassa. Egyből Alaszkában köt ki, ebből is kiderül, mennyire nehéz egy mutánsnak, jó, hogy nem egyből a Déli-Sarkra kellett emigrálnia. A történet a hagyományoknak megfelelően bonyolódik. Mintha csak 70-es években játszódó filmet néznénk, amiben egy rossz tanuló kiscsaj szökött volna el otthonról, hogy szülei és tanárai tiltása ellenére táncosnő lehessen, Vadóc, itt, a világ peremén megpillant egy magának való "fiatalembert", aki pénzért verekszik egy kocsmában, és ő a legerősebb. Ja , és ő is szemmel láthatóan mutáns, tiszta szőrös az arca, és olyan, mint egy farkas, a kezéből pedig fémek ugranak elő, mint a vadmacskák karmai a természetfilmekben. Vadóc egyből kiszemeli magának a megfelelő alanyt és útitársat, Logan személyében.

Körülbelül ennyit a különlegességekről, a film ezzel a bevezetéssel már le is tudta, és innentől, amikor a kibontásra kerülne a sor, már csak televíziós sebességgel halad előre, olyan intenzíven használva a legöregebb sablonokat, hogy szinte csodálkozunk, miért nem fekete öltönyös a negatívhős és fehér a pozitív.

A két mutánsunk, Logan és Vadóc szerencsésen bekerül a mutánsközpontba, ahol rögtön meg is ismerkedhetnek a mutánstörténelem alapjaival. Kezdetben volt két barát-mutáns, X-Professzor és Magneto, akik együtt csinálták a dolgaikat, például azt a készüléket is, amely segítségével, mint egy nagy sebességgel mozgatható ipari kamerával, keresést végezhetnek a világban. Aztán ők ketten elváltak, és ki-ki járta a saját útját, X Professzor a békét, Magneto a háborút választva.

Eddig még egyetlen jó képregényből készült filmet nem sikerült látnunk, beleértve a Batman és Robin-t, amelyet a Smashing Pumkins-os reklám miatt direkt vártunk is annak idején. A helyzet persze mit sem változott, most is teljesen erőltetett, szinte szánalmas, ahogy pl. elmagyarázzák, hogy Magneto fejébe azért nem lehet belelátni, mert fémmel van bevonva. Valahogy nem esik jól, hogy ilyen primitív játékszabályok közt kell eltölteni másfél órát.
Na mindegy, lássuk az összecsapását, hiszen ha van a jó és a rossz oldal, akik ugyanazt tudják (ugyanúgy parafenomének), akkor ott össze fognak csapni. Először egy demó-összecsapás, ahol megtanulunk félni az ellenségtől, és a végső összecsapástól, majd végül magát a nagy és végső összecsapást, amelyben egy hajszál híján valamelyik fél győz.

A demó-összecsapás eléggé az ellenség malmára hajtja a vizet, szinte mindenkit kicsinál egy gyík kinyújtható nyelvvel dolgozó ellenmutáns, és persze a robosztus fő gyilkológép, aki kicsit Chewbacca-ra hasonlít, úgyhogy a jövőben, ha említeni kellene, egyszerűen Csubi-nak szólítanánk, bár kicsi az esély, hogy ez bekövetkezik.

Igen, szinte mindenkit kicsináltak a hazai mutáns-csapatból, de senki sem halt meg, pedig a Ciklon névre hallgató feka-csaj mutáns szeme teljesen kifehéredett a gyíknyelvű csávó fojtogatásától, és végül el is engedte, tehát tiszta sor, hogy már kész volt. Mégis túlélte, csak úgy, mint csapattársa és barátja Küklopsz, akinek az egész szemberendezését kikapták. A demo-összecsapás egy pályaudvaron játszódott, és nem szavaznánk rá, mint legjobb harc-jelenetre, még a képregény műfajában sem.

A végső összecsapás persze sokkal komolyabb, és a tétek is magasabbak. Először is ott van Vadóc, akit odakötöztek a mutáló-géphez, (amivel bárkiből mutánst csinálhatnak több mérföldes körzeten belül), és ott vannak a fehér ház rangos képviselői, akik meg vannak hívva egy partira, köztük nagyon sok kisgyerek, meg nő és nagymama, és akiket most az a veszély fenyeget, hogy mutánsokká válnak, amiben külön kellemetlen, hogy csak rövid ideig élvezhetik ezt az életformát, mert idővel egyszerűen vízzé válnak, és simán fel lehet őket törölni a padlóról, vagy aki szomjas, esetleg kortyolhat földi maradványaikból. Kár, pedig a gyerkőcök biztos élvezték volna a mutáns életet, és talán még a nagyik is. Felmerül azonban egy sokkal súlyosabb kérdés is, hogy Magneto miért nem nyírja ki ezeket az embereket csak úgy? Minek ez a mutáns mizéria, ha a végeredmény úgyis ugyanaz? Nos, mindegy, ezt a tervet ő eszelte ki, de egye is meg, amit főzött. Mert mi van, ha például a kis pozitív-mutáns csapatnak mégis sikerül esetleg elbánnia vele, meg a gyíknyelvűvel és Csubi-val? Na, akkor mi lesz?
Nekünk ugyan mindegy, mert ez is csak egy buta képregény, és az ilyen Magneto figurák általában a méh-telepen végzik, de nem fém, hanem papírhulladék formájában.