A Kis Utazás 2000

Egy szocialista hangulatú tinifilm - röviden így jellemezhetnénk A Kis Utazás c. legújabb magyar filmet, amely a már nagy alternatív filmes múlttal rendelkező Közgáz Vizuális Brigád és a kevésbé ismert Zsebcselek Csoport közös alkotása.

A film készítői a 70-es években voltak középiskolások, a filmben ennek a mai harmincas korosztálynak az emlékei jelennek meg a saját tinédzserkorukról, ami már csak azért is érdekes, mivel a 70-es éveket eddig kevés magyar film próbálta direkt feldolgozni. Persze a szocializmusban játszódó filmeknek hosszú sora van, s ezek - a történelmi furcsaságoknak megfelelően - gyakran paródiák, amelyekben a sajátos társadalmi berendezkedésnek a különösségeit bemutatva még meg is lehetett nevettetni a nézőket, gondoljunk csak Bacsó Péter nagy közönségsikerű filmjére, a Tanura.

A Kis Utazás többet is akar egyszerre: kellemes nosztalgiát ébreszteni mindazokban, akiknek volt szerencséjük személyesen megtapasztalni a magyarországi 70-es éveket, vicces képekkel felidézni az akkori életstílusokat, illetve kiütni a nyeregből a sokszor feldolgozott "nagy generációt", a hatvanas évek fiataljait, és egyben felkelteni az érdeklődést a - kissé háttérbe szorult - mostani harmincasok generációja iránt.

Az idő tehát a 70-es évek, a helyszín NDK, egy építőtábor, ahova az egyik vidéki gimnázium 3.b osztályos tanulói jutalomutazást nyertek, mivel akaratuk ellenére megnyerték a "Ki tud többet a KGST-ről?" c. tanulmányi versenyt. Főhősünk Forintos Imre (Farkas Arnold), aki az osztály egyik tanulója, hosszúhajú, teljesen átlagos srác, akit nem akar elengedni az apja az utazásra, ezért levágatja a haját, és elszökik a többiekkel, mivel egy külföldi kalandot semmiképp nem szeretne kihagyni. A film képei olyan tompák és szürkék, mint amilyennek ezt az évtizedet elkönyvelhetjük, nincsenek éles szinek, megkapó fények, semleges hangulat árad minden képkockából. A film készítői láthatóan igyekeztek igazán korhű környezetet teremteni a tinik kirándulásához, a büfék berendezésétől az akkori süteményválasztékon keresztül minden apró tárgy a "csúnya" 70-es éveket idézi, és akkor még nem beszéltünk a szereplők megfelelő stílusban elkészített hajviseleteiről és ruháiról. Elindul tehát az osztály NDK-ba, eléggé lelkesen, mivel mégiscsak egy tengerrel rendelkező országról van szó, és az akkori tizenéveseknek egy külföldi út egyenlőnek számított a szabadsággal. A gyerekeket a tornatanár (Gyabronka József) és a fizika tanárnő (Gáspár Imola) kiséri el, azért ők, mert az iskolában csak a tanárnő beszél németül rendesen, a tornatanár pedig az ő titkos szerelme. Az osztálykirándulás úgy működik, mint ahogy általában egy ilyen zajlani szokott, a fiúk isznak és ugratják egymást, a lányok érzelmes játékokkal és csiviteléssel töltik az időt, a tanárok pedig boldogok, hogy kicsit kiléphetnek a hétköznapi robotjukból. Igazából semmilyen említésreméltó fordulat vagy izgalom nem fogja megzavarni a cselekmény rendes menetét, egy átlagos gimis kirándulás képeit láthatjuk, azzal a pici specialitással megélénkítve, hogy az idő a hetvenes évek.

Forintos Imre is jól szórakozik a haverjaival, lassan ő is felébred a kezdeti sokkból, amit a munkatábor hangulatú építőtábor látványa nyújtott a gimisek számára, egyre jobban érzi magát, és persze átéli élete első komolyabb szerelmi kalandját is. A srácok megpróbálják kijátszani a tábornok kinézetű táborvezetőnő éberségét, ellopják azokat a bónuszkártyákat, amikkel a leszüretelt alma mennyiségét lehet ellenőrizni, úgyhogy ezentúl már dolgozniuk sem kell, kiszöknek a táborból sörözni a helyi kiskocsmába, és csinálnak egy Hair-imitációs záróbulit, ahol a más nemzetiségű táborozóknak bemutatják, hogy egy igencsak élénk és ügyes kis csapat az övék. A film nem annyira a cselekményre, mint inkább a kor hangulatának bemutatására koncentrál, és ezzel leginkább a nosztalgiakeltés célját szolgálja. Bárki, aki a 70-es években (vagy korábban) volt tizenéves, bizonyára ellágyult tekintettel révül el az ódon kazettás magnók, piros bőrfotelek és a lepusztult Skodák látványán, meghatottan hallgatja újra a korabeli zenéket, és felidézi magában azokat a vasárnap délelőtöket, amikor fő szórakozásként a családi autót kellett mosnia a ház előtt, mint főhősünknek, Imrének. Ezeknek a kor-specialitásoknak a felidézése tud hatni a nézőkre, úgyhogy lehetséges, hogy azok is szórakoztatónak fogják tartani a filmet, akik amúgy, a cselekmény és a filmbeli történések visszafogottsága miatt kicsit zúgolódnának.

A film rendezője Buzás Mihály, akinek ez az első nagy játékfilmes munkája, ezelőtt rövidfilmeket készített, illetve a győri Mediawave fesztivál egyik szervezője volt. Ő gyűjtötte össze az ismerőseinek, barátainak a visszaemlékezéseit, amelyek a hajdani építőtáborozásokról szóltak, majd ezekből Kőrösi Zoltán és Pálos György segítségével készítette el a forgatókönyvet. A film alacsony költségvetésből készült, a gimnazista osztályt a szentesi Horváth Mihály Gimnázium tanulói játszották, sőt, az ottani tanári karból is többen válalltak szerepet a filmben. A magyarországi jeleneteket Szentesen, az NDK-sokat pedig a Bakonyban forgatták. A Kis Utazás az idei filmszemlén közönségdíjas lett, bár a rendező szerint ez a film nem igényelt előzetes közönségigény-felmérést, mivel a hazai filmeknél könnyen behatárolható előre az adott filmre vonatkozó érdeklődés. Mindemellett valószínű, hogy rétegfilm, vagy még inkább korosztályfilm lesz A Kis Utazás, leginkább a mai harmincasoknak-negyveneseknek fog tetszeni, persze az sem kizárt, hogy a mai tinik is szívesen elmélyülnek az előző generáció bulizási szokásain, és élvezni fogják a film valódi 70-es évekbeli hangulatát.

-liloo-