Na, Pá! Güle Güle 1999

A Na, Pá! c. film egy tavaly készült török vígjáték, amit egyrészt a Török Filmhét előadásában láthattak az érdeklődők (a Szindbád mozi telt házzal vetítette november 23-án), másrészt, ami november 26-tól szintén a Szindbád moziban lesz megtekinthető.

A film idén a legnagyobb közönségsikert könyvelhette el magának Törökországban, amin nem is nagyon csodálkozunk a megtekintése után. Egy olyan vígjátékról van szó, amiben a film kétharmadáig nem nagyon találkozunk mulatságos jelenetekkel, komikus helyzetekkel, viszont úgy tűnik számunkra, hogy ez nem is olyan nagy baj, mert ez idő alatt is rengeteg dolog köti le a figyelmünket. A film egy kis török faluban játszódik, aminek a lakói mindent tudnak egymásról, de ami leginkább ébren tartja az érdeklődésüket, az Galip, a helyi tanító levelezése kubai szerelmével. Galip egy 50 év feletti, nagydarab férfi, aki már 20 éve levelezik egy kubai nővel, 20 évvel ezelőtt találkoztak néhány percre, és azóta tart a levelezési-távszerelem köztük. A postáskisasszonyon át a zöldségesig mindenki azzal foglalkozik, vajon mi lesz ebből a levelezésből, ráadásul Galip évek óta szeretné meglátogatni a nőt Kubában, és most úgy néz ki, komolyak az utazási szándékai, csak éppen nincs rá elegendő pénze. A férfit négy jó barát veszi körül, három férfi és nő (Celal, Ismet, Semsi és Zarife), akik nagyon szeretnék, ha Galip végre elindulhatna Kubába, viszont nekik sincs ehhez felesleges pénzük. Amúgy nagyon kellemesen telnek a hétköznapjaik, együtt üldögélnek a helyi presszóban, teáznak, heccelik egymást, ahogy ez már az ötvenes korosztálynál lenni szokott. Minden menne tovább a maga hétköznapi módján, ha egy hajókiránduláson Galip rosszul ne lenne, és a barátok meg ne tudnák, hogy Galip rákos, és csak hónapjai vannak már hátra az életéből. Eddig még nem sokat nevethettünk a filmen, ezután a tragikus fordulat után már elvileg nem is fogunk, gondolhatnánk, viszont ezután aktivizálódik és élénkül meg igazán a forgatókönyv, mivel Galip barátai elhatározzák, hogy mindenképp kiutaztatják barátjukat Kubába, és elkezdenek pénzforrás után kutatni. Persze a rokonok, gyerekek és volt feleségek nem tudnak segíteni a kis csapaton, úgyhogy elhatározzák, hogy bankot fognak rabolni. Remek élethelyzet: négy idősebb ember akciót szervez, bár egyiküknek sincs bankrablási tapasztalata, bátran hagyatkoznak a filmekre és saját leleményességükre az előkészületekben, úgyhogy egy komoly kis kommandót hoznak létre, egy környékbeli paraszttól megtudják a dollár aktuális árfolyamát, és kirabolják a helyi bankot. De amíg idáig eljut a történet, addig is megismerhetjük a szereplők életét: a baráti kör házaspárjának teljesen megváltozik az élete Galip betegségével, az addigi kölcsönös unottság és fásultság helyett most ismét fellángol egymás iránti szerelmük, Semsi, a zárkózott barát végre összerakja az Oldsmobilját, amit évek óta kedvtelésből bütykölgetett, hogy azzal mehessenek bankot rabolni. Általában véve mindenkinek a legjobb oldala mutatkozik meg a bajban, és ettől lesz nagyon átélhető a film. Amúgy az érzelmek bemutatásának meglehetősen tág teret enged a film, láthatjuk, milyen komoly dolog egy igazi baráti kötelék, milyen erős tud lenni egy távolsági szerelem is, és egyáltalán, mit jelent az, ha az emberek szeretik egymást, és szívükön viselik a másik sorsát. Az érzelmességet érzékelteti az is, hogy Galipot legtöbbször úgy látjuk, mint aki egyszerre sír és nevet, ugyanígy van ezzel Ismet nevű barátja is, akinek mintha folyamatosan túl akarnának csordulni az érzelmei, ha a barátairól van szó.

A film legnagyobb erénye, hogy miközben az alaphelyzet tragikussá válik, a film hangulata nem veszíti el a kezdeti könnyedségét, Galip betegsége tulajdonképpen csak felgyorsítja az eseményeket, és annyira megnöveli a barátok elszántságát, hogy még egy rendes bankrablástól sem riadnak vissza. A Na, Pá! rendezője Zeki Ökten, akinek ez a negyedik filmje, színészei közül pedig hárman most játszanak először filmben. A film török-magyar koprodukcióban készült, az operatőre Pap Ferenc, producerei pedig Ayse Germen, Romaine Legargeant és Rózsa János voltak.

A magyarországi premieren láthatóan szerette a közönség a Güle Güle-t, jókat mulattak a kisebb humorokon is; vélhetően mások is értékelték, hogy egy nem annyira ismert kultúra hétköznapjaiba tekinthettek bele a film által, meglehetősen szórakoztató formában. A Güle Güle emlékezetes film lesz sokunk számára, remek színészeivel, megható történetével és könnyed humorával.

- lylu-