Ház a Kísértet-hegyen
House On Hounted Hill1999

Ha az ember a kisujját nyújtja, egyből igény támadhat az egész karjára is. Kábé így jellemezhetnénk a horror-filmekhez főződő viszonyunkat. Kezdetben volt a Még Mindig Tudom, Mit Tettél Tavaly Nyáron, amely tényleg egy egész jó kis film volt. Vért, brutális gyilkosságokat persze nem szívesen néz az ember, de más, ha az Amerikai História X-ben, vagy egy vicces filmben lát "dolgokat". Lényeg, hogy volt egy nagyon jó szám is abban a filmben, ( Hooverphonic : Eden), és valahogy jó hangulata volt. Aztán jött a Sikoly, és visszamenőleg a Tudom, Mit Tettél is beférkőzött, aBlair Witch Project viszont már más kategória, az nem annyira horror, mint friss fiatal-film volt, kábé, mint a Cukorkékség.
És ott volt a remek Szörny és a Sikoly 3, és most jött a Scary Movie, és már tényleg úgy tűnhet, hogy a Csapnivaló oldalain elszabadult a horror, pedig csak a tini-horrorok egy szűk kis csoportjáról van szó, és szinte számtalan horror-filmet hagytunk hidegen, és viszont, és mellesleg a Szörny nem is tini-horror, hanem vicces horror, tehát tényleg nem is csak a műfaj az, ami beugratja az embert.

Mindenestre most a Ház a Kísértet-Hegyen remek kirándulás volt, már csak a miheztartás végett is, ugyanis rossz lenne, ha azt hinnék a horror-film producerek, hogy mindenre vevők vagyunk, vagy hogy legalább is hosszú távra elköteleztük volna magunkat magával a műfajjal. De tényleg, még a "művészfilm" műfajával sem tettünk ilyet, akkor miért pont a horror-ral tennénk?

Szóval igazi öröm volt végre kikapni egy "hagyományos" horror filmet, ami körülbelül olyan, mint amilyennek az emberek általában a horrort gondolják, amíg nem látták azt a fent említett néhány darab egészen jól, vagy okésan sikerült filmet.

Már az eleje "jól indult", van egy természetesen roppant gazdag házaspár, akik meghívnak egy partira különféle embereket. A parti színhelyéül pedig nem mást választanak, mint azt a bizonyos házat, ami ott áll a kísértet-hegyen. Az épületnek külön története van, amit a film eleje előtti bejátszásból ismerhetett meg a borzongani vágyó mozinéző. Volt egyszer egy régi idő, amit még fekete fehérben lehet látni, amikor a kísértet-hegyen egy szanatórium működött, ahol egy "őrült orvos" embereken végzett kísérleteket, és persze csak úgy szórakozásból is rájuk nyomott egy kis elektrosokkot. A férfinak papírforma szerint német kinézete volt, de hogy a német forgalmazást ne rontsák, egy amerikai nevet adtak neki , azt, hogy Vannacutt. És akkor ott ül a lepattant kísértet-laborja portásfülkéjében, és a kísérleti alanyai egyszercsak fellázadtak, és megölték. Csodás fejlemény, mindenesetre itt kezdődik a film, és tényleg nem a legeslegjobb helyen, mert máris belép egy ronda logikai bukfenc.

Mert ugye az odáig rendicsek, hogy mostantól valaki kísérteni fog, de vajon ki lesz az a valaki? A meggyilkolt "őrült doki", vagy az ex kísérleti alanyai, akik a lázadás után nem hagyhatták el a helyet, mert az egész a tűz martalékává lett. A film az "őrült dokit" választotta kísértetéül, és máris deja vu-nk támad, mert tavaly ilyenkor egy hasonlóan rossz horrorban is pont ez a probléma állt elő ( Az Átok, Lili Taylor-ral a főszerepben). A film vége felé persze ugyanúgy, ahogy az Átokban is, az összes eddigi hulla egy nagy masszaként jelenik meg, hogy a kinek van oka kísérteni problémát végleg elkenjék.

De a végéig még számos izgalmasnak tűnni akaró jelenetet kell elszenvednünk. Van tehát egy nagy kastély, és a két házigazda, és a meghívott vendégek. A házigazdák dilinyósok, sajnos Famke Jenssen is, akit pedig bírunk, már csak a Celebrity c. Woody Allen film miatt is. A férj egy szellemvasút üzemeltetéséből tartja fenn magát, és ész nélkül ijesztget mindenkit, ez a mániája. Famke Janssen szintén totál be van kattanva, és amikor az első áldozatát elejti a ház (illetve a kísértetek, illetve először csak dr. Vannacutt, mint első számú kísértet, aki most az embereken veri le, hogy rajta leverték, hogy megölt egy csomó embert) a házaspár mindkét tagja a másik viccelődését sejti a hulla mögött.

Famke Janssen-re egyébként különösen haragszunk, rá és Peter Gallagher-re, hogy pontosak legyünk, amiért elvállalták ezt a filmet, és ezzel az egész rajongótáborukat becsalogatták a mozikba. Meg fogják még ezt kapni, mert lehet, hogy legközelebb már nem lesz így, akármilyen meggyőzően is számolnak be majd az új szerepről egy reklámfilm keretein belül. Lily Taylor-tól sem volt szép dolog. Egy rossz horrorban játszani ugyanis nem ugyanaz, mint egy nem jól sikerült filmben.
Ezzel együtt Ali Larter-re, a főszereplőre, akit a Végső Állomásban éppen az imént ismerhettünk meg, nem lehet akkorát haragudni, mert ez a film a Végső Állomás előtt volt, plusz ő még szinte ismeretlennek minősült, és egy kezdőnek sok mindent meg kell tennie a karrier érdekében. Na mindegy, ez van.

És akkor szépen sorban pusztulnak el, (a kevés szereplőre való tekintettel van aki többször is), de nem hat meg minket, mint ahogy azon sem izgulunk, hogy lesz-e túlélő.
A film totál unalom, mert nem "tudta", hogy előtte megnéztük a Scary Movie-t, és hogy megtanultuk, hogy hogyan nézzünk keresztül a béna horrorokon, a legkisebb pulzus-emelkedések nélkül, ásítozva.

-inn-